Az élet, mint olyan…

Ma nem színházban voltam. Ma az éltetemet láttam húsz év múlva. Brutálisan fájdalmas volt. Az élet, mint olyan.. Vígszínház-Háziszínpad. Kútvölgyi-Kern. Nagyon régen vágytam egy olyan darabra, amiben K. Erzsi főszereplő, hallgathatom, csodálhatom, elmerülhetek a játékában végig és nem kell várnom, hogy újra színre lépjen. Megkaptam. Nagyon Köszönöm! Ezt az élményt azt hiszem még sokáig viszem magammal. Nem gyakran kapom meg ezt a fajta katarzist, amikor semmi más nincs, csak amit látok. Se külvilág, se gondok, se semmi. Csak a darabban élek, lélegzem, nevetek és sírok. Mert igen még azt is sikerült. Betalált. Fájóan pontosan. A tetejébe mindennek még Kern is tetszett. Végre. Jól állt neki a dráma, mert így az az utánozhatatlan Kern stílus jókat dobott a hangulaton akkor, amikor leginkább sírnál. Így tetszett. 

Kútvölgyi Erzsi meg hát mit is mondjak? Tökéletes. Az egyik legjobb ma élő színésznő, ráadásul olyan hanggal van megáldva, ami nekem személy szerint nagyon tetszik. De úgyis tudjátok, hogy rám a hangok előbb hatnak, mint bármi. Na a játéka sem volt semmi. Úgy ugrik hangulatokat, amit Básti-Makrancos Katája óta nem láttam. Ami meg 15éve volt Keszthelyen. Szóval nem ma. Ezt csak Botos tudja rajta kívül. Nagyon örülök, hogy láttam ezt a darabot. Bárkit kérdeztem senki nem látta, nem tudtak róla. Már ezért is érdekelt. Nagyon nem vagyok mindenevő színház témában, szeretem kicsipegetni magamnak a legjobb “falatokat” pont úgy, mint ahogy Sacher tortát sem eszik az ember sehol, csak és kizárólag a Gerbaud-ban, és létezik az a fanatikus, aki képes Győrből felmenni egy szelet sütit enni..De hár miért is ne:)

A darabért mindenképpen megérte felmenni. Örülök, hogy ennyire “hülye” vagyok, mert olyan élményekkel gazdagodom minden alkalommal, amivel kevesek. 

De vissza K.Erzsihez. A darab azzal kezdődik, hogy Kern felemeli a franciaágyat kidobja az asszonyt: Kútvölgyi a földre zuhan. Álmából felriad, zilált, nem tudja a férje miért tette, amit tett. Szívroham közeli állapotban a férj rájön, hogy az eddigi élete hazugság, el akarja hagyni a feleségét. Kútvölgyi először nem érti, marasztalni próbálja, majd dühöng ő is. Zseniális váltásokat láttam tőle. Valódi mocskot dobáltak egymásra, imádtam, ahogy veszekszenek, marják egymást, az elmúlt 30év fájdalmáért a másikat tartják felelősnek és ezt nem átallják egymás fejéhez vágni. Aki ismert tudja, hogy nem vagyok se jókislány, se prűd, sőt talán többet káromkodom, mint amennyit nem, de ebben a b@zd meg-ekből túl sok volt. Csak ebből. A többi káromkodás pont jókor pont jó helyen. Kútvölgyi még ebben is remekelt. Annyira csodásan formálja a szavakat, hogy tőle még a f@sz is csodásan hangzott 🙂 Na aztán jött a színjátszás egy nem megszokott formája, legalábbis nekem. A nagy marakodás közepén a feleség próbálja szeretkezésre rávenni a férjét. Mikor Kútvölgyi félig felhúzta a hálóingét már éreztem, hogy valami történni fog, aztán mikor úgy ahogy volt ledobta magáról, hát ott meglepődtem. Nagyon tetszett és most nem kell semmi rosszra gondolni, egész egyszerűen sosem gondoltam volna, hogy egy ekkora színésznő minden gátlás nélkül elvállal egy ilyet, emiatt ha lehet ilyet még nagyobb magasságokba emelkedett az egyik kedvencem. Mindezt halálosan jó iróniával fokozta már újra hálóingben. Imádtam. 

Ezek után éjjel fél 3kor megjelenik a jóbarát. Az egyedülálló pasi, aki magányos, halálfélelem tör rá, átmegy a barátjához Aspirinért és mivel ég a lámpa becsönget. Márton András játszotta ma, nagyon édes volt a nem szívesen látott vendég szerepében. Szeretné, ha marasztalnák, inna egy teát, de csak vizet kap és hazaküldik. Imádtam, ahogy ezt eljátszotta. Rendesen sajnáltam az embert. Irigyli a barátait, akik épp akkor esnek át életük talán legszörnyűbb éjszakáján. Persze ezt ő nem sejtheti. Aztán azért szépen ráérez, hogy valójában mi is lehet a helyzet. 

A végén Kútvölgyi Erzsi odaáll elém tényleg ismét két centire tőlem, (ha még nem mondtam volna ismét első sor) rámnéz és mondja a darabból leszűrhető életbölcsességeket. Csontig hatoltak a szavai. Kész voltam. Sírtam. Mindent átéltem, amit át lehetett ott és akkor. A vége persze az, hogy a férj nem megy sehova. A barát látogatása után rájön, hogy nincs hova. Ez van. Aztán meghal, aztán felébred, aztán úgy dönt megint meghal:) Nagyon jól van színpadra állítva a mű. Rendesen összefoglalja nagyon sokak életét, köztük az enyémet. 

A hangulatomat csak az tudta volna fokozni, ha az elején már az ágyban fekszenek míg a nézők beülnek a helyükre. Bár nem egyszerű végigvárni míg mindenki kihagy tudatosan egy-egy helyet, aztán egy hölgy kénytelen terelgetni az embereket, hogy üljenek arrébb. Arról ne is beszéljünk, hogy legalább háromszor van elmondva-kiírva hogy a telefont ugyanmár ne hagyjuk bekapcsolva. Mondanom se kell, hogy megszólalt az előadás alatt. Személy szerint kivágtam volna a nőt és egy évig simán kitiltanám. Mivel álltam már a másik oldalon tudom mennyire baromira nem egyszerű ott fent, és ha ebbe belezavar egy telefon, aztán két ember matatása, akik próbálják megszüntetni és a tömeg nemtetszése..hát színész legyen a talpán, aki emellett rezzenéstelen arccal megy tovább. (kár, hogy nem voltam pont a Centrálban, mikor Lia abbahagyta a darabot,míg megtalálták a csörgő telefont)

A darab 10 éve megy. Nem tudom, hogy nem talált eddig rám, bár mindig minden jó időben kopogtat, szóval lehet, hogy most volt itt az ideje. Elgondolkodtatott. Valószínűnek tartom, hogy a döntéseimnél be-bevillan majd egy-egy mondat, ami Kútvölgyi Erzsi szájából hangzott el. Fájtak a szavai. De nagyon kellett. Szeretném újra látni főszerepben, rajta leszek, hogy találjak egy újabb nekem tetszőt remekművet.

Nagyon szerettem volna megvárni és gratulálni neki személyesen, tavaly nyár óta a Halál Hotel óta ez egy még beteljesülésre váró dolog, de nem ez még nem az a nap volt. Kocsival állunk a pirosnál, és ott áll Ő, kiabálok embernek, hogy húzza le az ablakot, de mire az info és a cselekvés közti dilemma eltelik Ő már át is suhant a zebrán és ekkor bevillant, hogy hogy nem állják körül a rajongók. Rögtön egy régi Friderikusz show jutott eszembe, ahol Pártos Erzsi énekelt egy dalt: “Tudjátok, meg hát ti mai fiatalok, régen egy színésznő sohasem járt gyalog, elhúzta a sok rajongó a kocsiját…” Szerettem volna ott állni és elmondani neki, hogy tudja-e mekkora hatással van emberekre. De ami késik.. 

Színésznek lenni egy csodálatos hivatás. Én két darab eljátszása után tudom, érzem, hogy nem ez az én utam, a szakmához szükséges alázat negyede sincs meg bennem, de hihetetlen csodálattal tudok azok felé fordulni, akikben ez ott van. Ne adj’ Isten még tehetsége is van hozzá. Vannak nagy színésznőink, színészeink. Nem tudom ki miért jár színházba, főleg, akik pl. mögöttünk ültek, a kezdést jelző sötétre rögtön egy “na végre” felkiáltással reagáltak, kérdem én most ők kikapcsolódni jöttek vagy bosszankodni, vagy csak hogy elmesélhessék: a Vígben voltunk tegnap este.. Én azért megyek, mert gazdagodik a lelkem. Hihetetlen magasságokat és mélységeket bírok megélni egy-egy darab alatt, számomra ezek a pillanatok megfizethetetlenek.

Latabár cipője ki van állítva valamelyik színházban, abból még most is érezhető energia sugárzik. Kútvölgyi is ilyen. A nagyterem előterében vártunk a kezdésre, és ott volt az Óz boszijaként lefotózva életnagyságban. Haza akartam vinni:) Mert ahogy ránéztem eszembe jutott az egész darab, abban is zseniális volt. Csak miatta néztük meg.

És alig várom, hogy ismét találjunk valami olyat, mint a tavaly nyári Halál Hotel, amivel az idei nyarat is Kútvölgyi Erzsivel tölthetjük el.