Huhh.. Ez a koncert szintén brutál jó volt. Régóta készültem rá, de most a lehető legjobbkor jött. Már nagyon kellett egy kis Eszter újra. Hiányzott. Csak szimplán a közelében lenni. Hallgatni, látni, érezni. Imádom, ahogy a színpadon jelen van. Ma különösen jó összhangban voltak Mariannal, fergeteges hangulat volt, a közönség is szupi volt. Ritkán van ennyire egyértelmű vastaps. És ennyire egyszerre kiabált “kongaaa”.
Azt se felejtsük el megemlíteni, hogy Eszter is énekelt. Ez egy külön élmény 🙂 Imádtam, annyira cuki volt. Mariann meg brutál jó. Hihetetlen hangokat bír kiénekelni magából. Annyit kérdeztem tőle utána, hogy milyen érzés úgy élni, hogy bármit el tud énekelni:) Rendesen tudok irigykedni, ha valaki így uralja a hangját. Gyerekkorom óta kedvelem, rendszeres Pa-dö-dő koncertre járók voltunk, de ott ez nem volt ennyire észrevehető. De aztán ahogy itt, meg a Földünk hangjain, meg egy-egy jazz esten hallani.. Imádom a humorát is, az este jókat nevettem nézőként. Ő lapozta végig a Kék rapszódiát Löwenberg Dánielnek. Nem kis meló volt. Igaz, lezongorázni sem volt semmi. Pont úgy volt a zongora, hogy láttam a kezét és azon kezdtem filózni, hogy Lizára még hosszú út vár, ha ide el akar jutni. De az tény, hogy nagyon eltalálták a hangszerelést, jól van megcsinálva a csapatra az egész koncert. Ügyes vagy Viktor! Jajj, és volt a legújabb kedvencem az Ohio is, Kaszás Péter saját dala. Füreden már hallottam, rendesen dallamtapadós.
A koncert a Hangvillában volt Veszprémben, voltunk már itt, az első Piafunkat itt láttuk. Mivel erre az estére tervezetten egyedül mentem, nem igazán volt időm elvegyülni, éppen leértem kezdésre. Köszönhetően a védának, egy tökölős kamionnak meg a jó időnek:) De jól esett végre egyedül autózni hosszabb távon, egyedül, senki másra nem figyelve, végigélvezni a koncertet és utána megszeretgetni a legcsodásabb Művésznőt! Hihetetlen jó a közelében lenni, imádom az energiáit, meg azt hogy ennyire egyértelműen lettünk barátok. Mintha ezer éve ismernénk egymást. Amúgy mondtam a family-nek, hogy én nagyon élveztem így egyedül, így fogom máskor is:) De azért erre már a gyermek fellázadt, mert természetesen ő is szeretné Eszterből a magáét:)) Viszont egy pillanatnyi lelkiismeret furdalásom nem volt, amiért most az egyszer itthon hagytam Lizát. Néha kell az, hogy ne kelljen figyelni senki másra. Kell az önállóságom, és az sem rossz, ha nem kell sietni haza, mert a gyereknek másnap suli. Sőt, amióta láttam az Anyád kínját – amit már nem a Botosék játszanak…- biztosan tudom, hogy ezek nélkül bele lehet őrülni a hétköznapokba. Még azért ezt a koncertet is meg kell néznem teljes létszámmal, itt nem volt jelen operaénekes, meg Sziámi, és kivetítő sem volt. Feltételezem, hogy a jelenlétük még csak hozzátesz az élményhez. Majd, ha a Csodanő újra Győrben koncertezik!
Azt mondanom sem kell, hogy kicsit kalandos úton, de az első sorban ültem:) Jó közel ahhoz a csodás csapathoz, akik estéről estére képesek elfeledtetni velem mindent. Csak és kizárólag a jelenben létezni pedig nem egyszerű, de itt mindig sikerül. Jó közel Eszterhez és a csodahangszeréhez, amivel vmi olyat tud művelni, amit senki más. Szuper élmény volt ismét, de még sok sok ilyet. CSak egy a baj: Rémes milyen rövidek ezek a koncertek <3
Kommentek