Nem volt egyszerű, de bejutottunk. Egy jeggyel hárman. Csak mert életművészek is vagyunk:)) Na de kezdjük az elején. Már jóval az első előadás előtt, valamelyik Pestre látogatásom alkalmával feltűnt a plakát, vízi cirkusz. Ez jó lehet, gondoltam. Gyakorlott cirkuszba járók vagyunk, de főleg utazó cirkuszok műsorait nézzük. Régi terv volt már az FNC, de eddig valahogy mindig kimaradt. Most is majdnem.. Halogattuk, halogattuk, míg nem kiderült, hogy minden kitűnő gyerek kap jegyet. Liza nem kapott. Ja hogy mi nem Klik-es suli vagyunk.. de hát azért mégiscsak meg kéne nézni, ha már lassan itt a vége a nyárnak is meg az előadássorozatnak is. Mire észbe kaptunk már rég minden jegyet eladtak. Viszont lehetetlen meg ugye nincs. Na szóval irány a honlap, semmi, eladó színházjegy facebbok, semmi, de tippet kaptam irány a jegymester, hátha. Egy jegyet kaptam pont 21-re, amikor is Füreden kellene lennem a Partitúra bemutatón, hát nem jó hír, de Lizának ez most fontosabb volt, így hirtelen gyorsan hívtam egy barátot, vegye meg a jegyet, mert nekem nem volt a kártyámon pénz. Ok van egy jegyünk. Ez így jó, de még nem elég. Aztán hogy hogynem a csoportban rámírt egy nagyon kedves ismeretlen, hogy ők kaptak egy jegyet, a lányának nem kell, így nekem adja ha kérem. Természetesen kértem, így legalább Liza bejön az ölemben, ha nem is lesz helye. Eddig ok. Egy héttel korábban átvettem tőle a jegyet-ezúton is köszönöm-, majd tovább agyaltam. A vége az lett, hogy kaptunk egy helyjegyet Liza jegyéért, mégis volt üres, és beengedtek mindhármunkat, hogy majd ölben jön a gyerek, de aztán mivel volt 20-30 üres hely így mindenki tudott rendesen széken ülni.
A műsor fantasztikus volt. Igazi cirkusz. Végre nem volt bohóc.Nem mintha nem szeretném, de eddig igazán jót talán csak egyszer láttam. És végre egy cirkusz, ami nem a nagy és hatalmas és ritka állatokkal akarja eladni magát. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy a papagáj show jó volt, főleg mikor az egyik “művész” bedurcizott és csak azért sem csinálta amit kell és a többi papagájjal ellentétben ő a közönség felé, az idomárnak háttal ült, aki ezért egy cuki nyelvöltéssel jutalmazta:) Imádom az arákat, gyerekként a jácintkék volt minden vágyam, remek a röptetés a végén, centikkel a fejünk fölött repülnek el. Ez mivel elég egzotikus, nekem belefért, na de a kutyák… nem kellett volna. Nekem. Ok, a Bobtailek jók voltak, mert általában kicsi kutyákat hoz minden cirkusz, (nem utolsó sorban azért tetszettek, mert ez volt gyerekkorom kutyaideálja) de nekem akkor is ez bőven színvonal alatt volt. Nem azért mert nem volt jó a műsorszám, hanem mert a műsor jellegébe nekem nem illett bele.
Három abszolút kedvencem volt a repertoárból. Kétségtelen, hogy a Peshkov Vasily, Polupoltinnykh Anastasiia és Moiseeva Irina trió volt a legügyesebb, nem elég hogy a kötélen átmegy a srác, visz egy nőt a fején, majd ugyanezt visszafelé bekötött szemmel, újra odafelé két nő hegedül a vállán állva, majd visszafelé a kötél egyik felét megemelik, nem kicsi dőlésszöget hagyva. A feszültség nem kicsi, a feladat gyakorlatilag kivitelezhetetlennek látszik, de a srác végigmegy, hangsúlyozom a nő újra a fején van. És ha ez még nem lenne elég, elindul hátrafelé, vár, én azt hittem az egyensúlyát keresi, kereste, de nem azért amiért én gondoltam, lecsúszik a kötélen basszus..háttal..nem kis sebességgel. A rúdjából zászlók jönnek ki, és én csak nézek: WTF??? Jogos ováció a végén.
A másik nagyon ügyes pasi, immáron magyar színekben: Kristóf Krisztián, már az sem volt semmi, amit az asztallal meg székekkel egyensúlyozott, de aztán jött a szivardoboz dobálós szám, ami vitt mindent. A nézőtérről olyan volt, mintha kiröhögné a gravitációt, a dobozok szinte nem is estek lefelé. Az égő doboz a végén végképp csúcs volt.
A legkedvencebb produkció számomra Syulgina Maria és Pisarev Evgeny ruhaváltogatós párosa volt. Nem tudom hányszor váltanak ruhát. Amíg egy zsákszerű csőben két mp alatt átöltöztek azt mondtam ok, megvan ennek a trükkje. Aztán jöttek a durvábbak, amikor már nem lehet azt mondani, hogy egyik alatt van mindig az újabb, mert a legrövidebb ruha után jött egy jó hosszú szoknyás, itt már gondolkodtam, hogy is lehet ez. Ugyanezt eljátsza a pasi is. Aztán a végén jön a legjobb, nem bújnak el, simán ezüst eső esik egy ernyőből látod a ruháját, és a szemed előtt egy pillanat alatt változik át egy másik ruhává…Na itt már nem próbáltam megfejteni. Szimplán csak nem hittem a szememnek.
A lézershow, a víz, a zenekar, a mesélő mind-mind hozzátesz az élményhez. Tény, hogy nem mindennapi produkciók voltak, és az egész egy nagyon jól megkomponált előadás. Kár lett volna kihagyni. Örülök, hogy láttuk, viszont nagyon sajnálom a cirkuszban kialakult cirkusz miatt azokat, akik a kitűnő bizi ellenére lemaradnak róla.
A fotós nagyon jó ötlet, mi is csináltattunk ágyúból kilövős képet:)
A kisvasutat kihagytuk, egyrészt az időjárás miatt, másrész meg úgy voltam vele, hogy ha időben el tudom hagyni a várost, akkor megkísérlem a lehetetlent és leszáguldunk Füredre 7-re, de még így sem ment, hogy gyakorlatilag a cirkusz bejáratában parkoltam. Eszter, ne hari:) tudod hogy nagyon-nagyon… ha bármikor máskor előadjátok, megyünk!