Ismét egy új élmény. Nem rémlik, hogy valaha is néztem volna operát ezelőtt. Ez sem történt volna, ha dédinek nem ez élete álma. 80. szülinapra kerestem neki darabot, majd jegyet, de az idő szűkössége miatt nem volt egyszerű. Az már csak a poén a sztoriban, hogy mire kinéztem hova veszek jegyet a pénztáros mire belekattintott pont neten megvették..Na mindegy, gondoltam. Akkor marad a másik verzió. Szerintem jobb helyet kaptunk így. Dédinek legalább is nagyon tetszett. Mondta, hogy ha legközelebb jövünk ugyanide vegyek. Legközelebb? Egy hete betege voltam a gondolatnak, hogy én három felvonást vagyok kénytelen végigszenvedni. Operát. Egy szó nem hangzik el benne. Legközelebb? Féltem. Sőt! Rettegtem mi vár rám. Ráadásul olaszul. Ok feliratozzák. Még 3kor szenvedtem az ágyamban, hogy nem akarok. Aznap jégeső, kórház, autószerelő, szóval volt minden. A hangulatom talán még sosem volt rosszabb. Ráadásul nem is értettem magam, mert alapjában véve imádok színpadon lévő embereket nézni. Aztán dédi közölte ilyen időben nem megyünk. Na mondom szép, egy hete kínlódok, de így majd meg élete végéig bánjuk. Közöltem akármi lesz is felviszem. Az autóban már éreztem nem lesz ez olyan rossz, a kedvem is javult, végülis újra Pestre megyek:) Az Operába. Előjött a sznob énem picit. Olyan lesz, mint a Hyppolit a lakájban, vagy a Csengetett Mylordban, gondoltam.
A közönséget nézve azért erőteljesen negyven, de inkább ötventől fölfelé volt megtöltve. Azt gondolom erre meg kell érni. Persze vannak kivételek, de nem hiszem, hogy ez sokkal korábban befogadható műfaj. Nekem legalábbis. Viszont rengeteget fejlődtem, mert tetszett:) Nem állítom, hogy mostantól csak operát nézek, de azt gondolom mondjuk úgy évadonként egy beleférhet. Főleg mert most dédi beindult és balettet akar nézni. Hát lehet, hogy ahhoz még érnem kell. Bár Dés Vágy villamosát most még akár be is vállalnám.
Az első képnél eldőlt, hogy tetszik. Imádom a kosztümös dolgokat, a herceges/királyos sztorik meg az abszolút kedvenceim. Azt gondolom jó választás volt. A díszlet is tetszett. A sztori is befogadható. Megelepően nem volt zavaró, hogy olaszul szól és olvasom. Messze ültünk, nehéz lenne az éneken túl a színészi játékról bármit is írni, de azért itt is lett kedvencem Monterone gróf személyében:) Jaj, és ami a legviccesebb, hogy ebben a pasik tetszettek. A nők semennyire. Jó, én nem értek ehhez a műfajhoz, eszméletlen meló lehet ezt a három felvonást végigénekelni, de Kriszta után női éneket jobbnak tartani bármilyen műfajban..hát elég nehéz lesz. Ettől függetlenül a közönség nagyon szerette, de nekem most itt a pasik vitték el a darabot. Imádom a jó mély hangokat. Végh Peti ezért az egyik kedvencem színházban.
Először fura volt, hogy minden felvonás végén meghajolnak, aztán rájöttem mindig csak aki abban szerepel. Még van mit tanulnom.
Összességében jó élmény volt, dédi ragyogott, már ezért megérte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: