…legalábbis most, hogy újra néztem félek:)
Básti félelmetesen jó. Ritkán látom Őt (sokkal ritkábban mint jólesne), de akkor mindig óriási hatással van rám. Azért valljuk be: A BástiJuli azért BástiJuli…
Azt hittem, sőt nagyképűen kijelentettem, hogy erről nem írok újra, mert nincs mit.. (a régit ITT lehet olvasgatni) Nincs mit? Imádtam. Most mégjobban, mint a prömier után. Sokat érett a darab azóta. Összeforrt a csapat, ezzel még nagyobb lendületet adva a drámának. Nem is biztos, hogy dráma, mert én végig röhögtem. Rudolf Peti annyira jó, hogy nem lehet nem nevetni rajta, még ha drámázik is. Hihetetlen mennyiségű szöveget kell úgy elmondani, hogy az ne tűnjön betanultnak és ezek annyira összetett csűrt-csavart szitkok egymás felé, hogy simán veri némely bohózat gondosan megírt poénját. Amennyire utáltam a filmet, annyira szeretem a darabot. Ez nem olyan, hogy jövő héten újra lehet nézni, ehhez el kell telni bizonyos időnek, de sanszos, hogy még sor kerül rá:) Julinak ebben a szerepében én elveszek, ő lubickol benne, imádás minden mondata. Imádom, ahogy ölik egymást, zseniálisan ott van bennük a szeret/gyűlölet combo, nagyon fájdalmas jeleneteket bírnak eljátszani hihetetlen prcízitással. Belepakolja ebbe magát megint rendesen, egy pillanatra sem esik ki belőle és ezt csak onnan tudom, mert ha Básti a színen, akkor tőlem bárki bármit csinálhat, általában őt figyelem, még akkor is, ha Rudolf Peti épp élete legjobb jelenetébe kezd bele. De hiába, ha a Királynő a színpadon. Figyeltem a taps alatt, és pont mint a Macskaláponban alig bírt kijönni a szerep végi állapotból, mikor kb. negyedszerre jöttek ki, mikor láttam mosolyogni, akkorra visszatért közénk és élvezhette a tapsot. Ilyen max. Meryl Streep lehet a színpadon. Nagyon szerethető a gonosz feleség szerepében, imádom, ahogy kicsinálja a férjét és mikor flörtöl na az visz mindent. Simán elhiszem, hogy magára húzza a vendéget:) Zolit imádom, ő a legsármosabb pasi a Centrálban, jók együtt. De a végén mégiscsak az van, hogy csak együtt, sehogy máshogy szerető ide vagy oda, sértegetések jobbra és balra. Még a kitalált fiú része is megvan, teljesen… és ez szintén félelmetes. Ahogy játszik a hangjával, na az megintcsak wow, bármeddig hallgatnám csukott szemmel. Hangos, halk, lágy, érzéki, kacér, őrült, dühös…és ez csak a töredéke annak, amit a darabban felvonultatott.
És vége, és várod, és tudja, hogy várod, és kijön,és megölelgetnéd, de nem teszed, mert hátmégiscsaknaszóval, és imádod 17 éve, ismered 9 és még mindig nem tudsz mit mondani, mert ŐABÁSTIJULI, a hang, a NAGYBETŰS SZÍNÉSZNŐ! Ő, a királynő… ja, és még mindig elvisel, imádom 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: