Kicsit megkésve… A tavalyi év utolsó darabja a Játékszín új bemutatója volt. Kellemes kikapcsolódás volt, de messze alulmúlta a várakozásomat. Laza évzáró darabnak viszont tökéletesen megfelelt. Nem ez lesz a csúcsa az évadnak, de minden darab nem is lehet. Szulák Andi miatt mentem, régi kedvenc, de ebben a darabban valahogy nem azt az Andit láttam, akit én szeretek nézni. Nem a szexi díva volt, hanem inkább nagymama. Persze a szerep szerint ez így jó, csak azért ő tudja ezt is úgy játszani…Dobó Kata most is tetszett. A legjobb visszont Lengyel Tamás volt, nekem tetszett, szerintem kihozta a maximumot a szerepéből. A meleg, vagy melegnek vélt karakter viccessége számomra már kezd a mégsem vicces kategóriába esni. Néha leült a darab. Nem segített ezen az sem, hogy most spórolás címszóval az első sor helyett a legutolsóban ültem az erkélyen. Na az egy vicc. Ok, hogy szinte ingyen van, de kritikán aluli a hely. Félidőben a benga elment az előttem lévő sorból, így már majdnem láttam is a színpadot. Nem tudom, amióta nem Kristóf az igazgató, valahogy máshogy megyek be. Nem érzem annyira jól magam. Sajnos a darab egyszernézős. Mindegy, évzáró, levezető darabnak jó volt, de ezt már írtam.
Idén picit kevesebbszer jutok fel Pestre, így a havi egy új darab terve lehet, hogy tarthatatlan lesz, meglátjuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: