Vidám kísértet – Játékszín

Végre a megszokott rend uralkodik. Három nap, két koncert/színház. Ez így normális. Új, eddig nem látogatott színház és egy ALL TIME FAVORITE darab. Vidám kísértet-Noel Coward. A pasi egy zseni minden darabját szerettem, de ez egy régi kedvenc. Básti játszotta anno Centrálban, ill. én személy szerint Keszthelyen láttam, igaz volt az vagy 9 éve, így sokminden már nem volt meg a darabból, de az igen, hogy sírtam a nevetéstől. Mivel Básti nagyon jó volt, a darab remek, gondoltam nagy gond nem lehet, főleg hogy Pásztor Erzsi lesz Madame Arcati, akit imádtunk a Hajmeresztőben, és utána “civilként” is. Nem is volt vele gond, ill. a színészekkel semmi, a rendezés már kevésbé tetszett. Olyan kellemesen laposan eltelt az első és a második felvonás is. Sok kétértelmű utalás, szójáték, beszólás nevettetett minket, de aztán ez így ennyi is. Ez számomra ismét olyan darab volt, hogy a színészek külön-külön nézve nagyon jók voltak, de valahogy az egész nem állt össze. Betudható ez annak is, hogy már du. 3-kor is lenyomták egyszer és estére elfáradtak, nem tudom. Számomra Hernádi Judit volt a legmeggyőzőbb. Talán. Ha ő nincs, akkor a darab elveszett. Nagyon tetszett, még sosem láttam élőben, ahogy Gálvölgyit sem, valahogy ezek a “nagy öregek” kimaradtak eddig. Gálvölgyi számomra a Gálvölgyi-show feelinget hozta, se többet se kevesebbet. Ettől függetlenül élmény volt színpadon látni. Liptait többször láttam színpadon, meg lehet kövezni, de nekem tetszik:) Messze jobb, mint bármilyen műsor vezetőjeként. Persze kinek a pap, kinek a paplan… Nagy kedvencem volt a karakterek közül a szobalány (Murányi Tünde, őt már láttam a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból-ban), mondhatnám azt is ő volt a legjobb. Talán mert ilyen karaktert már én is játszottam?  A hatéves azóta is “genisezik” itthon:) Pásztor Erzsi meg hát szintén jajj de jó volt. Imádom az energiáit, ahogy él a színpadon. Az egyetlen fájó, de az nagyon fájó pontja volt a darabnak, hogy a tapsrendben nem ő az utolsó. Pedig normális esetben a darabnak rá kellene épülni és nem a háziúrra. Meg lehet nézni a londoni bemutatón Angela Lansbury-t a háziúr hozza ki a színre és  abban a pillanatban állva tapsol a nézőtér. Persze itt is megkapta a füttyöt, a bravo-kat és a legnagyobb tapsot, de azért mégiscsak illett volna őt betenni “középre”. Lehet, hogy ez csak engem zavart, de engem nagyon. Számomra egyszer nézős kategória volt, sajnos, pedig nagyon sokat vártam tőle. Sőt, nagyon rég vettem rá jegyet, mert nem emlékeztem, hogy nem az első sorban ülök. A 10.-ben ültem ráadásul a szélén, ami kis színház lévén nem olyan vészes, de azért hiányoztak a közeli mimikák suttogások, amik innen már nem élvezhetők. Ez is mutatja mennyire meg akartam nézni, mert ha nem élet-halál kérdés akkor nem ülök az első sornál hátrébb. Ehhez képest bírtam volna többet nevetni.

Vagy csak túlzottam Centrálos vagyok…