Ma megint nem semmi napon vagyunk túl. Mostanában a spontaneitás jön be. Vasárnap sikerült lefoglalnom 3 jegyet a Mamma Miára. Nem is volt tervben, de egy barát most nézte, így szem elé került. A jegyeket felrakták, én voltam a szerencsés első, aki két mp-en belül meglátta a jegyeket, beosztás megengedi, hogy Pestezzünk, így lecsaptam rájuk. Később jött a sokk: mi van, ha a hármas szereposztások kidobnak mindenkit, vagy akárcsak egyet is azokból, akikkel semmiképp nem szeretném megnézni. És akkor elkértem a szereposztást. Nem akartam elhinni, de se Stohl, se Nagy Balázs, se Koós Réka, se Gallusz Niki, se Muri Enikő nem szerepelt a listán. Ekkora mázlim nem lehet:) Sőt, még Szerednyei és Détár sem volt, akiket szeretek, de ebben a darabban nem akartam volna őket.
Miután fix lett, hogy megyünk, fájó szívvel, hangosan zokogva, de lemondtam a vasárnapi Bajnokot a Katonában. Majd legközelebb. Így legalább Liza jöhetett velünk. Felérve Pestre megálltunk Otthon:) vennem kellett áprilisra Szalay Kriszta jegyet, és hogy milyen vicces az élet, összefutottam a főnökkel:) Megköszöntem neki a szívességet, amit tett nekem, pedig nem lett volna muszáj, de A Básti-Puskás páros már csak ilyen jó fej…Innen irány a körút, és ha már körút, akkor Starbucks, Pizza Hut, csak hogy a sznob énem is hadd mulasson kicsit. Vacsi, jegyátvétel, színházba beesés, mert időzíteni viszont nem tudunk, ha nem megyük túl korán, akkor biztos, hogy túl későn.
És hát visszatértem oda, ahol az egész elkezdődött. 20 éve léptem be életemben először pesti színházba, nevezetesen a Madáchba. Ember tragédiája, Mácsai, mint Lucifer… és elnyelt ez a világ. Biztosan voltam azóta is itt, de meg nem tudnám mondani mit láttam, ugyanis a 20 év alatt annyi darabot láttam, mint más 20 élet alatt sem. Mindenesetre jó volt újra visszatérni a gyökerekhez.
Gombostűnyi hely nem volt a színházban, még bekötött fejű emberke is volt, mert senki nem akar kimaradni az élményből. Jegyet vadászni hónapokra előre lehetetlen, amit megnehezít, hogy a Madách utálatos módon hetekig játszik egy darabot, aztán semmi, fél évre előre elad mindent, ez nem a kedvencem… meg ugye ki tud előre tervezni ennyivel. Szerencsére most nem voltunk ufo-k a 8 évessel, több gyerek is fellelhető volt a nézőtéren. Kettőt meglátott a gyerekem távcsővel, neki is kellett hirtelen gyorsan egy. Szereztem? Naná! Még a 600.-os újságból is szereztem egyet, ingyen természetesen. Varázsló vagyok. Csak wc papírt nem tudtam varázsolni a mosdóba, de ez más kérdés.
Mivel beestünk, pezsire csak a szünetben volt idő, de jó is volt ez így. Feltérképezhettem teljesen józanul mi is ez. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fog rám hatni. Magyar dalok, túlhypeolt vmi, messze is ülök a színpadtól.. Meglepő módon ezek egyike sem zavart. Jelen esetben nem volt baj a tizenakárhányadik sor, talán még jót is tett nekem, hogy innen láttam. Az, hogy valamit eredetiből próbálunk magyarosítani nem mindig sül el jól, de mivel a Ghostnál ez bejött, igaz ott nem volt miről fordítani a filmből, bíztam benne, hogy itt sem lesz gáz. Nem sikerült rosszul magyarul, de ha az Abba nincs, és nincs ekkora rohadt nagy tehetségük zenét csinálni, akkor ez az egész darab egyrészt nem lenne, de ha mégis, akkor is egy lapos semmitmondó szokásos limonádé lenne. Nem szeretem az előre tudom mi fog történni sztorikat, de jelen esetben még ez sem zökkentett ki. Vitt magával a darab, lendületesen van rendezve, a díszlet jól eltalált, a táncosok profik.
És akkor másszunk bele a lényegbe. Tudtam kiket miért nem akarok látni színpadon sem, de ebben a darabban főleg. Donna Sheridan-Meryl Streep..Innen nehéz bármit alkotni. Két név ismerős volt, egy nem. Tudtam bármilyen is lesz, a két másikat még véletlenül sem akarom, ugyanis nem tudnék szórakozni, ha őket kellene néznem. Nem hallottuk még Kováts Kriszta nevét, így legalább nincs előítélet, nincs elvárás, tegye bele amit tud, és majd meglátjuk. Hát basszus belerakta. Nem kicsit, nagyon. Félelmetesen ütősre sikerült, rettenetesen jó, mély hangja van, imádtam hallgatni, azt kell mondjam az énekléssel nincsenek gondjai. Simán hozta Meryl énektudását és ez a sarkalatos pontja a szerepnek. Remek volt. A Slipping through my fingers dal alatt pont úgy könnyeztem, mint a filmen…és ezt tudjuk, hogy kevesen érték nálam el. Mivel én effektív vak vagyok a 3.sortól hátrébbról, nekem külsőre totál Glenn Close jött, innen pedig már csak egy ugrás a királynő. Azt hiszem jobbat nem is találhattak volna Donnának. Tudom magamról, hogy ha valaki látatlanban nem tetszik egy adott szerepre, akkor általában megtekintés után is ez a véleményem, csak szidom magam, miért is néztem meg azzal, akivel tulajdonképpen nem is akartam. Itt biztos vagyok benne, hogy nem fogom megnézni a másik két hölggyel, és nem azért mert nem kapni rá jegyet:) Egész egyszerűen Krisztánál nem játszhatja ezt jobban Donnásabban senki. Ugyanígy áll ez Sasváry Sándorra. Egek. Hát rám a pasi színészek nem hatnak. Vagy legalább is nagyon csekély azon hímek száma, akik ezt mégis cáfolják. Na de ha Sasvári kijön a színpadra, ne adj’ Isten belekezd az SOS c. dalba, akkor ott a színpad, de még a nézőtér is megtelik olyan ffi energiákkal, hogy csoda, hogy a nők nem őrjöngtek a gyönyörtől. Ő maga (egyrészt kiköpött Michael Douglas) a megtestesült FÉRFI. Még mikor háttal áll is elképesztően szexi, energikus, lehengerlő a megjelenése. James Bond énekelni nem tud, ebben simán veri a mi Sam-ünk az amcsit. Olyan hallgatni énekelni, mint László Zsoltit beszélni. Hidegrázós. Jó értelemben. Ezen a ponton elképzeltem Stohlt vagy Nagy Balit…hááát egyik sem a férfias férfi legalábbis az biztos nem, ami nekem tetszik. Jobb párost ki sem foghattam volna ma estére. Vagyis, ha kifogtam volna más, azt tovább adom, mert egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá.. Viszont a színházban az a jó, hogy ez egy totál szubjektív műfaj, mindenki kiválaszthatja a kedvencét és ostromolhatja az imádatával. Nekem ez a páros jött be, ezt is akartam, hálát is adtam fölfelé, hogy így sikerült, ahogy. Jutalom este volt mindenképpen.
Sophie nem mozgatott meg, de a filmben sem, a karaktere számomra irreleváns. A filmbeli Amanda egy nagyon egyedi hangzás, őt nehéz behozni. Annak nagyon örültem, hogy Muri Enikő nem nyert mára, őt a Ghostban is tudatosan kerültem.
A fiúk Harry és Bill. Folyamatos képzavarban voltam. Számomra tök érthetetlen, hogy miért nem fordítva játszák. Nekem Steve a nagy melák és meleg Harry, Weil Róbert pedig az író. Ehelyett folyamatosan tekertem át az agyamban, hogy ja ő nem ő, hanem ő.. De ettől függetlenül jót játszottak. Rosie ma telitalálat volt Sáfár Mónika volt a soros, remek alakítás. Tanya Ladinek Judit sem volt rossz. Sánta László profi Sky. A táncos fiúk jelenetei voltak a legjobbak a parton békalábbal:)
Külön tetszett, hogy kicsit más, mint a film, még több Abba dal van belezsúfolva, egyáltalán nem terhelte meg a történetet, sőt inkább hozzátett. Remek volt a végén a fiúkat is látni beöltözve fényes ruhákba, nagy élmény volt, hogy fel lehet menni a végén bulizni velük, hol van még ilyen? Sosem gondoltam, hogy valaha is a Madách színpadán fogok táncolni:) Igaz én a székben is táncoltam, Liza ütötte a ritmust, énekelte angolul a dalokat, nem is értem, a nézők többsége hogyan tud nyugodtan ülni, mikor ilyen zenék mennek a fülébe… De tudom ránk furán szoktak nézni ilyenkor:) Még az a szerencse, hogy bevettük a lesz@rom tablettát…Mi szórakozni mentünk:) Ezt maximálisan megkaptuk ma este. Aki teheti és van olyan mázlista nézze meg, de csak és kizárólag ezzel a párosítással!!!
Ezzel meg is van a februári új darab, az idei évadban sikeresen behúztam minden hónapban a tervezett egy-egy újat eddig. Márciusban három új is lesz, és egy ismétlés is csak úgy megszokásból. ÉÉÉÉs a 4-ből 2 véééégre úúúúújra A Botos!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: