Ezt már nagyon vártam. Sok szálon fűz érzelem ehhez a darabhoz, és most nem, nem azért mert Éva és Ádám. Számomra ez a darab, vagyis a könyv mérföldkő volt, ez volt az első, amit azért olvastam el, mert el akartam olvasni. Innentől nem volt megállás, faltam/falom a könyveket, viszont ez mindig olyan lesz mint az első szerelem:)
Mikor megláttam, hogy Szervét Tibi lesz a főszereplő, már tudtam, hogy rossz nem lehet. Az meg hogy Horgas Ádám rendezi, csak dobott rajta egyet, régóta szerettem volna megnézni valamelyik munkáját, leginkább a Macbeth érdekelt volna, de sajna túl rövid életű volt esélyem nem volt… A lepkegyűjtőt meg a két “kedvencem” miatt nem erőltetem, bár a rendezőmékkel most már úgy néz ki nem maradhat el. Szóval itt külön jó volt, hogy ő rendez, kiváncsi voltam a látásmódjára. Nem csalódtam. Nagyon jó rendezés volt. Külön jó, hogy itt Győrben láttam a Csoportterápiát, azóta el tudom választani a színészek játékát a rendezéstől, előtte nem értettem miért beszélnek emberek a rendezőről. Számomra ők nem voltak részei a produkciónak mert hát “nem csinálnak semmit”, meg persze én régen mindig minden darabot konkrét színészért néztem és nem a darabért. Mára ez már szerencsére máshogy van. Hiába, 15 év alatt azért fejlődtem:))) De vissza a darabhoz.
Belépvel a Játékszínbe Németh Kristóf zsepit osztott a hölgyeknek, legalábbis erre tippelek, mert mi nem kaptunk, de az ötlet nagyon tetszett. Nem láttam még ilyet, főleg nem igazgatóktól. Természetesen ismét ufók voltunk, mert gyerek még a környéken sem volt, talán egy két tizenéves. Volt, aki ezt hangosan meg is jegyezte, még jó hogy semmit nem tud rólunk. Aztán volt egy lelkes csapat mögöttünk, akik szabályos rajongóivá váltak Lizának, két perc alatt nagyon jóban lettek, mindent megbeszéltek vele a színházról és az általa látott darabokról a szünetben és a végén. Nem akarták elhinni, hogy végigüli, nézi, tetszik neki. Pedig szerintem ez a darab pont olyan, hogy nyugodtan nézhető gyerekkel, mert tényleg semmi olyan nincs benne, ami nem világos, ez egész egyszerűen a gyerek egyéniségén múlik, érdekli-e. Természetesen nem a klasszikus nevetős darab, Liza nem is nevetett mindenen mert nem értette a poénok egy részét, de ettől még értette a történetet és már külön kérte, hogy ne erőltessük a gyerekdarabokat.
Szervét Tibi nagy kedvenc rég óta. Kicsit féltem, hogy fura lesz, hogy idősebb karakterre írta át a könyvet, de ez egy percig sem jutott eszembe míg néztem. Teljesen elvarázsolt. Az első pillanattól kezdve az összes szintet, az értelmi fogyatékost ahogy jött ki a 60-as IQ-ból, majd az okosat és a nagyon okosat remekül csinálta. Egyetlen pillanatra nem esett ki a szerepből. Szívesen nézném újra, csak hogy újra rácsodálkozhassak a játékára. Voltak pillanatok, mikor már a nézőtér a szemét törölgette, én, mint egy kisgyerek kizártam mindent, csak ő volt és én, semmi mást nem láttam/hallottam/éreztem csak őt, ahogy mondja, játszik, ahogy benne él a szerepben… félelmetesen jó volt. Ilyen nagyon ritkán van, főleg ffi színésznél. Nem gondoltam volna, hogy így el tudja feledtetni velem a külvilágot Tibi ezzel a szereppel. Ezúton is köszönöm Neki!
A többiek is jók voltak, egyesével nem mennék bele, mert ez a darab tényleg Tibi köré épül, számomra mindenképpen, a többiek csak emelik őt, persze szuperül csinálják, egyik pillanatban orvosok, a másikban pékek, a harmadikban Tibi szülei stb. Van, aki tetszett, van aki nem, de hát ez egy szubjektív műfaj. Ez van. Akit mégis kiemelnék a többi közül az Zsurzs Kati. Nagyon szeretem a hangját. Igen, már megint a hang. Nem tehetek róla. Na és persze az Abigél. Egy élmény volt látni őt is. Kicsit félek a Vidám kísértet óta a “nagy öregektől”, mert hát van aki óriási csalódás, vagy színészként, vagy pedig mint tegnap, magánemberként. De szerencsére Zsurzs Kati pozitív élmény lett.
A rendezésre visszatérve nagyon tetszett, hogy pörgött a cselekmény, nagyon gyors volt a tempó, ami nem engedte leülni a darabot egy pillanatra sem. A technikai része is tetszett, Lizának is nagyon. Az egyik pillanatban a pékségben vagyunk a másikban egy repülőn, a rendelőben, a borbélynál, a konferencián, New Yorkban, Chicagoban…és mindösszesen egy asztal és egy szék mozog ki-be. Remek volt. Nem lehetett egyszerű a színészeknek sem megjegyezni mi után mi jön:)
Ami nem esett jól, hogy a székek rettenetesen szűkek az ember a lábát nem igazán tudja hova tenni. Mondom ezt úgy, hogy nem igazán vagyok nagydarab.
Jól esett kicsit nem a Centrálba menni. Jól esett valami teljesen mást nézni. Jól esett új színészeket látni. Jól esett egy teljesen új látásmódot nézni és kikapcsolni általa. Ádámnak gratulálunk a rendezéshez. Tibinek meg köszönjük az élményt.
Az autópályán hazafelé egyetlen dolog jutott eszembe a darabbal kapcsolatban. HÁLÁS VOLTAM. Hálás voltam azért, hogy láthattam. Ez az a darab, amit mindenkinek látnia kellene! Legalább egyszer!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: