Ez volt a mese, amit talán én jobban vártam, mint a gyerek. Imádtam nézni gyerekkoromban, minden részt fújtam kívülről, természetesen a régi eredeti szinkronnal. Nagyon kíváncsi voltam mit hoznak ki belőle színpadon. Nekem rengeteg ötletem lenne mik azok a részek, amik kihagyhatatlanok. Nekik nem volt…….
Amennyire a Süsü hosszú volt, ez annyira rövid. Egy órás volt. Hát ha valamit el lehet nyújtani hosszan, akkor az ez lett volna. Simán két felvonást elbírt volna. Az első felében mondjuk elérünk Lappföldig, a másikban visszajövünk. Itt sajnos csak megemlítve volt, hogy oda megyünk de ahhoz is idő kellett mire a következő jelenetben rájössz, hogy ja..már nem Lappföld a cél, hanem vissza is értünk a tanyára. Végig kapkodásnak éreztem a jelenetek torlódását. Ok, hogy ne legyen unalmas, de azért ez olyan volt, mintha a kötelezők rövident lerövidítenénk, aztán azt mégegyszer.
Vegyük sorra. Első jelenet Nils szüleinek háza, panaszkodnak a gyerekre, látunk egy kutya heccelést, ami elég jól sikerült. Itt még reménykedtem. Sőt, itt még kifejezetten tetszett. A háttérben egy nagy vászonra megy a kivetítés, először Nils szobája, megjelenik a manó a vásznon, aranyos ötlet, jó a zenei aláfestés is, mikor Nils összemegy a kivetítőn megnő a szoba, szóval ezek aranyosan ki voltak találva. Ezután egy gyors váltás az udvarra, ahol Márton elrepül “Pelyecskével”?? A meséből jön az állatok nagy ünnepéről szóló rész a Kulla-hegyen, ezután az, amikor a bárányok félnek a rókától, aki naponta egy társukat megeszi, az elsüllyedt város, ill. Batuka is a hordóval, de ez már tényleg csak említés szinten. Ezután már otthon is vagyunk újra, Nils visszaváltozik és minden happy. Én már nem annyira:)
A színészek közül megint csak nőt kell, hogy kiemeljek. Szabó Zsuzsa, alias Pocok és Gunner-aki ugyan a mesében fiú, itt most énekesnő volt (szerintem Sirit akarták leképezni, csak a nevek összekeveredtek) na ő fantasztikus volt. Itt is rajta láttam egyedül azt, hogy élvezettel játsza, örömet akar szerezni. A végén sok kisgyerek mondta anyunak apunak tanárnéninek, hogy Pocok volt a legjobb. Szóval nem csak én láttam így. Biztos, hogy én túl felnőtt fejjel nézem, és az is biztos, hogy kritikusabb vagyok az átlagnál. Gyerekemnek nagyon tetszett, fennhangon mondta: sokkal jobb volt mint a Süsü. Emiatt megérte megnézni. Ő legalább örült.
Én viszont sikító frászt kaptam amikor az első dalt elkezdte Nils énekelni. Playback. Ismét. De ez már annyira minősíthetetlen volt, hogy elmondani nem lehet. A lányok legalább megpróbálták, de a fiúk…Arról nem is beszélve, hogy Akkát, Nils apját, a királyt az elsüllyedt városban játszó színész -direkt nem nevezem meg- nem tudom, hogy miért nem a színház honlapján olvasható művész játszotta, talán emiatt talán nem úgy playbackkelt, hogy amit tátogott az köszönő viszonyban sem volt azzal amit kellett volna. Vagy ma derült ki, hogy fel kell lépnie, vagy totálisan hülyére veszi a gyerekeket. Senki ne mondja nekem azt, hogy egy színész aki x éve a pályán van, nem tud tátogás szintjén! betanulni 3×12 sort. De az egész eleve abszurd. Miért is nem énekelnek élőben? Ehhez kb. nulla technika szükségeltetik, egy fejmikrofon és egy mikroport. Imádom a zenés darabokat, és ezért is rossz ennyire, hogy még nem láttam olyan kifejezetten gyerekenek szóló mesét, amiben igenis odaálltak és mindenki egytől egyig élőben elénekelte, amit kellett.. De a nagy számok törvénye alapján talán egyszer belefutunk ilyenbe is.
A legérdekesebb viszont az volt, hogy a gyerkek nagy százaléka kibírta evés nélkül azt az egy órát. Azt nem állítom, hogy nem láttam chipset, de csak az előadás kezdetére várva falták. Fura. Vajon a tanárok miért nem tömik kajával a gyerkeket? Ez egy plusz pont a pedagógusoknak. Az viszont kettő minusz rögtön mindjárt azonnal, nehogy már túl jó legyen, hogy nem mondják el a lurkóknak, hogy Mo-on a színház hét óra hét perckor kezdődik és úgy általában minden hét perccel később. Nem véletlenül a színházi honlap is 7ora7.hu, emiatt a tudatlanság miatt persze rögtön jött a tapsvihar és az ordítás, hogy kezdődjön. Ezt már nem először hallom gyerekektől műsorra várva, úgy látszik ez most a sikk. De ez legyen a legkevesebb. Liza ugyan rögtön megjegyezte, hogy most felmenne a színpadra és csendre utasítaná őket…és ezen a ponton újra megállapítottuk, hogy ezért járunk többnyire felnőtt darabokra:)