Ezt már nagyon vártam. Tudom, mindig ezt írom, de akkor is. Alföldit imádom nézni. A rendezéseit is szertném, ha nem Stohl lenne az állandó főszereplője, így azok kimaradnak. Na de amikor játszik..Az első mindig ami eszembe jut, hogy Carter doki van a színpadon. Nem tehetek róla, hang és szinkron mániás vagyok, nehéz ettől elszakadni. De az első 23perc után már nem gond:) Nem tudtam eldönteni legyenek-e elvárásaim a darabbal kapcsolatban, vagy ne. Ha vannak, az általában bukta, emiatt próbálok totálisan nyitottan állni minden új darabhoz. Itt szerencsére ismét színész miatt mentem és nem a darab miatt. Jó is, mert a darab nem nagy szám. Nekem végig Oscar feelingem volt. Ettől függetlenül Alföldi zseniális színész. Egy felvonás az egész, de ő ebből a másfél órából másfelet színen van. A darab valós idős, tehát amit látunk, az a sztori szerint is annyi idő. Nem is a darabbal szemben voltak elvárásaim, hanem Alföldi játékával szemben. Azt vártam, amit Szegeden láttam a nyáron tőle a Vízkeresztben. Ez a darab viszont teljesen másfajta stílust követelt meg, emiatt lehetett némi hiányérzet bennem. Aztán persze mikor láttam, hogy ez a darab ezt kívánja akkor már láttam benne ismét a zsenialitást, mert ezt a kissé túlterhelt elnököt (is) remekül formálta meg. Jókat lehet nevetni, nem hasfájósan nevetős, de mindenképpen remek kikapcsolódás. Már rám fért nagyon újra egy pesti színház. Legutóbb talán Oszinál voltam, de az mindig olyan fura. Pesten színházban lenni egész más. Beültem az első sorba-hova máshova-, a csapat az erkélyen ült, ez egy privát kompromisszum része volt, és én ezt annyira élveztem. Nyugi van, nincs senki körülöttem, akivel foglalkozni kellene, lehet kikapcsolni teljesen. És ez történt. Lámpa lekapcs, engem pedig elkapott az az imádott érzés, ami minden egyes színházi előadás előtt. Imádom. Semmire nem gondoltam a darab alatt, teljesen benne éltem. Tudom sokan mondják, hogy a színház nyissa fel az ember szemét, hívja fel a figyelmet társadalmi problémákra stb. és milyen proli dolog megnézni olyan darabot, ami “csak” szórakoztat, de én ezeket sokkal jobban élvezem..ez van. Én személy szerint értem a másik oldalt, viszont azt gondolom van annyi shit az életben, hogy egyáltalán nem gáz, ha az ember ezeket két órára el tudja felejteni. Nálam ezt a színházon kívül csak a golf tudta elérni, ami viszont jóval drágább mulatság a színháznál.
Ma a leggázabb, hogy majdnem lekéstük az egészet úgy, ahogy van. Ha nincs a Waze, aki szól, hogy hahó Tatabányánál húzás le a pályáról az 1-esre, sőt, onnan méglejjebb vmi név nélküli sokszámos útra:) akkor beállhattunk volna dugóba, és hisztizhettem volna jó sokat jó rövid idő alatt. Szerencsére nem hallgattam magamra és ránéztem mégiscsak. Kár lett volna a jegyért. Alföldit is mindig el akartam csípni egy képért, de gondoltam pasira nem várok. Erre alig érünk ki az előtérből, már jött is ki a kutyájával. Na ez meg annyira gyors volt, hogy én nem voltam felkészülve, így ez még mindig várat magára.
Szóval a darab. Azon túl, hogy Alföldi zseniálisan játszik, elképzelni nem tudom, hogy tanul meg ennyi szöveget és azt hogyan tudja úgy elmondani ennyire idegesen, átélve, hogy nem tűnik betanult szövegnek. Bennem csak az kattogott, hogy MIVAN? és még mindig mondta és még mindig mondta:) Az a pár epizód szereplő, akik néha megszakították a mondanivalóját igazán jelentéktelenek. De voltak ismerős arcok is. Janicsák Pétert a Centrálból már megismertük, Debreczeny Csabát meg a nemtommilyen sorozatból, amiben Garfielddal együtt kocsmáznak:) A többiek nem vannak meg nekem, de nem is baj, tök jelentéktelenek a darab szempontjából. Ez egy tejföl szerep Alföldinek. Mindenki más érte és neki játszik, emelik fel.
A sztori tetszett, ez Amerikában abszolút elképzelhető. A bankigazgató egy sima taxisból gazdag Valakit farag egy óra leforgása alatt. És ténylegesen egy óra telik el. Nagyon jól működik Alföldi ebben a szerepben, irdatlan tempót diktál, de ezalatt szán időt a kollégák “olajozására” is, hogy a gépezet menjen tovább. Ahogy ő akarja. Nagyon erős a vége is, mikor megdicséri saját magát, hogy ez így milyen jól működik, de mégis, aki a gépezet része, az bizony nagyon szégyelje magát. Erős befejezés volt. Nagyon tetszett, amikor rájött, hogy a szeretője “megcsalja”, az mennyire megviselte, aztán mennyire könnyen felejtett. Mert érzések ugyan vannak, de sokkal jobb nem foglalkozni velük. Csak bonyolítanak mindent:)
Remek kikapcs volt, nem annyira röhögős, mint vártam, viszont színészi játékban nagyon erős. Legalább egyszer mindenkinek érdemes.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: