A nyár legizgalmasabb hetén vagyunk túl. Én mindenképpen. Hétfőn indult a tábor, Liza nagyon várta.Nem is annyira a tabort, mint Krisztát és Tónit. Tavaly is nagyon szerette. Nem én vittem fel, tudtam, hogy még hosszú lesz a hét. De 5kor már hívott, hogy ugye ő még egy plusz napot is fent aludhat, mert hát vannak barátai tavalyról és ez nekem meg akkor úgyis külön jó, hogy nem kell felmenni. Szóval szinte csak miattam engedjem meg:) Majd kedden megbeszélem Krisztával, csitítottam. A kedd amúgy is külön izgalmas volt, nekem:) Én sem hittem, de szuper, különleges, tök exkluzív élményben volt részem. Nem mesélem el. Csak annyit, hogy volt benne ebéd, meg amásikKriszta:) Szóval lezajlott a kedd is, irány haza. Szerdán újra nagy izgalom, mert ugye fent alszik, de nem is egy, hanem két napot. Hálózsák, alvóka, egy kiló édesség meg miegyéb bepakol. Végülis én így kaptam két szabadnapot, ami azért a hétvégi Győrkőcfeszt előtt nem is nagy baj. Na de meg amúgy sem. A gyerek lelkére kötöttem, hogy azért este hívjon fel, hogy minden ok. Hívott? Naná hogy nem. Annyira jól volt, hogy eme egyszerű utasítás felett simán elsiklott. Másnap reggel semmi.. Aztán dél után valahogy mégis sikerült eszébe jutnom. Ő tök jól van. Le lettem teremtve mert nincs elég pénz a telefonján, amiről persze nem én tehettem adott esetben, mert utoljára apja töltötte és Liza nem szólt, hogy lefogyott, de azért megkaptam a magamét. A csütörtöki fent alvás már egy kisebb létszámmal zajlott, Kriszta nagyon rendesen befogadta a csapatot, hogy Lizának ne idegenben kelljen Pesten aludnia. Szóval ez az idei élmény neki még sokkal exkluzívabb, mint remélte. Mert ugye ilyet nem mindenki csinált. Pénteken a másik csoda kedvencemet, Esztit látogattam meg, bezuhantunk a teraszon a fotelba, és ugyanott folytattuk a dumcsit, ahol hónapokkal ezelőtt abbahagytuk. Azt hiszem ezt hívják barátságnak. 5re irány a tábor. Cucc összeszed, kocsiba kipakol. Fél6kor bemutató. Nagyon cukik voltak a gyerekek, főleg, mert a csapat kb.fele tavaly is volt, jó látni mennyit fejlődtek, változtak egy év alatt. A bemutató után még egy Stop játék, gyors bemutató a szülőknek. Liza hozta a formáját. Nem szólt sokat, de én dőltem a röhögéstől.
Szitu a következő:
Kissrác:Gyere, menjünk fagyizni!
Liza: (rettenet flegmán) Menjünk..
Már a fagyizóban:
Kissrác:Ő eprest kér.
Liza: Fizess!!! (Már nem is volt flegma)
Szóval nem beszélt sokat, de odamondta. Még ő is vihogott saját magán.
Hazajönni persze nem akart, mert még fotót Tóniékkal. És anya, tavaly én kérdeztem meg, idén te fogod.. A kép után aztán nagy nehezen elindultunk. Szerintem simán bírná, ha egész nyáron maradnia kellene. Fél9re estünk haza, fél10re várt minket a 10. Győrkőcfesztivál megnyitóünnepségén a város kulcsának átvétele, utána tűzijáték, amire persze jól eleredt az eső. Végül úgy kb.11re ágyba is került. Jól megfázott, hulla fáradt, egy merő nátha, de az egész hét óriási élmény volt neki. Most pihen, mert csütörtökön Szeged! Újra KovátsKriszta! Újra Mamma mia! Nekem a 6. Yupee
Kommentek