Izgalmas napon vagyunk túl. Hosszas szervezés után sikerült úgy intézni, hogy ott lehetünk Eszter és Mariann koncertjén. Nagyon vártuk mindketten, hogy mehessünk újra, de az élet szeret megviccelni, így kedd este sikeresen elvágtam a talpam. Nem részletezném a hogyant, mert még kiderülne mennyire “ügyes” vagyok 🙂 Kedd délután, mikor még mit sem tudtam arról milyen jó lesz az esétém megkérdeztük a Zsinagógában, hogy mégis mit tudni mikor nyitnak ajtót, hányra érdemes jönni, ha az ember nem a hátsó sorokban akar ülni. Sok infót nem kaptunk:) Aki ismer tudja, hogy utálok az első sornál hátrébb ülni, így megállapodtunk magunkkal a 7 órai érkezésben. Jó is volt, mert még beleshetett Liza a próbára, én egy ajtóhoz közeli asztalra csüccsentem, örültem, hogy odáig is elbicegtem, és hogy kevesebb kisípolandó szót mondtam, mint terveztem:) Liza ismét elvarázsolt pár jelen lévőt, bár mondhatom, hogy ez most már általános:)
Hétkor beültünk az első sorba, ahogy azt kell. Azért örültem, hogy nem mi vagyunk csak ennyire koraiak. Persze a tömeg azért inkább 8-hoz közelebbi érkezést választott. Ami picit szomorú volt, hogy nem folyt ki a tömeg a teremből, nem lógtak tömegek a karzatról. Még aznap is lehetett jegyet venni, ami számomra totál érthetetlen. Egy ilyen kvalitású előadásra özönlenie kellett volna a városnak. Igazából azt gondolom, hogy a reklámja nem volt megfelelő. Ha nem ismerném Esztert, akkor én sem tudtam volna, hogy jönnek Győrbe. Pedig a győri közönség általában szereti a színvonal feletti előadásokat. (lásd a Menház előadásait és Gáti Oszit) Ez itt is jól látszott, mert akik ott voltak tomboltak. Imádták a két nőcit.
A Zsinagógának gyönyörű akusztikája van. Csodásan hangzott a koncert. Nagyon picike helyük volt előadni, de ez persze nem rontott a hatáson. Jó volt ilyen nagyon közelről is megnézni, egy karnyújtásnyira voltunk. Az egyetlen, ami a Városmajori előadáson jobb volt, az az, hogy az egész háttér kivetítő volt, itt viszont csak oldalt egy vászon. Mi pont jó szögben ültünk mert ráláttunk úgy hogy nem kellett külön más irányba nézni, de a hatás kétségtelenül nagyobb, ha a háttérben mennek a képek.
Szuper jó volt ismét elmerülni ebben a fantasztikus utazásban. Kétségtelen, hogy Mariann Hallelujah-ja a teteje az egésznek, olyan energia töltetet kaptam-és kapok mindig- ettől a daltól, ha ő énekli, a maximum fölé tölt, de az egész egy szuper jól összerakott koncert. Esztert egy élmény nézni, ahogy eggyé válik a hangszerével, utánozhatatlan. Sosem gondoltam volna, hogy fuvolából ennyi mindent ki lehet hozni. Erre koncertről koncertre rácsodálkozom. Mariann úgy énekel jazzt, ahogy senki más ebben az országban. Ha ezt a két nőt összerakjuk, akkor pedig születik valami olyan dolog, ami egész egyszerűen páratlan. Eszter nagyon édes volt, fújt pár hangot Lizának, nem kell mondanom mennyire élvezte a kiscsaj:)
A személyes részét ismét megtartom magunknak, mert az csak a miénk, de úgy gondolom, mindenki aki nem tudott ott lenni, annak most szegényebb a lelke egy picivel. Mi gazdagabbak lettünk ismét.
Most pedig belemehetnék, hogy ha nincs Básti Juli, akkor nincs Hét boszi, ha nincs a Hét boszi, akkor nincs Botos Éva, ha nincs Botos Éva, akkor nincs Eszter sem. Ez pedig mérhetetlen nagy tragédia lenne. Hálás vagyok és szerencsés, hogy mégis van!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: