CSAK

Asszem ez a tipikus, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek poszt lesz. Ja és most szólok, mindenki csukja be az ablakot, aki unja már a Kováts Kriszta féle posztokat:) Én nagyon nem unom. Sőt! Az elmúlt 5-6 évben volt több hullám, magasságok, mélységek. Talán egyszer megírom a mélységét is. Egy-két kedvenc állandósult. Megtaláltam a számomra legjobbakat, legtöbbeket adókat. Aztán jött Ő. És én elvesztem. Végleg. Aki ismer tudja, hogy majdnem könnyen elveszek, de általában megtalálnak:) Na ez most más. Most nem találnak. El vagyok veszve… De úgy rendesen. Ez a nő valami olyat tud, amit senki más. Tudom írtam, hogy az “ezanő” nem idevaló, de ahhoz túl sok pezsgőt ittam, hogy ezzel foglalkozzam. A barátaim fantasztikusak, elviselnek:) A családom meg próbál túlélni. Jelen állapotomban a nap 24 órájából, az ébren töltött órák kb. 80 százalékában Kriszta szól valamilyen formában, vagy youtube, vagy tel, vagy cd, kocsiban, házban tök mindegy. Ez nem is fura, volt már ilyen, ami fura, hogy még mindig vannak dalok, amik megfognak. Most két napig a Rulett volt a favorit, ma (hát ha tudnék dalcímeket…) ez a Budapest Bámészkó koncert felvételen van, de a lényeg, hogy meghódítjuk Pestet, aztán majd Budááát:) Tényleg mindegy, csak énekeljen! 

Nem mindenki tudja, de nekem fontos, hogy az adott kedvenc milyen ember, és most nem arra gondolok, hogy hisztis-e a próbák előtt stb, hanem úgy egyébként. A hisztiket pont nem akarom tudni:) De amikor Éva Liza miatt képbe került, megnéztem egy-két interjút vele, és ami feltűnt, hogy nagyon szépen nyilatkozik. Nem makog, gördülékenyen, választékosan beszél, bármiről. Krisztával talán két interjút láttam, mindegyik hosszabb. És ugyanez. Annyira szépen, választékosan tud beszélni bármiről. Ez annyira jó. Az első Mamma posztban írtam kit nem akarok látni. Az egyik oka ez, hogy láttam interjút…hát jaj…szóval lehet Bécsben tanulni énekelni, de az intelligencia nem jött vele… sajnos… 

És a legjobb: mivel engem elkapott a láz, ez kihat a környezetemre is. Pont a barátnőmmel beszéltük, hogy megnézett jócsomó videót és ugyanazt gondolja, amit én:) Azt kellett mondanom neki, hogy elcibálom magammal nov-11-én a koncertre:) Csak hogy ő is lássa Krisztát újra, meg azt is, hogy Liza mennyire élvezi, pedig pont nem 8 évesekre van szabva a téma. De neki elég annyi, hogy játékok, a szerelmek részt, meg mi felnőttek élvezzük belőle. Ez a lemez nagyon jól sikerült. Péter remek szövegeket írt, azt érezni az egész anyagból, hogy mennyire jól érzi a párját. Ránk lefordítva meg az a félelmetes, hogy a legtöbb szövegben bírunk találni valamit, ami rólunk szól, meg sem említve a Dominó kezdését:)

Liza annyira helyes volt, voltunk az Ezer lámpás éjszakáján, voltak vkik fellépni, akik nekem semmit nem mondtak, de többen sikítoztak örömükben, ezt annak tudom be, hogy én nem nézek tv-t tehát ilyen szempontból nem vagyok művelt, nem tudom ki kicsoda, és ki miatt kellene megőrülni:) de a gyerek aranyosan megkérdezte, hogy anya, ez van, akinek tetszik? hát igen, ő más minőségen nevelkedik:)) Pillanatokra eszembe szokott jutni, hogy úristen mit gondolhatnak rólunk, hogy “folyton” éjszakázik, koncertekre, színházba hurcoljuk, ahelyett, hogy aludna..Na egyébként pont nem érdekel mit gondolnak, de tudom, hogy olyan, mint én voltam kicsinek, és engem sehova nem hurcoltak, ahol jól érezhettem volna magam. Legalább is nem ilyen minőségben. A femilitől nagyon messze áll a művészet, így én vagyok a fekete bárány, a nem normális, aki tolja a gyereket ebbe a fertőbe. Nem értek egyet, de legyen. Az, hogy ő 8 évesen ilyen kaliberű művészekkel találkozhat, azokkal, akiket ő is csodál, számára (bár nem tudom) szuper élmény lehet. Fogalmam sincs, hogy ő mit néz/lát egy Játékok és szerelmek koncertben, csak azt tudom, hogy ilyennek még nem láttam soha. Rendesen veszekszik velem, hogy ki szereti jobban Krisztát. ÉÉÉN:) Ő viszont mivel jobban énekel, mint én, fogja a könyvet, és zene nélkül énekli a dalokat. Gyakorol. Imádja. És látom, hogy az ő kis világában, ahol létezik, egyedül van. A legtöbb gyerek nem érti. Engem sem értettek. Alig vártam, hogy felnőjek. Sok felnőtt állította visszasírom a gyerekkort, sulit stb. Egy percét soha nem sírtam vissza. Ezt látom a gyereken is. Nem könnyű, de csodás. Már majdnem túl van a felén:) Addig meg marad a mi ketten a világ ellen harc. Az egyetlen szerencse, hogy az úton vannak segítők szép számmal. Botos Évának amíg élek hálás leszek. Mindenért. Imádom! Jobb példaképet senki nem kívánhat magának. Lizának Ő az. Kriszta pedig az új kedvence. Most mondjam, hogy nem örülök? Ilyet több okból sem lehet mondani. A Botosnál vissza bírtam fogni magam, mikor a gyerek ott volt én nem akartam zavarni, csak ha néha néha eljutottam olyan előadásra, amin a gyerek nem volt. Krisztánál ez nagyon nehéz. És amikor azt mondom nagyon, akkor az azt jelenti, hogy tényleg nagyon. Szörnyen hosszú nyár lesz…Főleg mert a következő két találkozhatnálKrisztávalhaitthonlennél élmény elmarad…

Azért nem kell kétségbe esni, kedden elmegyek egy vámpírtalálkozós (egek, mire vállalkoztam) Vámpírok báljára, baráttal, gyerek nélkül, tök józanul. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog rám hatni ennyi Krisztás élmény után. Kaptam előre hideget, meleget, mit is várhatok. Úgy gondolom tök nyitottan, kíváncsian, előítéletek és elvárások nélkül vágok neki. A szereposztást nézve -mivel én elég szűk világban mozgok- ismeretlenek játszák, Szemenyei Jani miatt viszont külön élmény lesz. Őt imádom. Persze ha választhatnék, akkor most nem erre mennék:) Ha választhatnék, akkor a kedvenc 10-12 dalomat nézném/hallgatnám élőben. Na, de majd nov11. Egyszer talán az is eljön.