Deszkák

Arany-óra PIM

A nyár utolsó Krisztáján is túl. Petőfi Irodalmi Múzeum, szabadtér, gyönyörű kert, hatalmas fák, Arany balladák a capella, Kriszta, Fool Moon, Szirtes Edina Mókus, Farkas Gábor Gábriel, Jammal.. Nem semmi műsort adtak. Tegnap némi Unicum és biliárd mellett a net segítségével hangolódtunk a ma estére. Kicsikét féltem, eddig nem hallgattuk meg ezeket a dalokat. Tv-n nézve annyi volt a véleményem, hogy érdekes lesz. Az irodalom és az én kapcsolatom pedig mindig is furcsa volt. Olvasni imádtam/imádok, a tantárgyat, mint olyan utáltam, az irodalom tanárom viszont a kedvencem volt végig. Szóval nem volt egyszerű. Arany talán olyan, akit mindenki szeret olvasni, a balladái nem feltétlenül a legegyszerűbbek, de még mindig sokkal könnyebb volt elemezni, mint mondjuk Adyt. Ma élőben nézve, már az első ballada alatt tudtam, hogy ez sokkal több lesz, mint érdekes. Brutál jó volt. Az első gondolatom az volt, hogy mennyivel jobb így, mint videón. Persze egy színházi előadást sem jó tv-n nézni, nincsenek energiák. Hát itt voltak. Nem kevés. Néha eszembe jut, amit a reiki mesterem szokott mondani, hogy egy-egy komolyzenei koncerten néha megnézi az emberek valódi energiáit, és milyen kevés egyén ül ott igazán az élményért.. én az élményért ültem ma ott és ha vki ránézett volna az energiákra, meglepődött volna. Voltak pillanatok, amikor már nem volt hely befogadni, és ezek a csúcsok nagyon jók. Nem minden koncerten van ilyen, de ma volt. A személyes kedvencem ma a Hídavatás volt. Kriszta tök egyedül énekel úgy, hogy azt hiszem szól a háttérben a zene, de semmi nem szól, egy félhang nem hangzik el rajta kívül és úgy énekel, úgy alkot, úgy zenél, hogy ismét megráztam a fejem, ezt nem is lehet így… és mégis lehet, én vagyok a tanú:) Az is kiderült, hogy az egész világ tud énekelni, csak én vagyok ennyire béna. Nézve a Fool Moonos srácokat vagy Edinát ismét nem hittem el hogy ez nehéz, annyira könnyeden csinálják. Gábort is nagyon jó hallgatni, nagyon jó, erős, mély hangja van és egy pasi legyen ilyen. Arról pedig, hogy mennyire ügyesen, ötletesen rajzol a balladák alatt ismét sokat lehetne mesélni. Úgy rajzol tableten, hogy nem emeli fel a filcet, az egész kép egyetlen vonalból alakul ki. Annyira tudom irigyelni azt is, aki így látja a fejében a képet, és azt is tudja hogy az majd hogyan fog megvalósulni. Végig próbáltam Krisztát nézni, de nem ment, az egész előadás annyira komplex, hogy nem győztem ide-oda figyelni, próbáltam annyit magamba szívni, amennyit csak lehet. Nem lehet dönteni, hogy szájdobos srácokat, a kivetítőt, vagy Gábort ahogy koncentrál a rajzra, a Full Moont, vagy épp Krisztát nézd. Bár elképzelni sem tudom hogyan bírja ezt a másfél órát ilyen minőségben végigénekelni. Mindenki fantasztikus. Ha lesz még duplázunk. Megvettük a cd-t is, mert Lizának is nagyon tetszett. Rögtön dedikált példánnyá varázsolta. Kriszta fantasztik. Egy csodálatos ember. Páratlan személyiség. Annyira jó vele, nem jut eszünkbe sosem képet kérni, ma csináltunk, persze gép nem volt nálam csak teló, hát a vaku nem a legjobb rajta. Persze fel kellett tennem rögtön, (majd leszedem pár nap múlva, mikor elfelejti, mert a Kriszta élmény más számomra) Liza ragaszkodott hozzá, hogy ő nevezi el, így a kép címe Példakép lett. Remek választás volt. Kriszta remek példakép. Én pedig megérkeztem. Gyerekkoromban külföldi kedvenceimből is három korszak volt, Jacko, D. Duchovny, és Cher. Chernél megálltam, láttam élőben és tudtam, hogy jobb úgysem lesz, így ő maradt a top1. Kicsit később, mikor már a színház beleolvadt a mindennapokba itt is három nagy állomás volt, Básti, Botos és most Kriszta. És haza érkeztem. Kriszta a top1. Ő a Mount Everest, nincs feljebb. Csinálhat bármit, énekelhet sanzont, balladát, vagy Abbát, elvarázsol az a hang. Gyönyörű, tiszta, utánozhatatlan. 

Vittem pezsit, nem ittam meg, nem kellett. Jól esett ma így ez az élmény. Haza is én vezettem, (az elmúlt hét alatt túl 1500km-en) volt időm kiszámolni, hogy még 53nap a Piknik. Fájdalmasan hosszú két hónap. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Még 3 színház 1 koncert a nyár. A következő Eszti, alig várom. Vele legalább gyomorgörcs nélkül megyek be a kulisszák mögé, tudom, hogy nem gáz. Krisztával olyan nehéz, mert annyira nem akarom zavarni, annál sokkal jobban tisztelem. De Eszti a barátom, tudom hogy becibál, vagy épp elzavar, ha épp olyan a szitu és ezen senki nem sértődik meg:) Aztán egy kínszenvedős Keszthely Stohllal. Aztán Szeged újra. És Udvarossal zárjuk a nyarat B.földváron. és onnan még mindig majd egy hónap a Piknik. Tényleg fájdalmasan hosszú augusztus lesz. Oda még ki kell találnom valamit. Magamat ismerve viszont ez valahogy nem tűnik lehetetlennek…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!