Most csak gyorsan, röviden.
Azt gondolom ez volt a vízválasztó est. Magamnak legalább is ezt tűztem ki, akartam tudni, hogy Kriszta csak azért tetszik ennyire, mert egy olyan szerepet játszik baromi jól, ami nekem mindig is nagy kedvencem volt, vagy teljesen mindegy mit csinál, imádni fogom. Azt kell mondjam “B”. Ez a nő fantasztikus. Felforgatta az egész világomat, de úgy rendesen. Szerintem a gyerekét is. Hallgattunk már a lemezről 3 dalt előre, de koncerten élőben még jobbak voltak. Remekül van felépítve, megvan a közepén a csúcspont, ami nekünk a Ping-pong volt. Teljesen elfogulatlanul, de 8évest így, ekkora fülig érő mosollyal, ilyen, kicsit sem gyerekzenét hallgatni még nem láttam. Járt a feje, mozgott a ritmusra. A lassú dalokat sem unta, pedig pont annyira volt ismeretlen neki, mint nekem. Nyári Krisztián történeteit is érdeklődéssel hallgatta. Nem hiszem, hogy mindet értette, de élvezte az estét nagyon.
Jó is volt, hogy elérkezett az este, mert nagyon nehezen lehetett már bírni vele. Méghogy én vagyok rajongó?? 🙂 Kora reggel a gyerek Óváron kezdett, színjátszó verseny. Onnan haza, ebéd, anyáknapja, majd közli, hogy semmi gönce nincs az esti koncertre, szóval kell új ruha, cipő. Még jó, hogy sok a ráérős időnk, így gyorsan el göncért, mázli, hogy az első boltban találtunk, cipőt a következőben, szóval meg volt mentve a jóhíre… Meg hát ugye mégiscsak Kriszta szülinapja, mégiscsak végre találkoznak és ugye mégsem mehet a Botospólóban, jól kell kinézni. A koncert után már annyira izgult, hogy már én is kezdtem furán nézni a saját gyerekemre. Ilyennek még nem láttam. A másik, amit nagyon élvezett, hogy senki nem volt rajta kívül gyerek. Olyan meg végképp nem, aki leült volna még egy ráadás pezsit megvárni, leülni a koncert után. Borzalmas egy szülő vagyok, holnap iskola… de ma akkor is az én napom volt, még ha a társaság lehetett volna jobb is. De legalább nem kellett vezetnem, ez ugye rögtön magával hozta a pezsgőzés lehetőségét is. Éltem vele:) Jól esett. Nagyon jól esett. Kellett. Főleg ilyen dalok előtt, után. A koncertélményt megzavarta egy bácsi rosszulléte, de 10 perc szünet után folytatódott a varázslat.
Ismét féltem magamtól, nem tudtam hogy fogom viselni, hogy nem csak az Istennő énekel, hanem megzavarja egy számomra teljesen ismeretlen ffi. Krisztián nagyon érdekes töténeteket mesélt. A ping-ponghoz kapcsolódó sztoriba egészen beleborsóztam, azt éreztem milyen fantasztikus dolog Magyarnak lenni. És ezen a ponton egyáltalán nem számít, hogy kinek milyen a vallása, hite, politikai meggyőződése, ilyen-olyan hovatartozása. Az számít milyen ember. És ezen a ponton szerintem minden Magyar embernek megdobbanhat a szíve. Ezek azok a pillanatok, amiket keresek. Amikor azt érzem, hogy sokkal többet kaptam az adott előadástól, mint amit eredetileg elvártam volna. Órákig bírtam volna még hallgatni Krisztát. Végighallgattam volna az összes sztorit a könyvből, amit nem kérdés, hogy be kell szereznem. Magamat ismerve szerintem a Madáchban is meg kell néznünk újra. Legalábbis a gyerek szeme hatalmasat csillant, mikor Kriszta bejelentette, hogy majd ott is látható lesz. Egyenlőre a dominó a kedvence, de a CD beszerzése után ez változhat:)
Fantasztikus este volt. Imádom a jazz clubokat, nálunk annyira hiányoznak. Régebben sokszor voltunk az Orfeumban, szerettük, de mára megváltozott a hely. Ez viszont jól jött újításnak. Kriszta, Neked (és az egész csapatnak) innen is szívből gratulálunk. Imádtuk, és még fogjuk is.
És, hogy kellőképp feltöltődjünk Krisztával, pénteken még nyomunk egy Mammát így levezetésként. Csak mert olyan baromi messze van még Szeged. De minderről majd a következő részben mesélek nektek :))))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: