De csak mert vannak olyan élmények, amiket lehetetlenség megunni. Kováts Kriszta pont ilyen élmény. Már nehéz úgy írni Róla, mint mikor nem ismertem. Mindig úgy írok, hogy aki nem ismer engem vagy épp akiről szól a poszt, átérezze, hogy az adott illető mekkora hatással van rám, vagy pont nem. Innentől viszont nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert ha azt írom, hogy ez a nő fantasztikus, Neki már lehet, hogy nem esik jól, na nem azért mert nem szereti ha dicsérik, legalábbis remélem szereti, hanem mert az “ezanő” kifejezés maximum csak addig ok, míg ismeretlenül írom ezt. Plusz nehézség, hogy a privát dolgokról soha nem írok, nem is akarok, mert tök jó érzés, hogy megbíznak bennem. Szóval most fel van adva a lecke:) Azért is, mert ha esetleg leírnám mit szeretnék, mint ahogy a vigyen fel az első sorból táncolni-t anno, nem szeretném, hogy ha esetleg olvassa elvárásnak vélje. Ezért inkább nem írom le mi az, ami képként most a szemem előtt lebeg, mi az, amit ha kívánhatnék egyet, akkor tuti ezt mondanám. Elküldtem az univerzum felé, ha úgy kell lennie úgyis úgy lesz, a nyár meg még hosszú… Aztán azért is, mert Kriszta számomra olyan, mint Básti, abból a szempontból, hogy még így rövid de intenzív ismeretségünk után is nagyon nehéz elhinni, hogy simán leül velem beszélgetni. Velem. Ő. Az ilyen kaliberű művészek közelében lenni is óriási élmény. És akiket megtisztel azzal, hogy beenged az életébe, nagyon szerencsések. Egy nagyon jó barátom mondta, hogy persze te sem egy stúdiószínpadon játszóba szeretsz bele, hanem az egyik legnagyobb musical sztárba.. Szóval Ő, az egyik legnagyobb musical sztár leül és beszélget velem. Tök hihetetlen. És baromi nehéz. Mondhat bárki bármit, de ez akkor sem olyan, mint egy átlag emberrel beszélgetni. Nekem mindenképpen sokkal többet jelent. Sosem hittem volna, hogy valaki ennyire meg bírja mozgatni a lelkemet. De nagyon jól esik. Amióta több koncertjét végighallgattam- legyen az a mostani gyerekkoncert, vagy akár a legújabb Játékok és szerelmek- a Mamma mia másodrangú lett, mert amiket ezeken a koncerteken élek át az elmondhatatlan. Simogatja a lelkemet a zenéje. Két naponta újabb és újabb dalokban bírok elveszni. Most a gyerekkoncerten az Úgy járd lett Liza és az én aktuális kedvencem. Előtte az Elvarázsolt kávéház ment folyamatosan nekem, viszont ha a gyerek a kocsiban volt akkor felváltva Rejtő Jenő és Lófrálni még. Most éppen a Híd felét hallgatta a város míg dolgoztam, max. hangerővel ment végig ismétlőn a dal. És akkor azt meg sem említem, hogy nemrég fedeztem fel, hogy az Elsüllyedt világok főcímdalát is Ő énekelte anno. Nincsenek véletlenek. Már akkor imádtam, csak még nem tudtam hogy Őt. Az sem véletlen, hogy most találkoztunk. Erre a magas szintű művészetre korábban nem lettem volna felkészülve. Nem értettem volna. Kellett Horgas Eszti ehhez nagyon. Építette a lelkem az elmúlt években. Rengeteg remek koncertjén voltam. Nagyon hálás vagyok a sorsomnak, mert megismerhettem a szakma legjobbjait. Básti a szinkronban verhetetlen, Botos a játékában, Eszti a hangszerében és Kriszta az énekben. Azt gondolom így be is zárult a kör.
Holnap Játékok és szerelmek könyvbemutató/lemezbemutatón leszek. Meg van rendelve, alig várom, hogy hallgathassam kocsiban is, de holnap végre élőben újra pár dalt magamba szívhatok. A gyerek hisztizik, hogy jöhessen, de kompromisszumot kötöttünk, ha elviszem szombaton a gyerekkoncertre, szerdán meghagyja az élményt nekem és elmegy Botost nézni Esztivel:) Hát majd holnap kiderül sikerült-e rávennem, hogy induljon el a Magvetőből a Mozsárba. Én mindenesetre bízom benne, hogy hagy egy kis énidőt nekem, úgyis majdnem minden róla szól. De kétségtelen, hogy Kriszta őt is megmozgatta. Nem is kicsit. Zenemániásak vagyunk, ez van. Viszont abban sem kételkedem, hogy meglátja Esztit, rögtön beül az ölébe, ahogy mindig, és Botost nézve el is felejti, hogy neki ma mit nem lehetett.
És akkor a tegnapról. Gyermek elment Botost nézni. Természetesen Eszti ölében ült. Persze az elindulást azért segítette, hogy találkozhatott Krisztával. Én megittam a szokásos pezsgőmet aztán végre magamra hagytak:) Jól esett kikapcsolni. Alig vártam, hogy kezdődjön. Jó kis hely az a Magvető, sok-sok ilyen kéne. Sőt azt gondolom, ha mindenki csak egy kicsit szeretné annyira nagyon a művészeteket, mint én, már jobb hely lehetne a világ. Aki ezekben az estekben meglátja a szépséget már nem lenne képes gonosz dolgokra. Nagyon tetszett, hogy be lehet ülni kv-zni, olvasni, és ha a mázli jelen van, még ilyen szuper estet is látni. Jó volt hallgatni Krisztiánt, hogy hol honnan jöttek a történetek a könyvhöz. Péter remek humorral mesélt, Kriszta pedig énekelt három dalt. Ezeket még nem tudom kívülről, de már úton van a cd a könyvvel, szóval csak idő kérdése. De ami biztos, hogy Krisztát bármeddig tudnám hallgatni. Minden ilyen esttel, koncerttel, színházzal az a baj, hogy annyira hamar véget ér:) Alig várom a következő koncertet. Igen, most már ezeket jobban várom, pedig még nov 11-ig lesz pár Mamma is, na nem mintha az baj lenne. Eme nagyon rövid:) este után elköszöntem Krisztától, Krisztiántól és Pétertől nem, de én annyira béna vagyok ilyenkor…átrohantam gyalog a Mozsárba, mert a gyerek 9-kor végez a színházzal és akartam egy kicsit Évából is. Eszti meg várt névnapozni. Tegnap volt ismét a telhetetlen napom. De olyan hosszú a nyár, muszáj elraktározni picit a legjobbakból. Egyszer már előfordult 3 csodás nő egy napon, csak akkor Eszti, Básti, Botos volt. Ma meg Kriszta, Botos, Eszti. Évát megölelgettem (na ezt pl. Krisztával nem merném) és most először én is szerepelhettem A fotón Liza mellett. Esztit megünnepeltük. Neki is elmeséltem mennyire fantasztikus nőbe botlottam Kriszta személyében. Ittam még egy pezsgőt, Liza vacsizott, és remekül érezte magát. Én is remekül éreztem magam. Lehetne hetente ilyen. De a következő Pest majd csak júni6. Borzasztó messze van. A következő Kriszta meg júli6, hát még az milyen messze van…