Rendesen bekezdtük az évadot. Első körben Krisztát vártam, majdnem egy egész hónap eltelt azóta, hogy SZIGETeltünk, ennyit ki bír ki Nélküle? Ok, nincs nap, hogy ne szólna valamilyen formában a zenéje, de az élő azért mégis más. Imádom az energiáit. Olyan, mint egy gyorstöltő. Hosszú, fárasztó két hét van mögöttem, le voltam merülve. A gyerek a Madách tánctáborában töltötte az idejét ez pár Győr-BP utat jelentett, némi izgulás, hogy ő hogy van ott egyedül, de nagyon élvezte. Mit mondjak, ügyesen táncol, remekül feltalálja magát idegen gyerekek között is. Gyakorlatilag három ember helyett dolgoztam emellett, úgyhogy pont jól jött a szombati kikapcs. Pikninken sem voltunk még, sokszor terveztük, de valahogy mindig elmaradt. Most viszont megvolt az indok, ami miatt muszáj menni, Kriszta fellép. És ha már úgyis megyünk, beszereztem két Pál utcai jegyet a Vígbe, nem kis tortúra árán. Első körben majdnem belefutottam egy kétes, jegyüzér szagú eladóba, szerencsére észnél voltam, másodszorra megvettem rendes áron mástól aznapra kettőt. Hiába lehetetlen kategória. Még lépcsőjegyet is kaptunk a helyszínen pluszba, hogy senki ne maradjon ki az élményből. Aztán abban is nagyon reménykedtem, hogy ha már Básti faképnél hagyott az évi rendes Padödő koncert közepén, itt legalább lesz, de nem. Sőt, a Centrál pulthoz többször visszalestünk, de senki nem volt, a nagy soron kívül, amit azért jó volt látni 🙂 Pedig Borbás Gabit szívesen elcsíptem volna. Van a három nagy kedvencem egy nagy bubiban, és rögtön utána van egy második bubi, abban Gabi és Kútvölgyi vannak. Ők nem a rajongásig szeretettek, de nagyra értékelem mindkettőt, mint színész és ha tehetem megnézem mindig legalább egyszer, amiben játszanak. Ilyen lesz most Kútvölgyivel a Családi játszmák. Ja, és még egyikükkel sincs fotóm…Na de vissza a Piknikhez. Igyekeztem időben felérni, mert tudtam, hogy a Játékok és szerelmekre aznap kezdik árulni a jegyeket és nehogy már pont én maradjak le.. Szóval első lépésben irány a Madách pult. Jegyek beszerezve, nagy baj már nem lehet. Természetesen a company többi tagja enni akart.. ez a része engem nem tudott felvillanyozni, mert hát mégiscsak egy csomó híres ember között mászkáltunk. Nekem ez kb olyan, mint a gyerekemnek a cukorkabolt St-Tropez kikötőjében:) Jópár emberkét felismertem. Nekem továbbra is tök hihetetlen, hogy ők csak így a civilek között mászkálnak:) Azért jó, hogy nem mindenki rejtőzködik, mint Básti, bár az utóbbi években ő is inkább nyit a közönség felé, ami nekem csak jó:) Bár engem mindig elviselt. Kriszta ezzel ellentétben csúcs. Nagyon jó lenne többet vele lenni, de mindenkinek megvan a saját élete. Emellett persze szuper élmény minden, amiben nézzük. Meg amikor csak úgy együtt vagyunk. Igaz, elképzelni sem tudom mit gondol, amikor a gyerek csak öleli és nem akarja elengedni, én is ezt tenném, de ha ezt tenném rám furán néznének:) De hát ha egyszerűen Ő a LEGJOBB, mit lehet tenni? Hogy lehet nem beleesni ott rögtön, ahogy az ember meghallja a hangját? Kriszta előtt fellépett egy csaj, állítólag a tavalyi Piknik nagy felfedezettje..biztos. Én erősen próbáltam átérezni, amit ő át akart adni, de nem ment. Biztos a készülékemben van a hiba, csak bizonyos frekvenciákra vevő. A csaj messze nem a nekem tetsző szint. Számomra mindig fontos volt, hogy egy előadó tudjon megszólalni, itt is van még min csiszolni. Szerintem nem kell elmondani, hogy elvégeztem egy OKJ-s énektanfolyamot..értem én, hogy ő nyilván úgy értette, hogy képezte tovább magát, de nekem ebből akkor is az jött, hogy most már papírom is van ám róla hogy tudok énekelni..na pont lesz@rom. Nekem ő nem. De sokaknak tetszett és ez így van jól. Én a CsodaNőre vártam, emiatt időben elfoglaltuk a helyünket, így ki kellett bírni néhány Piaf dalt is, amit most is állítok, nem kéne mindenkinek erőltetni. Nem mindenki Edith Piaf… sőt, szerintem a Botoson kívül másnak nem is szabadna énekelni. Tordai Teri műsorába is bele akartam lesni, mert ez megy itt a Menházban is, hátha kedvet kapok, de nem. Igaz csak pár percet láttunk a végéből, mert a csapat ugye megint enni akart…ÉÉÉs ki fut bele Krisztába még a koncert előtt? nanáhogynemén…mert én nem a kaja után mentem:) A lényeg a lényeg, Kriszta fantasztikusat énekelt, mint mindig. Végre szólt a Játszótér élőben. Ide beszúrhatnám a régi kedvenc musicalemből a kedvenc részt: “ez kell..egy angyal énekel, ez kell, és semmi más nem érdekel.. “Hát kb.ennyire jó Őt hallgatni. Azon apropóból, hogy én nézhessem a csapat videózott fotózott..mondanom sem kell, hogy semmilyen sikerrel… Koncert után maradtunk még Lukács Sándort hallgani, aztán rohanás a dedikálásra, amiről azért jó lett volna, ha tudnak a szervezők a pontokon, mert vicces volt, ahogy széttárták a karjukat hol is van Kriszta:) Mivel minden jónak vége szakad egyszer, mikor már új helyszínen volt jelenése fájdalmas búcsút vettem Tőle. Újból majd’ egy hónap míg újra láthatom. Azt hittem a havi 1Kriszta elég. Dehogy elég. Most mondjuk jó lesz, mert jön a Mamma etap. De atyaégholvanazmég?? A csapat búcsúzóul még enni akart, immár harmadszor aznap… (inkább éreztem magam egy gasztro fesztiválon..mondjuk a rosé, amit ittam felejthető minőségű volt, de legalább már mertem Krisztához szólni:) hiába, Ő mégiscsak Ő… na és persze mikor vki híres embert mutattam a companynek csak néztek furán, hogy ők nem tudják ő ki, pedig aztán én pont nem ismerek sokat..) de aztán bármennyire is jó volt a Piknik hangulata mennünk kellett tovább, várt a Víg, meg a Pál utcai fiúk. Hogy én mennyire vártam őket, azt inkább hagyjuk. Az eső elég korrekten kibírta a kezdésig, előtte csöpögött már, de míg 6:20!-kor ajtót nyitottak bírható volt. Gyorsan elsők között lecsippantottuk a jegyünket, hátha nemcsak nekünk adták el, de korrekten ment minden, nem volt gond. Utsó előtti sor, nekem ez ehhez a darabhoz ideális volt, véletlenül sem akartam volna előrébb ülni. Nagyon jól látni mindenhonnan szóval ez nem volt gond. A miért mentemre a legjobb válasz, hogy gondoltam Liza talán így majd nagyobb lendülettel ugrik neki a könyvnek jövőre. Hát ez nem jött be, de teljesen megértem. Nem igazán vagyok musical fan. Sokkal jobban tudok értékelni egy drámát. Ahol játszani kell. Ebben konkrétan semmi színészi teljesítmény nincs, talán Nemecsek az, akinek vannak kijátszható jelenetei, abból sem sok. Az egészet a zene viszi, történetmesélés nagyon nincs. Ez nekem annyira nem. Na jó, akkor talán, ha a zene szuper. Imádom Dést, de ez valahogy most nem. Jó, csináltak egy sláger dalt és a közönség extázisba esik tőle, majdnem mindenki:) de az összes dal egyforma. Nincs meg a különbőző helyzetekhez különböző dalokat csináltak érzés. Amiről később eszembe jut, hogy mikor mit is láttunk, mikor mit próbáltak éreztetni. Mind egy kaptafa, meg nem tudnám mondani mikor miről énekeltek. Amúgy az egész jól ki van találva. Remek a rendezés, én bírom mikor a színpadon alakul át a helyszín a színészek közreműködésével. Az egész a tánc és a koreográfia viszi jobbára előre. Az első jelenetnél a suliban még azt is gondoltam, hogy ez tök jó lesz, de már a szünetre lecsendesedett ez az érzés a na jó egyszer ki fogom bírnira. Nekem rettenet sok a zene benne, emellett színészi játék gyakorlatilag 0. És hát a legnagyobb bajom vele (nem mintha mást vártam volna) a temérdek pasi.. Ennyi tesztoszteront basszus… az én kedvenceim mindig az idősebb színésznők a fiatal fiúkkal szemben. Persze, ami nekem nem jön be az adja a darab sikerét. Kiéhezett tinik és anyukák őrjöngnek a feszes gatyákban táncoló srácok láttán. Én viszont se fiatal fiúkra nem vagyok kiéhezve, tini sem vagyok, így kevésbé jött rám a sikítozhatnék. A darabból viszont remekül átjön a szellemiség, a könyvből ismerős érzések itt is megvannak, ez mégiscsak pozitív. Ami meglepett, Lizát kérdeztem mit értett belőle és közölte konkrétan semmit. Na ez új élmény, mert ilyen még nem volt, még a 18+-osoknál sem. Én ezt leginkább a szöveg hiányának és a fölöslegesen sok zenének tudom be. Átbeszéltük, de különösebb nyomot nem hagyott benne a darab. Ezek után kívácsi leszek mennyire lelkesen fogja majd meg a könyvet. Mondjuk volt nem egy nem két ovis is. Ez őket mennyire foghatta meg? Nem az én dolgom, igaz. A végén állótaps természetesen. Én ha kell egyedül állok, de mint itt is, ha kell egyedül ülök. Most is biztos vagyok benne, hogy a tömeg 70%-a csak azért állt fel, mert a többiek is. Így működik a birka nép. Még a sz@rt is megtapsolják, na nem erre értem csak úgy általánosságban. A végén folyt az eső, de ez nem gátolta meg a bent hisztérikusan őrjöngő tiniket, hogy a művészbejárónál tolongjanak no name sztárokra várva. Ez engem mindig megdöbbent, mert Kútvölgyi úgy jött ki legutóbb, hogy senki nem várta. Én vártam volna, csak akkor még nem voltam olyan bátor:) Mondjuk az is tény, hogy egyetlen pasira sem várnék…
A nap végén sok szép élménnyel, Krisztával és egy régebbi, még nem hallott Kováts Kriszta cd-vel gazdagodtunk. Mivel mindig minden összeáll pont úgy ahogy lennie kell ez is így volt. Még a múltkori Padödő koncert napján akartam Krisztának dicsekedni, hogy felmegyek a Básti miatt Padödőt nézni, de még innen is Kriszta cd-vel megyek haza, de nem jött be, mert a bolt elkavarta a rendelésemet, erre pénteken kapom az emailt, hogy megvan mehetek érte. Így pont jól jött ki:) Dupláztuk Krisztát:) Már nagyon kíváncsi vagyok az anyagra, bár még a régiekkel sem tudtam betelni. Most újra Híd felé szól állandóan. Az a hang… Legszívesebben csakazt mondogatnám neki, hogy énekelj! A koncert végén is az Álarcosbál refrénjét csak úgy zene nélkül lenyomta…azért ezt így hogy???
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: