Avagy Pogány Judit Győrben. Hol is kezdjem? Pogány Judit zseniális. Mindig az jut eszembe róla, hogy mennyire hálás vagyok, hogy újra és újra láthatom színpadon. Ritka nagy színésznő, a legnagyobbak közül. Liza is örült volna, ha újra találkozhatnak, de ez most nem az a darab volt. Sokszor emlegeti, hogy együtt üdítőztek az Örkény művészbüféjében. Imádtam a Sötétben látó tündérben, már ott teljesen kész voltam, hogy lehet ennyi szöveget megjegyezni, de az egy mese. Itt viszont dráma van, nem kicsi. Elképesztő mennyiségű szöveg, amiben nincs partner, totál egymagára van utalva, nincsenek végszavak a többiektől. Fogalmam sincs hogy lehet így végigjátszani másfél órát. Egyedül. Ami még félelmetesebb, hogy abszolút betölti a teret, senki másra nincs szükség a színen. Judit olyan elemi erővel robban be, hogy kb. a második mondatnál sírni akartam. Többször libabőrös lettem, annyira drámai volt a hangulat. Sok kritikát elolvastam pár napja, mert kíváncsi voltam mit is fogunk látni. El tudom képzelni, hogy ez egy börtönben mekkorát szólhatott. Itt is nagyot szólt. A történet egy anya kálváriája a fia tettei miatt, elmeséli egészen a születéstől a haláláig az életét. Judit borzasztóan jól játszik, minden hangulatot hibátlanul pakol a színpadra. Ahogy a sztorit meséli, kapunk az őrjöngésből, a jókedvűen felidézett gyerekkori emlékekből, a fájdalomból és még sorolhatnám. Hihetetlen koncentráció kellhet ehhez, biztosan nem egyszerű nem kiesni ebből a szerepből, ellenben nekünk úgy tűnik, hogy ezt a másfél órát a Művésznő kirázza a kisujjából, pedig tudom, hogy rendesen elfárad. Megérte megnézni. Láttam már drámában a Leenane szépében, ott el is dőlt, hogy még van dolgunk egymással. Ez a darab is azért került fel a listára, mert azt anno láttuk a Centrálban. Minden mindennel összefügg:)
És akkor nézzük a helyet. Most kezdjem azzal, hogy ingyen pezsgő vár és én kocsival megyek??? Bár mivel a jogsimat pénztárcástól sikerült otthon hagynom, még egy kis alkohol csak dobott volna egy esetleges rendőri ellenőrzés hangulatán. 🙂 A legviccesebb, hogy barát, rokon és mindenki azt kérdezte, hogy ugye te már voltál itt.. Hát nem, még nem. Én Pestre járok:) Elsősorban a hangulat miatt, számomra, a kis vidéki kislánynak- még mindig nagy élmény elindulni az éjszakába a fővárosba. De Pogány Judit miatt megérte elmenni. Mentünk volna már februárban, de amikor jött, én pont aznap ismét Pestre mentem színházba:) Írtam is neki, hogy majd Tatabánya környékén integetünk egymásnak. Ekkor beszéltük meg, hogy március a mi hónapunk. A másik, ami (vagyis inkább Aki) miatt mindenképp ki kellett próbálnunk a helyet, az Gáti Oszi. Régi győri bútordarab, imádtam mindig a hangját. Ő nem emlékszik, de vett nálam kiflit nem is egyszer rövid pékségben eltöltött időm alatt:) Akkor még nem jártam hetente Pestre és rendesen lefagytam mikor bejött az üzletbe 🙂 Ő, a színész. Azóta sokat fejlődtem 🙂 De a hangját még mindig imádom. Ma jót beszélgettem vele. Szerintem azóta sem hiszi, hogy én tényleg mindig Pesten vagyok színházban. Biztosan jövünk még! Szupi este volt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: