Negyedik éve minden szülinapom Básti Julis. Legalábbis ahhoz valami nagyon közeli dátum:) Hiába próbálnám tagadni, -na nem mintha akarnám- ő az örök szerelem. Húsz éve töltöm színházban minden lehetséges szabadidőmet, ebből csak az első kettő/három az, amiben még nem ő volt a főszereplő. És talán az elmúlt kettő/háromban kicsit háttérbe szorult. De ez nem jelenti azt, hogy már nem imádom, csak más is bekerült a kedvenceim közé. És annyi idő nincs, amennyit én szeretnék színházban lenni. Plusz, Básti nem olyan darabokat játszik, amit gyors egymásutánban lehetne ismételni. Az ő darabjaihoz el kell telni kis időnek. Jó, talán kicsit kevesebb is elég lenne, de most ez talán az egyik legintenzívebb évadom volt, pont mint a 2014/15-ös, amikor Botos robbant a “köztudatba”. 2017-ben Kriszta robbant, nem kicsit. Ez a hét is úgy indult, hogy kedd Arany-óra, csütörtök Játékok és szerelmek, és a hét zárásaként, namegaszülinapmiattis Básti. Most néztem harmadszor a Farkast, először a bemutató másnapján, aztán tavaly pont ugyanígy szülinapkor, meg most. Most volt a legjobb. Írtam a Pál utcai kapcsán, hogy ha kell egyedül ülök, de ha kell egyedül állok. Ezt tettem szombaton. Felálltam. Nem vagyok egy felállós néző. Nehéz ezt elérni nálam. Továbbmegyek. Eddig csak Bástinak álltam fel. Legutóbb a Macskalápon-on tapsoltam állva. Tegnap pedig muszáj volt ismét. Én imádom ebben a darabban. Ezt akármennyiszer meg tudnám nézni. Mondtam is neki szombaton, hogy jövök még:) Ez ugye dráma, de én drámán még ennyit nem röhögtem. A műfaj amúgy is az én szívem csücske. Ebben játszani kell. Ő viszont nem szimplán játszik. Sőt szerintem nem is játszik. Ő Martha. Legalábbis abban a két órában tuti. Drámázik. Él. Majd meghal, összeomlik. És a kettő között látunk mindent. Az emberi játszmák nagyon széles skáláját vonultatják fel a darabban. Imádom ezt a témát. Testközelből tapasztaltam/tapasztalom a nagy részét. És Juli baromi jó ebben a szerepben. Úszkál benne. Nálam ismét elérte azt, amit kevesen, senki más nem létezett a színpadon. Végig őt néztem. Mikor az egész nézőtér balra leste a fiúkat, én jobbra őt:) Sokszor szoktam nézni azokat a színészeket, akik épp nem játszanak, kíváncsi vagyok mit csinálnak. Sokan kiesnek a szerepből, mikor azt hiszik nem róluk szól a pillanat. Bástit viszont nem ezért néztem állandóan. Egész egyszerűen nem engedi a köztünk létrejött energia, hogy mást nézzek. Imádom, mikor drámázik. De a legcukibb akkor, amikor káromkodik. Az annyira szexi.
Rettenetesen jól működnek négyen a színpadon. Rudolf Peti nagyon helyes ebben a szerepben. Lemosolygott rám, míg tapsoltam. Zolit imádom még mindig. Kati is jó volt. Rámköszönt, mikor vártam Bástit, már megismer Éva miatt. Tuti rettenet kritikus lennék, mert én annyira rosszul éreztem magam. Mindig azt írom róla, hogy bennem nem mozgat meg semmit. Erről persze nem ő, tehet, de akkor is szörnyű érzés még akkor is, ha ő biztos nyugodtan alszik amiért rám nem hat úgy, mint Básti.
Ilyen gyorsan ember nem távozik színházból, ahogy nekem kellett, mert a Királynőt elcsípni nem egyszerű feladat. De szülinap van, nem szökhet meg. Szerintem ezt ő is tudta:) Muszáj volt kárpótolnia, ha már a Pa-dö-dőn csúnyán faképnél hagyott. Megszeretgettem, mert az olyan jó:) Csináltunk szülinapos képet, mert az is olyan jó:) És aki szinte otthon van a Centrálban, van kártyája is elővásárolni, mit csinál? Lecsúszik a januári jegyekről:) na ez nem olyan jó:) De majd februárban jól megnézem a Kísértetekben is. Mert biztos az is olyan jó:)
Próbálom tartani a havi egy új darabot. Decemberben bejön a Mary Poppins jubileuma, meglátjuk:) Lesz pár Játékok és szerelmek is csak mert még nem láttam elégszer. Meg ami még adódik. Mert mindig adódik még valami:)
Szupi előszülinap volt, végre okkal lehetett Unicumozni meg pezsgőzni:) És egy év után végre újra csodálhattam a Királynőt a színpadon. Ott, ahol igazán a helye van, egy olyan szerepben, ami igazán az övé. Remek darab, jó színészek, szupi rendezés. A Királynő pedig a három legkedvencebbem közül a legrégebbi, az örök, az el nem múló szerelem.
Kommentek