Deszkák

Horgas Eszter Tatán járt. Ja, és én is…

Végre beindult a gépezet. Tényleg elkezdődött a nyár. Egy csomó tervem van és most, hogy újra van autóm lassan az életem is visszatér a normális mederbe.

A múlt vasárnapi rettenet Portugál után nagyon kellett ez a mai este. Az első dallamoknál pont az jutott eszembe, hogy mennyire lehúzott. Itt meg felnéztem és ott áll egy gyönyörű nő rózsaszínben, fuvolával a kezében és valami olyan csodát művel, ami rögtön hatalmasat emel -gondolom nemcsak rajtam, hanem másokon is- engergetikailag. Olyan volt nézni, mintha egy angyal állna ott és játszana. Tökéletes. Félelemetesen tökéletes. Imádom ezt a nőt. Annyira természtes érzés mellette/vele lenni. Semmi sallang, csak színtiszta szeretet. Az egész lényéből ez sugárzik. Imádom. Ja ezt már mondtam? 🙂

Szuper látni, mikor nem ő játszik is, mennyire átéli és szereti a zenét, na és amikor ő játszik…akkor aztán érzelmek jönnek-mennek benne is gondolom, de a nézőkben is. Bennem legalább is. Annyira szuper becsukni a szemem és egész egyszerűen átadni magam annak az örömzenének, amit ő mindig képes a színpadra pakolni. 

Gyönyörű dalokat hallgathattunk, volt ismert, volt új, bepillantást nyerhettünk a Bernstein Gershwin estből is, amit ezek után muszáj valamikor valahol megnézni, ezt ajánlom mindenkinek egyébként. És ami a csúcs: eljátszotta a végén a kedvencemet is. A dalcímekkel sosem voltam jóban, nem fogom tudni megmondani mi is az, de én tudom, hogy az az:))) 

A hely totál ambivalens érzéseket váltott ki, Tata Pálmaház. Belépéskor egy asztalnyi pezsgő fogad, ez ugye baromi pozitív, sőt volt alkoholmentes is így Liza belekóstolhatott kicsit az ízébe, az első kortynál dobta is el.. hogy kitől örökölhette az ízlését? 🙂 Ami viszont nagyon furi volt, hogy Eszter a terem középen, vele szemben a három zenész, és mi, a közönség meg kétoldalt. Végülis így még sosem láttuk. Gondolom nem lehetett könnyű így egyszerre mindenkinek játszani. Persze ez semmit nem von le az egész koncert értékéből, szuper volt, csak baromi rövid. Bírtam volna még egy darabig hallgatni. Egyszer kipróbálnám melyikünk adja fel előbb, ő játszik én hallgatom 🙂

Az est privát részeit megtartanám magunknak. Azok a pillanatok csak a mieink. 

Amit viszont mindenkinek tudnia kell, hogy ő A MÁGUS!!!  

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!