Most már biztos, hogy velem van a baj. Nem mondom, hogy nem tetszett, de ez a legpozitívabb, amit el tudok mondani erről a darabról. Az, hogy folyamatosan hujjogtak, már ezt sem értem, de az állótaps meg aztán végképp megmagyarázhatatlan. Ciki majdnem egyedüliként nem felállni? Hát nem volt okom rá, így ültem. Ok, tök jók a jelmezek, a díszlet (a vámpír kastély kifejezetten szuper), a látvány, a táncok, de aztán itt be is fejeztük. Sosem voltam musical fan, de ez ismét megerősítette, hogy nem kell agyonerőltetnem ezt a műfajt. Arról nem is beszélve, hogy a musical addig ok, hogy beszélnek, megy a sztori és időről időre megszakítják egy-egy dallal, de ez a darab annyira zenés, ami nekem baromi sok. Ennyi erővel operát is nézhetnék. Plusz ennek csak egy hangyabokányival van több története mint pl. a Macskáknak. Arról is tudnék mesélni, milyen a gyereket egy nem neki való darabra elvinni, de erre speciel eszembe nem jutott volna, ehhez képest legalább annyi gyerek volt, mint a Mammán.
Pedig nagyon lelkesen indultam neki. Új darabra megyek, tök ismeretlen színészek tömegét fogok nézni. Rá kellett jönnöm, hogy ami nem megy azt ne erőltessük. Egyetlen színész bírt energiákat közvetíteni felém, ő Szemenyei Jani, de őt főiskolás kora óta követjük, már a legkisebb szerepekben is tudtam, mondtam, hogy ő valaki lesz. Ebben a darabban a meleg vámpír szerepében brillírozott. Ha ő nincs nem tudom, hogy néztem volna végig. Egyházi Géza nagyon jó erre a szerepre, szerintem a 4 gróf közül az ő hangszíne való ehhez legjobban, de Gábor is énekelt olyat, hogy csuda, a többiek felejthetők. Mivel neveket nem tudok arcokhoz kötni, nagyon nem mennék bele a ki milyen volt témába, de az egyik Magda-t annyira nagyon rossz volt hallgatni… Komolyan hunyorogtam, mint mikor valaki a hangszerével küzd, te hallgatod és várod, hogy ettől hátha jobban megy neki, nem értettem, hogy ez csak nekem ennyire nem? A prof. jó volt, bár amilyen gyorsan énekelt, a szövegek felét sem lehetett érteni. Anyuka apuka páros is rendben volt. Az elején, mikor még a fogadóban járunk, kezdtem elhinni, hogy ez jó lesz. Kb. addig tetszett. Nagyon jó a díszlet, a kivetítés hasonló a Ghostban látotthoz, az nagyon tetszett. Mikor esett a hó simán lehetett volna egy kedves karácsonyi jelenet is. Aztán hirtelen jött a szerelmi szál, ez már elindította a kételyt bennem, azzal kapcsolatban, hogy ez az én új kedvenc darabom lenne. Nem lett az. Nagyon hiányoltam a szöveget, igaz, ha nincs történet, arról nehéz bármit is mondani. Nálam a musical bőven a harmadik a vígjáték és a dráma után, de jobb napokon egyéb is simán befér még a musical elé. Amiket eddig néztem és általában többször, azoknak mind külök sztori, hogy miért, de főleg kiért, gondolok itt pl a Broadway felett az égre, vagy a Hotel Mentholra még az ősidőkben, a Mamma pedig az abszolút kivétel:) Ha ez egy zsűrizhető valami lenne én a WTF? gombot nyomtam volna meg nagyon hamar. Szünetben agyaltam, hogy ez engem igazán nem érdekel tovább, de nem szoktam elmenni félidőben, adok esélyt neki hátha, a barátnőm is így gondolta, így maradtunk, annak ellenére, hogy hasonló véleményen volt. Aztán szünet után jött egy Bonnie Tyler dal, ami 3percre megmentette a hangulatomat, persze ennek semmi köze a vámpírokhoz, de aztán folytatódott a szenvedés. Nem beszélve arról, hogy a színház második félidőben elfelejtte bekapcsolni a légkondit..ez annyira gáz. Ájuldozni lehetett a melegtől, pedig ha valaki fázós akkor az én. Ami durván megmaradt, hogy egyetlen egy mondaton nevettem, mikor apuka a kereszre közli rá ez nem hat ő zsidó vámpír. Volt még egy nagy poén, amin pukkadozott a nézőtér, én nem hallottam belőle pont semmit. Ami szintén nagyon gáz, hogy a zenekar is, de néha a színészek is belekezdenek a zenébe/énekbe, mikor még bőven tapsolnak a nézők az előző jelenet apropóján.
Ami viszont tetszett, a nézők nagyon lelkesen beöltöztek piros-feketébe, többen jelmezben jöttek, ez a része nagyon felemelő, mikor felnőtt embereket látsz játszani, szórakozni. A büfében stílusosan paradicsomlé, vámpírfogas ischler, utóbbit hoztam haza a gyermeknek. Ma közönségtalálkozós ea. volt, nem maradtunk. Egy színészre sem vágytam. Arra meg végképp nem, ha esetleg felteszik a kérdést, hogy tetszett…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: