Deszkák

Istennők napja…

…avagy ilyen, amikor duplán duplázunk.  Estére megvettem az Április Párizsbanra a jegyemet a bemutató után. Gondoltam jó lesz ez a hónap zárásaként. Ezek után viszont úgy alakult, hogy kaptam Krisztától jegyet a Mamma mia-ra is és amilyen mázlim van a délutáni előadásra. Már régen dupláztunk ugyanazon a napon, de mindig ugyanabban a színházban. Itt most logisztikailag… Tovább »

Maradjunk annyiban – Centrál

Belehúztunk az áprilisba is. Nem győzöm feldolgozni az ingereket. Eltelt már jó pár nap csütörtök óta, de mostanában fáziskéséssel tudok csak nyilatkozni a látottakról. Kriszta darabja amúgy is egy elég kemény élmény. Még nekem is, aki messze vagyok a szociális érzékenységtől. Mikor Kriszta meghívott, rögtön tudtam ki a megfelelő partner erre a darabra. Van egy barátnőm,… Tovább »

Kean, a színész – Thália

Ezt is nagyon vártam. Végre Szervét Tibi. Thália színház. Régi kosztümös romantikus vígjáték. Olyan riktán látni ilyeneket. Én személy szerint nagyon szeretem. A forgó színpad is mindig megdobogtatja a szívem. Ide is úgy mentem, hogy elolvastam miről is fog szólni. Megint volt egy kép a fejemben. Na ezt nem szabad, mert persze itt sem az történt, amit… Tovább »

A Grönholm-módszer – Centrál

A tegnapi Kean, a színész után ma végre Énidő. Centrál. Egyedül. Jaj, de jól esett. Ha van olyan, hogy nem a te napod, akkor ez nekem már két napja tart. “Life is brutal…” 🙂 Szerencsére ma másfél órára kirángattak ebből. Vártam nagyon, persze mert Éva játszik benne. Kíváncsi voltam, újra kevés szereplős darab, kisszínpad, mi… Tovább »

Csoda – GyNSz

Nem szoktam ennyit késlekedni, mire megírom a látottakat, de most vártam, hogy összeálljon a fejemben. Március utolsó előadása a Csoda, ismét Győrben. Régóta vártam, kedves barátom Koppány Zoli hívott meg, és Őt imádom nézni. Egy nagy mackó, nagyon jó ember, nagyon szeretem. Nem utolsó sorban remek színész. Imádtam kocsmárosként, nem nagy szerep, de bőven kihozta… Tovább »

A gondnok

EGy ideje villog a kurzor, de még nem írtam egy sort sem. Nehéz elkezdeni. Nem tudom mit gondolok. Ilyen ritkán van. Fura élmény volt a mai. Abszurd dráma. Ahogy írtam Ádám rendezéséről a múltkor, valahogy félek a pici színpadoktól, jobban hozzá vagyok szokva a klasszikus színházhoz. Aztán vagy ad valami váratlant a pici, vagy nem…. Tovább »

Piaf – avagy Botos Éva megunhatatlan

Picit több, mint egy hete láttam utoljára Őt, de ma megint nagyon kellett. Ismét Párizsban voltam, most Edith Piafként vitt oda. Botos Éva leírhatatlanul zseniális. Számtalanszor láttuk már, mint Piaf. Majdnem napra pontosan két éve Veszprémben, és azóta újra és újra meg kell néznem ebben (is), mert mindig más és más, mégis ugyanolyan fantasztikus. Ma… Tovább »

Április Párizsban

Végre március. Mozgalmas hónap. Tegnap premieren voltunk. Illetve valójában Párizsban voltunk. A két zseniális színész játéka elvitt minket oda. Nem tudom, hogy csinálják, de képesek rá. Éva az örök kedvenc,(ha lenne bármi nemű művészeti ághoz tehetségem, akkor tuti Ő lenne az, akit Múzsaként szoktak emlegetni kiváltságosak, akik értenek valamihez..kár, hogy nincs ilyen…) Balázs pedig a… Tovább »

Darab vagy színész?

Ezt a kérdést tettem fel egy csoport színházrajongónak. Vagyis, hogy az adott darabot a színész miatt választotta, vagy konkrétan a darab megnézése volt a cél. Azt kell mondjam, nagy többségben a darab volt a meghatározó, ami nekem nagyon fura, de az a jó, hogy nem vagyunk egyformák. Így legalább nem imádja mindenki más is rajtam… Tovább »

Mamma Mia – Madách

Ma megint nem semmi napon vagyunk túl. Mostanában a spontaneitás jön be. Vasárnap sikerült lefoglalnom 3 jegyet a Mamma Miára. Nem is volt tervben, de egy barát most nézte, így szem elé került. A jegyeket felrakták, én voltam a szerencsés első, aki két mp-en belül meglátta a jegyeket, beosztás megengedi, hogy Pestezzünk, így lecsaptam rájuk. Később jött… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!