Végre március. Mozgalmas hónap. Tegnap premieren voltunk. Illetve valójában Párizsban voltunk. A két zseniális színész játéka elvitt minket oda. Nem tudom, hogy csinálják, de képesek rá. Éva az örök kedvenc,(ha lenne bármi nemű művészeti ághoz tehetségem, akkor tuti Ő lenne az, akit Múzsaként szoktak emlegetni kiváltságosak, akik értenek valamihez..kár, hogy nincs ilyen…) Balázs pedig a Kis hercegben már megmutatta mit tud.
Nagyon rég vártam a bemutatót, azóta, hogy Éva mondta új darabban játszik. Ezek mindig izgalmas hírek. Bármit, amiben játszik képes lennék bármennyiszer megnézni, de ha egy új darab van a láthatáron, az azt jelenti, hogy újabb és újabb eddig ismeretlen oldalát láthatom. Ezer meg egy arca van, sosem ugyanolyan. Mindig azt hiszem, hogy már nem tud újat mutatni, és mindig tévedek.
Mozsár kávézó/Mozsár műhely. Nem sokat tudtam róla, csak hogy az Operett sarka. Aztán tegnap, hogy leparkoltunk, rájöttem, hogy többször jártunk itt a Ghost előadások előtt. Már akkor is tetszett a hely, jókat ettünk-ittunk. Nagyon korrekten Lm és Gm sőt Vegán jelzések végig az étlapon. A színpad a kávézó felett. Kb. 80 férőhely, kicsi, intim, mert nem mindig kell a bazi nagy tér bazi nagy színpaddal, bazi sok szereplővel. Hogy mennyire kéne még pár ilyen hely Győrbe is. Mert azért valljuk be, a Menház bőven az 50 fölötti korosztályt szolgálja ki inkább műsorral. Legalábbis az én környezetemből sokan mondják, hogy ok, de egyik sem érdekel. Engem eddig kétszer tudott bevonzani, egyszer Pogány Judit, egyszer meg a már említett Kis herceg Szirtes Balázzsal. Mert azért azt is valljuk be, az emberek félnek ezektől a kis terektől. Félnek az interakcióktól a színészekkel, mert ez ilyen daraboknál jellemzőbb, félnek az “alternatív” színháztól is, nem ezt szokták meg, ill. nem tudnak viselkedni sem sokan, és itt ugye még cikibb zörögni a cukorral… Én is félek a kevés szereplős daraboktól. Nem azért mert kajálni akarok közben, nem azért mert zavarba jövök, ha nekem/velem/hozzám szól a színész játéka, sokkal inkább azért, mert nem tudom mit várjak, nem tudom, hogyan fog rám hatni az, hogy csak ketten-hárman vagy akár egy színész egyes egyedül van másfél órát a színen. De mindig úgy jöttem eddig ki ilyen előadásokról, hogy ATYAÚRISTENMITUDTÖRTÉNNIILYENKISSZÍNPADON! Ez így volt most is. Minimál díszlet, két színész, egy fantasztikus rendező, egy jó darab, és ezeket összegyúrva kijött egy a várakozásaimat messze felülmúló vígjáték. Az első perctől kezdve, ami egy ellaposodott házasságba enged betekintést, a nyereményúton át egészen a karakterek fejlődésével a happy ending-ig odaszögezi a nézőt a székbe. Hatalmasakat nevettünk, a figyelem fenntartása folyamatos, nem laposodik el sehol a történet. Nincs szünet, így nem esünk ki a ritmusból, lendületesen halad a sztori, váltakoznak a helyszínek, amit Éva és Balázs remekül szemléltet. Ami nagyon jó volt a darabban, hogy nem éreztem történetmesélésnek, benne voltam. Ott voltam a lakásukban, a hajón, Párizsban. Dráma és nevetés kettőse professzionálisan színpadra állítva.
Ádám remekül látja előre a képet, amit majd a néző imádni fog. Szeretem az elképzeléseit a színpadon látni, többször bizonyította már számomra, hogy teljesen egyedi látásmóddal rendelkezik, ami felrázza kicsit az unalmas és megszokott nagybetűs Színházat, újraértelmezi a színjátszás fogalmát, és ez most nagyon kell. Persze kell ehhez a két főszereplő is. Éva imádnivaló végig (teljesen elfogulatlanul mondom mindezt), még mikor hányt is halálra nevettük magunkat:) Balázs nagyon tehetséges, szeretem nézni. Remek az összhang köztük, ha dráma van, a nézőtéren is feszültség uralkodik, ha megőrülnek kicsit akkor meg mindenki a hasát fogja. Én általában sokkal többet nevetek egy-egy darabon, mint a tömeg, de itt szerencsére nem lógtam ki a sorból, mindenki folyamatosan nevetett, nekem a könnyeim folytak, hasfájósan vicces néhol a játékuk. Hatalmas taps és ováció a vége, abszolút megérdemelten.
És most a kandalló előtt írva ezt a bejegyzést azt érzem, hogy Áprilisban is látnom kell 🙂 Újra el akarok menni Párizsba!!!
Nagyon vacilálok a 8 évesen, látatlanban nem akartam vinni, megnézve azt mondom semmi olyan nincs benne, amit ne láthatna, a káromkodás pipálva, gyerek megedzve erre is. A Broadway felett az égen nem agyaltam ennyit, abban biztos voltam, hogy élvezni fogja, szerintem ezzel sem lesz gond. Ő persze kijelentette, hogy akkor is jön, ha nem jöhet…
HÁt igen, azt hiszem nála nagyobb Évarajongó nem létezik 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: