Jöjjön a szívem csücske:)
Ez a szerelem 16 éve kezdődött. Pontosabban akkor kötöttem személyhez. Előtte “csak” egy hangot imádtam. Peggy Bundy. Szerintem ember nincs, aki nem tudja betéve, hogy Básti Juli, Csuja Imre…Hát én rajongtam érte. Bár ezt a szót nem szeretem, csak a barátaim aggatják rám időről-időre:) Nem értem miért!
Történt aztán kamasz éveim végén, hogy olvastam valahol, hogy Básti Juli meg Keszthely meg színház… Básti Keszthelyen? Menjünk!..és mentünk. Ha jól emlékszem az első évben a Tévedések vígjátéka volt. Ott még nem igazán figyeltem a játékra, szimplán csak arra, hogy Peggy B. áll a színpadon és beszél. (pont így voltam Haumann Péterrel mikor először láttam, képtelen voltam nem Hókuszpókot látni) Viszont a második év. Na ott történt valami. Makrancos Hölgy.Ismét Keszthely. ( és ez azóta is töretlen, Básti Julitól függetlenül is) BJ olyan Makrancos Kata volt, -itt már tudtam figyelni a hangján kívül másra is- hogy oda voltam meg vissza. A nyugodtból úgy válott hisztire majd újra nyugodtba, hogy csak lestem. Azt kell mondjam egy életre elvarázsolt. Azóta az elmúlt 15 évben talán egy kezemen meg tudom számolni hány darabját hagytam ki. Volt, amire Ő maga szerzett nekem jegyet, de ez már legyen a mi titkunk:)
Az összes közül két számomra nagyon kedves darab jut eszembe, bár tuti felsorolni sem tudnám mindet, amiket láttam. Az egyik a Vidám kísértet, szerintem messze a legjobb vígjátéka volt. Sajna méltatlanul rövid ideig ment. Szintén Keszthelyen volt szerencsém látni és mire az új évadban újra néztem volna már nem ment. De ahogy hátraesett a székkel miközben szellemet idézett és transzba esett, na meg a varázsige. Sírtam a nevetéstől elejétől a végéig. Valahol olvastam régen, hogy ez egy ziccer szerep, és tényleg, jobb jelzőt én sem találnék rá. És Básti ahogy kellett, úgy talált be. Ezután ezt az állapotot csak a Függöny fel! tudta kihozni belőlem. De persze abban meg a szívem másik csücske játszik.
A másik a Macskalápon. Hát ő nem vígjáték. Ez is vicces, hogy hogyan talált rám. Törökországban nyaraltunk egy direkt világvége szállodában, hogy véletlenül se legyenek magyarok. Kis naív. Magyarok mindenhol vannak. Ez esetben egy házaspár volt, akikkel összeismerkedtünk és hát természetesen a fővárosból érkeztek. Szóba került a színház és természetesen Ő is. Erre rávágták, hogy láttam-e a Macskát, mert ha nem akkor mindenképpen. És tényleg. Az volt. Mindenképpen a látni kellett darabok közé sorolnám. Háromszor néztem meg. Annyira. Mivel megfogadtam, hogy nem írok olvasónaplót, a lényeg annyi, hogy a végén a saját sorsa kilátástalansága miatt nem akarja uezt a a sorsot a lányának is ezért megöli, majd végez magával is. Persze a darab nem ennyi, jóval több. Embert ennyit sírni nem láttam még egy előadáson belül. Ami nagyon megfogott Juliban, hogy még a tapsrend alatt is rendesen benne volt a most öltem meg magam és a gyerekem állapotában. Fenomenális volt. Sírt, nem tudott mosolyogni, pedig a taps minden alkalommal hatalmas volt. Biztos kivette a szerep rendesen.
Ahogy mélyült el a rokonszenvem vele kapcsolatban úgy tudtam meg róla egyre többet. Valahogy a fülembe jutott, hogy volt régen egy Cd-je. Na, nekem azt be kell szereznem. Persze sehol nem lehetett. Aztán talán egy évvel később újra be lehetett szerezni. Már ekkor tudtam, hogy még lesz dolgom ezzel. Hallgattam sokat, a kedvencem a Gyönge hely volt a lemezről. Folyton az járt a fejemben, hogy az nem létezik, hogy én ezt egyszer nem fogom hallani koncerten. És, ha Anikó valamit eltervez… Talán egy újabb évvel később jött a hír, hogy Dés Laci és akiknek már írt dalokat összeállnak koncertezni. Nem akartam elhinni. Megcsináltam:) Megteremtettem magamnak amit akartam. Jó ezt csak a spiritualitásban jártasok fogják érteni, de akkor is. A koncertet is láttam jópárszor. Csak terhesen kétszer. Legutóbb tavaly nyáron Balatonföldváron, igaz ott kicsit más felosztásban, de BJ a régi formájában. A lánykám oda is jött velem, mert akkor épp Dés Laci korszaka volt, és akart vele fotót. Művész Úr nagyon rendes volt, csak épp nem akarta elhinni, hogy nem én vagyok a rajongó, mert hát a gyerek még kicsi ahhoz, hogy olyan dalokat szeressen:) Mondtam neki, hogy márpedig a gyerek őt kedveli. Azt már nem, hogy én ki miatt vagyok ott.
És ami a legjobb, hogy itt nem állt meg az éneklés, és újabb őrületes produkciót hoztak össze a Centrálban. Hét boszorka. Jól van összeválogatva a csapat. A KÉT KEDVENCEM EGYÜTT!
Kellene egy darab is, amiben ez létrejön!
folyt. köv
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: