Nem akarok dicsekedni, de igazából dicsekedni akarok 🙂 Nem fogok. De annyit leírok, hogy egy nagyon szuper hangulatú, baráti ebéden voltunk. És még azt is, hogy Horgas Eszter a legjobb dolog, ami valaha történt velem. (Botos Éva is persze, de ezt már mindenki tudja) Kedvesebb, természetesebb embert nem ismerek Eszternél, olyan a közelében lenni, mintha a legjobb barátom lenne és nem tudok elég hálás lenni azért, hogy megismertük. Valamiért találkoznunk kellett. Vicces, hogy amennyire Keszthelyen két éve én akartam, hogy Lizának Ő tetszen, elkanyarodott Éva felé (aki szintén akkor jött el az életünkbe, amikor a legnagyobb szükség volt rá), de a sors valahogy akkor is megoldotta, hogy keresztezzük egymás útját. Véletlenek nincsenek.
Egy ilyen délelőttel indítani, amikor még tudod, hogy vár rád ABÁSTIJULI és Botos Éva is nem semmi. Mert hát mi sem vagyunk semmik, háromkor Pletykafészek és ha már ott vagyunk miért ne néznénk este Piafot? Úgy amúgy sokadszorra.
Rendesen a kezdésre estünk be. Az a jó a pasikban, hogy mindig sokkal jobban tudják a gyorsabb utat, mint a GPS. 🙂 hát persze.. Két jegyünk volt, kellett volna egy harmadik, nem csak nekünk, hanem egy másik hölgynek is, és pont volt félretéve kettő amiért nem jöttek:) Hát így kell ezt csinálni.
Pletykafészek. Már nagyon régen láttuk, valamelyik évben Keszthelyen nyáron. Arra emlékeztem, hogy Rudolf Péter nagyon komoly monológot mond a végén. Az már csak a kezdéskor esett le, hogy Nagy-Kálózy Eszter is játszik benne, ami tök jó, mert nagyon jó színésznő, de ő még este lenyom egy Dietrich-et is. Jól bírja. Nagyon tetszett, ahogy a hisztis feleséget játsza. Rudolf Peti zseniális. ÉÉÉÉS annyira jó volt újra nézni ABÁSTIJULIT. A karaktere nagyon kacagtató és azokat a boszik nevetéseket senki nem tudja így. A sok angol darab után, vagyis a két angol darab sokszori megtekintése után jó volt végre valami más típusú humoron nevetni. Ami igaz viszont, hogy ennyi angol hahotázós poén után ez egy kicsit ingerszegénynek tűnt, de csakis azokhoz képest. R. Peti monológjánál ismét azon gondolkoztam, hogy ebből mennyit talál ki most. Scherer Péret szuper volt. Claudia számora hozta ugyanazt amit eddig. Schmied Zoli megint a legjobb pasi volt a darabban, ő nagyon tetszik mindenben, amit játszik. Jajj és a lényeg: Mészáros András végre megmutatta mit tud, legalább is számomra eddig ebben tetszett a legjobban 🙂 Most már a Sok hűhón kívül mindenben láttam itt, az meg majd márciusban vár ránk.
Én felhőtlenül szórakoztam a darabot nézve, a lelkemet átjárta ABÁSTI hangja. A végén végre újra tudtam vele két szót váltani. Ennyi év után is az az érzés mikor az a Hang hozzád beszél megfizethetetlen:) Ezután volt egy jó óránk szabadon. Hova menne az ember egy hétévessel, ha már a Révay utcában van, ha nem a Cat Café-ba. Két muffin és egy forró csoki meg rengeteg macskaölelgetés után …
…7-re vissza a színházba. Ismét köszöntünk a “párnás-néninek”. Már megismer minket, de arra még ő sem számított, hogy újra lát aznap. Jegyünk ismét csak kettő volt- itt hozzátenném, hogy nem potyázunk, csak a mi munkánk olyan, hogy nehéz kiszámítani mikor ki tud Pestre menni, nagyon ritkán és csak nagyon fontos darabokra veszek hármat, mert a beosztás nem mindig rugalmas- de ezt is megoldottuk, illetve ezt a színház oldotta meg nagyon korrekt módon, a gyerek bejöhetett ölbe. Az már más kérdés, hogy ő erre nem hajlandó így apa kénytelen volt a lépcsőn ülni, ez viszont már a mi problémánk, plusz úgysem szereti, ha mi énekeljük a dalokat a színészekkel együtt. Mert mi énekeljük, ha nem is hangosan, de átadjuk magunkat a zenének, az élménynek.
Piaf pedig olyan élmény, aminek vétek nem átadni magad. Nem tudom hányadszor láttam, de még sokszor szeretném. Éva egyszerűen annyira leírhatatlanul zseniális Piaf, hogy nem is értem miért nem ilyen szerepeket játszik folyamatosan. Minden porcikája benne él a szerepben. Ilyet senki nem tud. Ja de mégis. A Botos tud! És emellett, hogy ma ő a legjobb, annyira kedves, rendes, édes, cuki, közvetlen, hogy csak na:) Így énekelni nem is lehet, és mégis. A Padam-nál végem volt.. Zseniális. Csodás napzárás volt.
Talán ezt a posztot volt eddig a legnehezebb megírni. A privát részek az enyémek, arról nem írok, viszont ez is hozzátartozott a felfokozott hangulathoz, sőt! Sok-sok élmény egyetlen napba sűrítve. Nem mondom, hogy nem tudnék hozzászokni. Az biztos, hogy ezt a napot a közeljövőben nehezen fogja bármi is felülmúlni. Talán az a bizonyos májusi koncert, amire 5 perc alatt fogytak el a jegyek és nekem mégis sikerült Meet and Greet jegyet vennem, ami még titok, és az még odébb is van….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: