Mindig nagy reményekkel telve megyek a “nagy öregeket” nézni. Aztán valahogy mindig úgy jövök ki, hogy a nem annyira nagy öregek százszor, ezerszer jobbak és nem értem, hogy mégis miért azok a “nagy öregek” a “nagy öregek”, akik, és miért nem azok, akik nem, miért őket ismeri egy egész ország, miért nem a többieket, mert a kevésbé nagy nevek nem elhanyagolható arányban sokszor százszor, ezerszer jobbak!
Jó, ennyire nem volt rossz a darab, néha jókat nevettem, de a várva várt ‘fogom a hasam és sírok a nevetéstől’ állapottól nagyon messze voltam. Ezen a ponton rájöttem, hogy biztos bennem van a hiba, mert a Ma este megbukunk-on is jóval kevesebbet nevettem, mint a nézőtér többi része. Vagy itt is csak a pezsgő hiányzott? Ezt már nem tudjuk meg mert újra nem szenvedném végig. Itt gyorsan, még a negatívumoknál hozzá is teszem, hogy elvből soha nem akartam ide belépni, de ha már ajándék volt a jegy, hát ki kellett bírnom. Aztán itt gyorsan be is fejezem, mert azért voltak jó részei, én meg szeretek inkább azzal foglalkozni mit kaptam a darabtól. De mégis még egy-kettőt muszáj: az első sor széléről hogy úgy mondjam nem sokat látni, sőt én szeretek lecsúszva “hanyatt fekve” nézni darabokat, megszoktam mert mindig elöl ülök, de itt még a széktámlák is lejjebb voltak annál, ahogyan ez a póz kényelmesen kivielezhető lett volna. Szabályosan ülve elég hosszúnak tűnt a darab:)
Sokat vártam ettől, mert Kernt sokszor láttam, Koltait soha, de azt tudtam, hogy a Miniszter félrelépben ők együtt nagyon jók, ami ugye nem csak simán a film miatt érdekes nálam:) és vártam az ottani kettőst. Nem tudom.. Akárhányszor látom Kernt mindig az jut eszembe, hogy itt van, ő az, A KERN, annyira szeretném, hogy tetszen, de valahogy nem megy. Számomra egyértelműen Koltai felé dőlt el a darab, sokkal jobb volt, mint Kern, de nála sem érezem a WOW-t. Jól hozta a balfácánt, rajta nagyokat nevettem, de nem tudom…még mindig… Vagy szimplán az a baj, hogy pasik. Ebből a helyzetből eleve hátrányból indulnak, nehezebb nagyot alkotni (számomra). Nem úgy László Zsoltnak, aki aztán megrezegtetett mindent, amit meg lehet nagyon hamar 🙂 Szóval továbbra sem tudom…Vagy még az lehet, hogy mindenhol a Centrál feeling-et keresem, amit számomra csak a Madách tudott hozni. Próbálok nyitott lenni, tényleg, el is terveztem, hogy végiglátogatom az eddig ki nem próbált színházakat is, de ebben egyre kevésbé vagyok biztos. Sőt, februárra már megvan a jegyem Az élet, mint olyan-ra, végre találtam egy Kútvölgyi Erzsi főszerepel darabot és ki a partnere? Kern. Ugyan kíváncsian várom, hogy mit alakít drámában, mert az eddig még kimaradt, de ha ott sem akkor feladom.
Na de végre tényleg menjünk rá a jó dolgokra. Nem még mindig nem. Az első mondata a darabnak Kern szájából: Qrva lumbágó..Azt hiszem itt el is dőlt, hogy hova teszem a darabot. Nem vagyok egy visszafogott jó kislány, soha nem zavart a káromkodás sem színpadon, sem az életben, de csak akkor ha az a jó helyen jó időben hangzik el. De ezzel indítani… Ahogy mentünk bele a darabba az volt az érzésem, hogy ezzel akarnak nevettetni, mert a cselekmény önmagában kevés ehhez. Egy ismerősöm jól fogalmazta meg, hogy az országban a gagyi, gyökér, agyatlan dolgokkal nevettetnek..(Bocsi Gyurma, ha nem szó szerint volt) Itt gyorsan térjünk is rá, hogy Józsa Imrét imádom, főleg a hangja miatt-jóóó tudom, ezt tudom..-először őt telefonban halljuk, még nincs színen, de folyamatosan káromkodik…kiakadtam. Nem, ez nem jó szó, de totál lehúzta a WOW élményt, amit vártam, azt, amit a Ghost-ban utánozhatatlanul pakolt a színpadra. Betudtam a karakternek, de nem értek egyet a szövegkönyvvel. Besenczy Árpád jó volt, ő a helyén volt. De a személyes kedvencem Vándor Éva volt. Talán mert nő? Neeem. Na miért? Igen, a hangja… Ezen a hangon nőttem fel (sok másik mellett) de isteni jó volt hallgatni (az abszolút kedvenc az Örök lányok-Goldie Hawn-ja tőle). Ő nagyon tetszett. A darab alapkoncepciója: a házasságtörés és ezek félre ill. rossz embernek való elmesélése egy nagyon jó alap egy fergeteges komédiához, de (hangsúlyozom nekem) itt ez valahogy nem működött.
Viszont, ha lenne vezetékes telefonom, az az egy biztos, hogy a Redial gombra nem tudnék ugyanúgy nézni mint előtte:)
Hiába, ez egy szubjektív műfaj.
U.I.: Végre nem voltunk ufo-k a 7 évessel..voltak gyerekek is..bár lehet, hogy hiba volt elvinni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: