A sors nem akarta, hogy megnézzem, igaz én sem nagyon. A gyerek lebetegedett, így csak a barátaink mennek, kíváncsian várom a beszámolójukat, főleg úgy, hogy BeZo ott sem kedvenc 🙂
UPDATE: Sokat nem tudtam meg, csak annyit, hogy egész jó volt. Se többet se kevesebbet. Valahogy nem bánom, hogy nem láttam, bár ilyen áron inkább megnéztem volna. A színház ismét felülmúlta minden várakozásomat, amit a jegyem eladásáért tettek, egy nappal a darab előtt, nem volt mindennapi. Eleve nem is lett volna dolguk, de gondolom számított, hogy 16 éve járunk oda, ismernek, látnak havonta párszor. Ezúton is köszönet a segítségért. Az árán gyorsan be is foglaltunk májusra egy Megbukunk-ot. Mit tehetek, a gyereknek be lett ígérve, hogy még idén megnézheti.
Ami nagyobb baj, hogy még a doki ágyba parancsolta a hétvégére, így ki kell hogy hagyja a holnapi Sok hűhót. Két napja zokog…de ígértem, hogy pótoljuk. Persze ettől még zokog és még holnap hogy fog…
Ami a Lepkegyűjtőt illeti, nem hiszem, hogy újra nekifutok, szerintem ez nem volt véletlen, szóval nem kell látnom. Ennek két oka lehet: vagy nagyon megszeretném Zolit, ahogy azt a színész barátaim feltételezik, vagy, amit én inkább hiszek, végig szenvednék. Van ilyen. Ez az első darab, amit ki kellett hagynom. Illetve nem kellett volna, de ki hagyja otthon a beteg gyerekét egy színházért..főleg BeZo-val a főszerepben:)
Ami viszont öröm az ürömben, hogy holnap ismét Botos. Kicsit rosszul érzem magam, hogy próbálom kihozni a helyzetből a legjobbat, vagyis végre újra elönzőzhetem. Aztán kedden az Orfeumban ismét Botos. Három nap alatt két Botos! Két új darabban:) Kell ennél több???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: