Tegnap egy zártkörű batyus bulin voltunk. A megérkezés kétséges volt, mert egy számomra eddig sosem látott méretű dugóba kerültünk. Az, hogy 15 zöldön nem bírunk átmenni, sőt egy autó nem mozdul na az tök jó:) és ha nem indulok meg a Hűvösvölgyi útra rákanyarodón a jobbra tartó sávba és nem vágok be kb 35 autó elé nem törődve az anyázásokkal, akkor még fél 7re sem értünk volna oda, így azért sikerült “csak” ennyit késni. Szerencsére nem csak mi álltunk eme használhatatlan úton, így a darab kezdése is igazodott a tömeghez. Felérvén a “hegyre” – dédi legalább is így élte meg, végre személyesen is találkoztunk Szalay Krisztával. Szuper nőci. Ezt gondoltam eddig is, de a találkozó ráerősített erre. Eleve, ahogy ezt a darabot átírta, megrendezte, előadta. Szuper volt. Nagyon jókat nevettünk, Liza a hasát fogta.
Nekem nagy kedvencem TÓni és most már Kriszta után Cs. Németh Lajos, természetesen ki lehet találni, igen a hangja miatt. Hát ő A! Cigarettázó Férfi. Na melyik sorozatban? X-akták. Aztán még lehetne sorolni azt a millió karaktert, akinek ő kölcsönözte a hangját, de lehet azt a hangot nem szeretni? Annyira szépen beszél, simogatja a lelkemet ha megszólal, pont mint Kútvölgyi Erzsi. Jajj és idén nyáron újra Halál Hotel.. azt is meg kéne nézni újra, kell most már egy Kútvölgyis fotó… 🙂 Na meg a Mekk Eleket Végh Péter (hangja) miatt. De térjünk vissza a Kerek-hegyi kőfejtőbe. Szóval Lajost egy élmény volt nézni is. Bármeddig még még. A fiatalok is szuperek voltak. Krisztát nagyon rég szerettem volna látni, most jött el az első de tuti nem utolsó alakalom. Nagyon tetszett, imádtam az energiáit, akkora lendülettel játszott, látszott, hogy örömmel, szívvel-lélekkel teszi oda magát minden karakterbe. Imádom, ha egy színésznő ilyet tud. És az hogy ott lehettünk, meghívott, külön feldobta az eseményt:) Ja és ott volt a “Cucc” is, ahogy Liza hívja. Kicsit rossz érzés volt, mindig azt írom, hogy mennyire nem jön át a kémia köztünk, de élőben annyira édes lehet Ő is. Mondtam Lizának kínálja meg almáspitével, mivel neki nagy kedvence, de nem volt elég bátor. Na majd keresünk egy nem B.Z.-s darabot. De azért ez mégiscsak a második kerület bulija, mi meg mégiscsak győriek volnánk. Öröm volt látni azt a sok kedves embert egy helyen. Bár felteszem Kriszta magához hasonló vidám embereket vonz magához. Azokkal az energiákkal mást nem is lehet.
És akkor megérkeztünk Tónihoz. Annyira jóóó:) Imádom amit csinál. A kevés pasi színész egyike, akinek tehetsége is van a pályához. Pont mint Louis de Funes. Ránézek és egész egyszerűen a lelkem örül. Önfeledt nevetés jön ki belőlem, ahogy meglátom. Na ezt a legnehezebb. Drámát bárki tud játszani. Azt nem nehéz. De igazán megnevettetni, na az baromira nem könnyű. Belőle meg csak úgy kisujjból, vagy nem tudom honnan, de jön. Talán onnan, hogy igazán nevettetni akar. És még mindig nem tudok szabadulni attól a felemelően szuper érzéstől, hogy vannak pillanatok, mikor ott áll velem szemben és beszélgetünk, mint két normális ember. Pedig azért ő mégiscsak Valaki. Annyira természetes jelenség Tóni is és Kriszta is. 16 éve járok színházba jóval többször, mint az átlag. De az utolsó két évben lett ez az élmény sokkal több, mint egy darab végignézése. Az egész ABOTOSsal kezdődött Keszthelyen, és NEKI köszönhetem ezt mindet. Ha Ő nem olyan édes és annyira kedves, mint amennyire, akkor most ez mind nem lenne. De hála Neki van! 🙂 És most már Kriszta személyében egy újabb szuper embert ismerhettem meg. Aki nem utolsó sorban remek színésznő. Megnézném egy kőszínházi előadásban is, bár nem biztos hogy most pont ez a legjobb szó, ennél “kövebb” színházat …. 🙂
A végén nagyon maradtunk volna még, szuper buli kezdett kibontakozni, a sötétedés is dobott volna még a hangulaton, a gyerek is imádja ezeket, de dédi kezdett szenvedni, így el kellett hagynunk a tisztást. Lefelé Rózsa Krisztiánnal volt szerencsém beszélgetni, nagyon segítőkészen lecipelte a székeinket. Ezek annyira még még élménnyé tették a tegnapot. Hála és köszönet mindenkinek! Mivel itt nagyjából gondolom mindenki ismer mindenkit nem akartunk zavarni senkit a CSinálhatunk egy képet? kérdéssel, bár Liza szeretett volta Tónis Krisztást, de szerintem lesz még erre alkalom 🙂
Ja, és láttam igazi szedret, ami az erdőben terem. Liza hazahozott egy követ emlékbe:) Édesem annyira várja a hétfőn kezdődő tábort, bár fárasztó lesz oda-vissza minden nap, de nem érdekli. Izgult a találkozás miatt, de Kriszta nagyon tetszett neki, így tegnap óta még izgatottabb. Tavaly óta erre készül. Ma unokatesónál alszik, így legalább nem az jár a fejében, hogy még hány óra! van az indulásig:))
ÉÉÉÉs ha jövőre is mehetünk, akkor tuti ott leszünk a Kerek-hegyi kőfejtőben 2017. júni 24-én!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: