-Ön hogy ad hálát az égnek?
-Rosé-val. -hangzik el az apáca válasza. (Ez lehetne az én szlogenem)
Kútvölgyi Erzsébet játsza, mit is mondhatnék? Szintén egy eddig sosem látott színésznőről beszélünk. Azt kell mondjam mérhetetlenül nagy hiba.. A hangját imádtam mindig is, többi Meryl Streep szinkron kötődik hozzá, (jó tudom, hangmániás vagyok) de élőben hallgatni valami egészen csodás élmény. És majd itt jön egy barátom, hogy én megmondtam:) Neki ugyanis volt szerencséje anno Piafként látni, és nagyon szerette. Nekem mindig Botos Éva lesz Piaf, de most már el tudom képzelni, hogy miről beszélt. Gyönyörű szépen beszél Kútvölgyi Erzsi, nagyon sajnáltam, hogy nem volt többet színen. A következő dolgom, hogy keresek még egy darabot, amiben játszik. Muszáj újra látnom. Hallanom! Elmondhatatlanul szépen beszélt. Nehéz így leírni, de mintha ott értettem volna meg milyen szép is a magyar nyelv. Ahogy a szavakat formálta, ahogy kiejtette, nem is tudom.. ilyet még soha sehol senkitől.
A darab elég abszurd, persze ezt tudtuk előre, talán a Broadway felett az ég hasonlóan őrült, az annyival több, hogy zenés. Tetszettek a helyszínek: Agatha Christie étterem, ahol ki tudja mérgezett-e az étel:) Ravatal rádió a viccesebbnél viccesebb műsorokkal. Halálosan jó volt Mo Csing a szakács szerepében Göttinger Pál. Csernával a kávéról folytatott párbeszéden sírtam:) A nyomozó szerep nagyon jól áll neki, bár eddig akármit láttunk arra ez mind igaz. Ahogy kirántja a pisztolyát tokkal, majd a nadrágjába ejti, ahol lecsúszik a cipőjéig..ezt senki más nem tudná így..egyszerűen zseni a pasi, és még mindig azt mondom, tudom unalomig ismétlem, Latabár óta ennyire nem állt még jól senkinek a komédia.
A többiek is jók voltak, a rádiós “szerelmi háromszög” egyik szereplője Berta (Auksz Éva) nekem nagyon tetszett. De a képtelenebbnél képtelenebb poénok is szuperek: Demoklész kardja mint a gyilkolás lehetséges eszköze, ő, Demoklész a másik ága a háromszögnek, vagy a zöld víz, ami az öngyilkos hajlamú fiatal lánynak tiszta de Tóninak zöld és még sorolhatnám napestig.
A darab vége is érdekes, miszerint Cserna gyilkolt, aztán kiderül, hogy mégsem, mert az apáca közli, hogy nem te írsz engem, hanem én téged… Ez Kútvölgyi szájából csodásan jött… Érdekesen, de mindenképpen számomra szerethető módon fordította meg miért érdemes élni. Aki nem érti, annak nem fog tetszeni. Nekem tetszett.
A megérkezés szuper volt, ahogy beléptünk ott állt Tóni a pénztárnál:))) Már ott lesokkoltuk, hogy mennyire szeretjük, és hogy mindenképp kell fotót csinálnunk a végén. Nagyon édes volt, mondta kijön az udvarra a végén, így is lett. Hamar letegeződtünk, kicsit beszélgettünk, de zavarni nem akartuk, vártak rá mások is. Mindenesetre szuper jó volt ismét szembesülni azzal, hogy egy színész, akit egekig magasztalsz a színpadon milyen normális a civil életben. Annyi mindent akartam mondani neki, de abban a felfokozott állapotban kinek jutnak eszébe a fontos dolgok?? Pl, hogy Koppány Zoli a győri színházban a barátunk és hogy ismerik egymást, meg hogy Botos Éva rajongó a gyerekem és volt darab mikor tudta a társulat, hogy Éva miatt ott a csaj az egyik Függöny fel előadáson és végig kacagta és hogy ő ő:) Mindenesetre azt sikerült elmondanom, hogy a Centrál által kihirdetett játékban, miszerint ha megsütöd Szilágyi Csenge tortáját és felrakod a képet főpróba jegyet kapsz a legújabb darab főpróbájára, a Ma este megbukunk-ra. Ha így lesz, mindenképp megyünk. Persze ha nem akkor is. Gondolom nem egyszer.
Külön jó volt Papp Jánost látni a nézőtéren, szerintem mindig deja vu-je van, mikor meglát minket itt ott várni valakire. Legutóbb a POSzT-on:). Nagyon szeretem a Centrálban nézni, meg Keszthelyen is alap ember, ahova ugye szintén a kezdetek óta megyünk. A végén Kútvölgyi Erzsivel beszélgetett emiatt míg Tónira vártunk volt szerencsém egy-egy szó erejéig ismét hallani K.E. hangját, amivel azóta sem tudtam betelni. Ha ma nem mennék újra koncertre, akkor biztos, hogy előszedném az egyik Meryl filmet, amiben ő kölcsönzi a hangját, csak azért hogy halljam még.
Ja és hogy mást ne mondjak, érkezési sorrend volt, de természetesen az első sorban ültünk, kb három centire a színészektől. Nem tehetek róla, de imádok ennyire közel, olyan mintha ezek a nagyságok tényleg ilyen egyszerűen megközelíthetőek lennének. Kútvölgyi Erzsi kezét éppen meg is foghattam volna, annyira közel volt. Fantasztikus érzés lehet ebbe a körbe tartozni. A mi amatőr felnőtt társulatunk is jó, de teljesen más kategória. Talán ezért is szeretek annyira színházba járni. És mivel a Centrál színészei nagyjából már ismernek, (tudják, hogy itt az őrült győri színházrajongó, na meg a hat éves 🙂 ) egy nagyon picit oda is tartozom/zunk. És ez szuper:))
UPDATE: Kútvölgyi E.-t decemberben nézzük majd az Ózban. Hurrá!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: