A szív hídjai

Ez egy sűrű hét volt, de én pont így szeretem. Szerdán Ma este megbukunk-Centrál, pénteken Virágot Algernonnak-Játékszín, szombaton pedig az all time favorite filmem színpadon: A szív hídjai Győrben. Továbbra sem szeretek itt színházba menni, a nézőtér jórésze ismerős, akiknek bizonyos hányadáról tudom, hogy csak azért jött mert “el kell jönni”. Pesten legalább ezt nem tudom senkiről és naívan elhiszem, hogy az élményért jönnek, mint én. Azért mert kapni szeretnének valamit, mint én. Az is tény, hogy Győr szereti, ha házhoz jönnek a “híresek”. Már-már elvárják. Persze meg is van az eredménye, mert ha egyszer idejön vki azt nehezen engedik haza:) Sok előadásból kellett már itt pótelőadást tartani.. és az ováció sem szokott kicsi lenni.

Az én ízlésem viszont általában eltér a tömegétől és szerintem ez most is így van. 

Amióta eljöttünk a darabról azon gondolkozom, hogy kellett-e nekem ezt látni de még most sem tudom. Olvastam az eredeti könyvet angolul. Imádtam. Láttam a filmet nem tudom hányszor. Ha sírni akarok, már tudom is mit kell néznem. Arról nem beszélve, hogy az életemre elég erősen rá lehet vetíteni a sztorit. Meryl S. pedig a valaha volt legjobb, ezelőtt és ezután sem lesz senki, aki felülmúlja. Nem tudom, emiatt-e, de nekem Udvaros Dorottya nem igazán volt a helyén. Udvaros Dorottyában ennél sokkal sokkal több van. Mikor a szereposztást olvastam, megörültem nagyon, hogy ő lesz, jobbat elképzelni sem tudtam volna én sem, látatlanban. Most nem tudom. Félreértés ne essék, nagyon jó színésznőnek tartom, szeretem nézni. Ez a szerep viszont bennem nem mozgatott meg semmit. Szimplán nem hittem el, hogy szerelmesek, ámbár dolgoztak rajta rendesen:)  Mikor a Férfi és Nőben Kulkával énekel ezt meg tudta tenni 2 perc leforgása alatt. Szerintem ez korban abszolút nem illett hozzá, fájdalom, de sajna ez egy 40 éves nő küzdelme, és hát U.D. akármennyire is szuper formában tartja magát, már nem ez a korosztály. Hozzáteszem ismét, hogy szeretem, mint színésznő. Voltak pillanatok, mikor benne jártam a sztoriban, de valahogy végig nagymama feelingem volt vele kapcsolatban, ami a romantika részét elég erősen rombolta. A haja és a ruhája sem segített ezen. Néhol már egész cikinek éreztem. De erről meg nem ő tehet. El tudom hinni, hogy ez nem egy egyszerű szerep, nekem viszont ez most nem állt össze. 

Ennek totál ellentéte László Zsolt. Nem tudom mi van velem mostanában, de folyamatosan ffi színészek játéka fog meg. Egy az egyben totál ráöntötték a szerepet, elhittem, hogy fotós, elhittem azt, ahogy kialakul benne a vonzalom a nő iránt. Imádom a hangját. JÓ tudom, tudom. De akkor is. Az a rekedtes hang, a borosta, az őszülő haj, mind mind csak mégjobbá tették a karakterét. Na az viszont nem tetszett, hogy sonkás szendvicset evett..az eredetiben ugyanis kiderül, hogy a pasi nem eszik húst! (“Just the vegetables would be fine for me”-hangzik el) és én mint vega ezt fontos részletnek tartottam volna. És hogy még a nem tetszett résznél maradjunk, kicsit túl érzelgősre sikerült a mégsem jön velem rész. Egy pasi ne sírjon! Akkor se! De ezen kívül őt nagyon jó volt nézni. Jobbat nem találhattak volna Clint Eastwood “helyett”

A két gyereket játszó színész elment. Egyiküket sem láttam ezelőtt. Nem hagytak mély nyomot. 

Viszont a rendezés! na az szuper volt. Nem lehetett egyszerű ezt fejben megálmodni, de nagyon jók voltak a váltások a jelen és a múlt között. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy mindenki színen van minden jelenetben. Az ötlet nagyon tetszett. Teljesen rendben volt Udvaros D. mesélésének/naplóírásának, a gyerekek napló olvasásának és a múlt eljátszásának az aránya. Még az is tetszett, ahogy a jelen a múltba belejátszik, mikor pl. a lánya adja az anyja kezébe a plédet mikor azok kirándulni mennek. Viszont ezen a ponton, mikor a pléden ültek és Dorottyát néztem, volt időm gondolkodni, ismét azt éreztem mennyire jó ott fent lenni és játszani. Két darabban játszottam, persze messze nem ezen a szinten, de most azt éreztem mennyire baromi jó lenne egyszer a nagyokkal játszani. Csak egyszer. 

Oh és majd elfelejtettem a szaxofonos srác is jó volt, kellemes átmeneteket képezett a zenével, finoman, nem zavaróan, ahogy azt kell. 

Vegyes érzelmekkel telve jöttem ki, előbb utóbb majd a helyére kerül. Még azt is megkockáztatom, hogy máshogy hatott volna ha Pesten nézem. Hatalmas ovációt kapott Dorottya, ami jelen esetben biztos, hogy a személyének szólt és nem a szerepnek. Bár ki tudja. Lehet, hogy mindenki imádta. Én viszont minden vagyok csak nem átlagos.