Hogy ezt most miért? Jegyet kerestem egy színházjegyekkel foglalkozó fórumon és beleakadtam egy kommentbe, amire -szokásomtól eltérően- muszáj volt reagálnom. Egy tag tájékoztatta a csoportot milyen szuper a Függöny fel! a Centrálban. Mivel számomra ez az évtized vígjátéka végigpörgettem a kommenteket. Vki kérdezte, hogy gyerek 10 és 12 éves nézheti-e és a válasz több helyről is hogy nem nekik való, egy kommentben, hogy azért nem mert van benne hiányos öltözetű hölgy is, majd anyuka megnyugodva közölte ő is utána nézett és tényleg nem nekik való. És itt muszáj volt közbeszólnom. Én láttam 4-szer. A hat évesem 3x, ami biztos, hogy a másik véglet, de hogy azért ne lásson egy gyerek vmit mert van benne hiányos öltözetű nő… tehát ők otthon sem látnak félmeztelen, ne adj’ Isten meztelen nőt? Milyen testképük lesz úgy amúgy férfiról nőről? Hogy fognak ehhez az egész témához állni? Na de mindegy is, mindenki úgy nevel gyereket ahogy akar, csak ezen felhúzva magam gondoltam leírom én hogyan látom. Na nem a meztelenséget, hanem a kölyköket a színházban. A negatív részét már leírtam mikor “bosszankodtam”. Egyébiránt akárhányszor voltunk mindig volt gyerek ránézésre egyik sem volt 10 éves. Az enyém végig úgy nevetett, hogy befogta a száját, itt a helyzetkomikumok adják a poénokat, végig érthető a cselekmény is és mivel színházban játszódik maga a darab külön élmény volt neki, mert ő is játszik 4 éves kora óta és imádja. Emiatt nyilván pici előnye is van nézőként, de a lehetőség mindenkinek adott.
Nem tudom, hogy ez csak nálam van-e így, bár biztos nem, de úgy gondolom, hogy a gyerek ezirányú nevelését, vagy mondjam úgy hogy a látóköre szélesítését nem árt elkezdeni ilyen korban. Egy rakat dolgot megtanul, ami engem nézőként baromira tud idegesíteni más gyerekeknél vagy felnőtteknél. Például, hogy ha színházba megyünk igenis normálisan fel kell öltözni. Fájdalom ez van. Ez is a tisztelet egyik jele. Láttam már a Nemzetibe szakadt farmerban bemenni felnőtteket. Értem én, hogy a színház belőlük él, de én simán kizavarnám őket, vagy odaírnám, hogy gyerekek Dress Code…
Vagy maradjunk csak annál a szimpla ténynél, hogy megtanul 2,5 óráig figyelni valamire. Megtanulja nem rugdosni az előtte ülő székét, már ha a szülő rászól:) ha ő nem én biztos, mert engem zavar. Egy sereg élethelyzetet lát, azokra különböző megoldásokat, gondolkodtathatja és kreatívvá teheti ez mind. Nyitottá teszi, mert lát olyat, amit esetleg az életben addig nem. Az sem rossz, ha utána elmeséli mit hogyan látott, mit érzett, tapasztalt, mit tenne ő máshogy és/vagy ugyanúgy. Lesz véleménye. Elkezd kommunikálni, lesz szókincse, ami a mai gyerekeknél hát hogy is mondjam…
Volt egy színjátszós kamaszok által előadott darab, amiben két fiú volt egy pár. Semmi különös, esti mese alatt eszébe jutott és kérdezett. Mondtam ilyen van. Kérdezte: és olyan is van, hogy két lány szereti egymást? Mondtam van. Megkapta a választ, mivel semmilyen irányban nem befolyásoltam, hogy ez jó vagy rossz, annyit mondott fura és visszarakta a fejét a párnra. Dolgozott benne amit látott, de csak helyre kellett tenni, hogy ez van, ilyet még nem látott. Vannak meleg barátaink, de konkrétan még nem merült fel és jó volt látni, hogy a gyerekben semmiféle előítélet nincs.Ez ugyanígy ráhúzható vallási témákra és még mondhatnám a végtelenségig a példákat.
Itt, mármint a színházban (normális esetben!) nincs kütyü, itt nincs mellébeszélés, emberek vannak, érzések, érzetek, szemkontaktus, látvány. Itt nem lehet előrehajtott fejjel belebámulni a telefonba, nézni kell a csodát. Ami csak és kizárólag itt tud történni. Ha ezt a gyerek megérti, megtapasztalja nagyon fogja szeretni. Na persze gyereke válogatja, nyilván mindnekire nem húzható rá ez, sőt ha a felnőtt nem nyitott erre akkor a gyereknek esélye sincs és még a sulis kötelező színházlátogatásokat is utálni fogja. Ismerős szitu 🙂 Ismerek felnőttet, aki be nem ülne színházba. A szüleim nem értik, hogy én miért szeretem ennyire, miért nézek valamit kétszer (na jó, hészer), vagy hogy miért játszom, mondván: “semmi értelme”. Nekik. Nekem volt.
Na de próbáljunk meg a pozitívumoknál maradni. Legalább is az eredeti terv ez. Harmadik éve figyelem a gyerekemet, mekkora változáson megy át. Egy borzasztóan zárkózott vkiből mára egy cserfes, nyitott és kijelenthetem nagy színházrajongó kiscsaj lett. Szerencsére mindenevő. Igaz annyit kért, hogy ha lehet gyerekdarabot annyira már ne. Minden darabnál megmondja ki volt a legjobb, ki miért tetszett, mi nem tetszett neki. Nem az tetszik neki ami nekem, sőt olykor-olykor össze is veszünk, hogy de ő rettenetes volt, nem, szuper volt anya..stb. Ágoston Kati például mindig egy ilyen vita köztünk. Fogalmam sincs, hogy hova és hogyan raktározza el a fejében a darabokat. Annyit tudok, hogy néha hónapokkal a darab után idéz, vagy egy-egy mondat elhangzik otthon ugyanúgy, mint vmelyik darabban, akkor onnan folytatja a beszélgetést és ez mindig vicces szituációkat szül. Ez az egyetlen szakkör, amire azt mondja, hogy nem vehetem el tőle. Nyilván itt a két színész barátom, akik tartják a lényeg, mert minden gyerek pont ugyanúgy imád oda járni. Ami a legjobb, hogy nem színészeket akarnak képezni, hanem eme csomó jó dologra tanítják őket: szituációs gyakorlatok, csapatban létezni, dolgozni, elfogadni a másikat és nem utolsó sorban a szép magyar beszédre. Meg még egy csomó mindenre. Az ly tanulásánál büszkén mondta a suliban, amit a színjátszón hallott, hogy nem csak a lyuk kezdődik ezzel a betűvel, hanem a lyány is, a tanárnéni csak annyi mondott, hogy azt már nem használjuk..no comment
Én csak annyit tudok, hogy várja mindig a következő alkalmat amikor mehet, rettenetesen jól érzi magát a színházban, főleg a Centrálban mozog otthonosan de élvezi is, hogy egyedül jön-megy és talán kicsit tisztában is van vele, hogy azért nem ez a jellemző. Sok-sok tervem van miket szeretnék neki megmutatni, az Óz-t feltétlenül mivel Kútvölgyi Erzsi játszik benne. A Broadway-t nagyon szeretné megnézni, ha még lesz, mondtam beszéld meg apáddal 🙂 És persze nagy szívfájdalma, hogy a Piaf-ra októberben nem megyünk, de aznap jön Horgas Eszter Falusi Mariann hozzánk a Földünk hangjaival szóval lehet kárpótolni, bár még nem tudom, hogy tudunk-e menni. Milyen vicces, pont mikor házhoz jönnek.
Szóval tessék vinni a kisebb és nagyobb gyerekeket, de csak a kvalitásának megfelelő darabokra, ne sokkoljuk a többieket. Mindenképpen megéri minden szempontból. És ha mázlink van a gyerek még hálás is lesz érte később…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: