Ritka alkalom, ha férfi színészt akarok nézni. Az is ritka, ha valami “nagyöreget” akarok meglesni. Itt most ez történt. Jordán Tamást akartam látni. A darabra is kíváncsi voltam, de főleg Tamásra. A szerepben. Mint dédimama:) Ez már önmagában eléggé komikus lesz, gondoltam. Nagyon kellett már a próza a sok zenés színház után. Végre játszani kellett. Az első felvonás alatt újra beleszerettem a színjátszásba. Végre azt láttam, amit szeretek nézni. Színészi játékot. És méginkább pozitív, hogy a kevés kivétel mellett ismét egy “nagyöreg”, aki megérdemelten az. Jordán zseniálisat játszott. Eleve a darab egy tejföl szerep, ahogy olvastam, a sok helyen adják a dédi szerepét férfinak. Talán ez a legviccesebb része. Alig szól, gyakorlatilag folyton csak kaját kér, annak is a felét olaszul. Nem kis mennyiségű étel fogy el a darab alatt, illetve nem is a mennyiség az, ami sok, mert nyilván lehet úgy enni, hogy soknak tűnjön, de az az össze-vissza minden, amit Tamás betol a darab alatt. Kezdi salátával, majd jön a leves, majd a saláta belekerül a levesbe, ezután némi paradicsomszósz és eszi:) Aztán jön még kukorica, sajt nem egyszer, sült hús, chips, kenyér, csokoládé, tészta amiből mindenkiét megeszi, egyszóval tuti nem éhes a végére. A Leenane szépe után mondtam, hogy elképzelni sem tudom Pogány Judit hogy tud annyi kaját megenni, na ez most itt kb. 14x annyi volt. Az első felvonás határozottan jobb, mint a második, az nekem kicsit ellaposodott. Picit mást vártam a darabtól az előzetes alapján, na ez az amit már sokszor megfogadtam nem olvasom el, de itt most mégis. Nekem kicsit több megpróbáljukmegölniadédit jelenet kellett volna. Kiss Mari jó volt Nénje szerepében, Trokán Peti jobb volt, mint vártam. Aztán volt pár új arc. Nekem a leginkább Bajomi Nagy György tetszett. Nagyon helyes volt a dolgozni nem akaró, művész szerepében. Az apa anya lánya trió nem igazán mozgatott meg. A lány prosti léte sem igazán feküdt nekem a darabban. Összességében egyszernézős, de én hihetetlen jókat nevettem Tamáson. Talán az esküvői ruhába öltöztetés volt a csúcs. A vége természetesen a szokásos, mindenki meghal, a dédi él és virul és kaját kér:)
A darab a kisteremben volt, pont mint nálunk a Kisfaludy, annyival szerencsésebb, hogy vannak számozott székek és nem kell egymást taposni a jó helyekért. Második sorból én remekül láttam, gyakorlatilag előttünk játszották végig a darabot. Nem kizárt, hogy figyelni fogom Tamást, és ha ismét belebotlom valami fincsiségbe ismét lemegyünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: