Eljött ez is. Tudtam. Nem is lehetett ez másként. Ennek a városnak szüksége van végre jó színésznőkre. És a Botos az egyik legjobb! Már régen láttam, kicsit hanyagolva volt. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik egészen addig, míg színre nem lépett. Amint belépett az állásinterjúra, visszajött minden érzelem. Imádom. Imádom nézni. Imádom hallgatni. Ezt ő is tudja. Viszont, amit ő tud, azt csak nagyon kevész színésznő tudja ezen a szinten. Kb még ketten. Na jó, ketten. AKOVÁTSKRISZTA meg ABÁSTIJULI.
Egy éve győzködtem Oszit, hogy hozza már le a Botost Győrbe. Kicsit besegített a Manna is és így végül összejött:)))))) Ha ügyesek leszünk Oszi nyitott a Piafra is, szóval hajrá Győr. Azután tuti szétverik a házat, az annyira jó, és abban a Botos eszméletlen. Az a szerep az övé. Lehet győzködni Oszit, hogy tessék lehozni. Ha csak azt játszanák egy hónapig, akkor is teltház lenne végig. Itt most jó volt, a fél nézőteret én vittem:) A gyereket természetesen nem akarta beengedni… Kíváncsi vagyok ezt még hány előadásnál játszuk el. Azért hadd tudjam már én jobban mit bír el a gyerek. Kezdem azt hinni, hogy ezt a színházat magának csinálja. Ami nem baj, csak arra egy idő után nem lesz vevő. Ez kirajzolódott a színészt vagy darabot néznek inkább kérdésére adott válaszokból is. Én elismerem Oszi munkásságát, de az ízlése messze áll az enyémtől:) Stohl egy ripacs. Mácsait imádom. Vele kezdődött minden 20 éve. A két színészt nem is lehet egy lapon említeni. Tegnap próbált eladni ezt-azt nekem, de én majdnem csak színésznőket nézek. Darabot alig. És amíg nem a kedvenceim jönnek, addig én inkább megyek Debrecenbe Kriszta miatt, vagy Botos esetében ez fokozottan igaz, mentünk már anno Pécsre és Nyíregyre Éva miatt. És imádtam ott is. Majdnem mindenben láttam az elmúlt 4 évben, talán egyet hagytam ki most nyáron. Ami mázlim volt, hogy egy ‘Esztit nézek egyedül’ koncerten összefutottunk, csak ott nem tudtam megszeretgetni úgy, mint tegnap. Sőt, ott sehogy sem tudtam megszeretgetni:) De tegnap, ennyi kihagyás után azért kapott belőlünk rendesen. A gyerekkel csüngtünk rajta, mint díszek a fenyőn:) Szegény, nem irigyeltem, de egész jól viselte. Imádom, hogy át lehet ölelni, hozzábújni. Olyanok voltunk, mint két gyerek, ami ugye Liza esetében nem gáz, de az enyémben..meg hát kit izgat mit gondolnak? Amíg Éva erre nem mondja, hogy baj, és miért is tenné ugye, mert én imádnivaló vagyok:), addig meg csak tölt fel energiákkal, mert az viszont nagyon működik köztünk. Nagyon át tudja adni, amit akar. Imádom, amikor dumálunk, Ő a két színésznő egyike, akik mindent tudnak rólam, így sokkal könnyebb mindenről, akármiről eszmét futtatni. Már rég zárták volna a Menházat, mi még mondtuk, de ez érthető, régen láttuk egymást:) Lényeg a lényeg, mi novemberben is ott leszünk, mert a darab is jó, és mert a Botos meg nagyon jó:) És mert a három kedvencem egyike, akiket mindig, akármiben, bárhol. És mert aznap pont nem leszek az ország vmelyik másik pontján, pedig sanszos volt, mert a novembert gyakorlatilag Győrön kívül töltöm.
A darabtól féltem kicsit, mert én már láttam, és az egész lényegét az adja, hogy nem tudod mi fog történni, próbálsz nyomozni a sztoriban, ki mi hol, de így kicsit jobban tudtam a részletekre figyelni, mert én már tudtam mi fog történni, a csapat nem, így én teljesen máshogy néztem, azt kerestem, hogy hol kellett volna rájönnöm, amire rá kellett volna.. hozzáteszem a csapat egyik tagja sem találta ki, hogy ki kivel, csak részekben, és a darab emiatt zseniális.
Kornél ebben annyira jó és vicces. Vass György remek, Ficzere Béla is szuper. Pedig pasik.. Tudom, káromkodnak a darabban. Sokat. Én mégtöbbet… ez van, a gyerek hozzászokott. Semmi olyan nem hangzott el benne, amit nem hallott már kétszer-háromszor kifacsartabban.. de ez az egy hibám van, ezen kívül tökéletes vagyok:)))) Emellett viszont a darab nagyon vicces, nekem folytak a könnyeim, és még így is visszafogtam magam, mert ezen sokkal jobban is tudnék röhögni, de nem akartam a nézőteret feszélyezni, mert ez ugye picike tér, viszont szerencsémre előttem, mellettem, mögöttem ismerős ült, akik meg tudják, hogy én mennyire nagyon..
Szóval a lényeg, a tény, hogy a Botos Győrben játszott is bizonyítja, hogy a mottóm, ami szerint élek, működik:
I JUST DON’T BELIEVE THE WORD:NO