Az utóbbi időszak legjobb kétszereplőse. Nem igazán ugrom a stúdiószínpad jellegű előadásokért, legalábbis mostanában, de ez megérte. Alföldit nagyon bírom, ha játszik, bár vannak mimikái, amik minden egyes előadásban ugyanolyanok. Még nem tűnt fel, hogy másnál is így van-e. Nála ez valahogy szembetűnik, de persze pont ezért Alföldi:) A darab eleje lassan indult, kezdtem aggódni, aztán belendült. Méghozzá olyan szinten, hogy amikor úgy igazán belemennek a vitába (istenhit és társai) akkor meg már vége is. Hetven perc az egész. Nekem iszonyú rövid, de persze én maratonokat vagyok képes végigülni színházban. Mondjuk itt a cúg miatt annyira nem bántam, hogy vége, de ez a hely hibája (az egyik a sok közül), nem írható a darab számlájára semmiképp. Az odajutásom kb egy akcióvígjátékhoz volt hasonló, így csak az utolsó pillanatban estünk be, legszélén két egymás mögötti helyen ültünk. Nem a legjobb, gondoltam, de nagyon hamar kiderült, hogy jobb helyen nem igazán ülhettünk volna. Gyakorlatilag van a színpad, mögötte 4-5 sor szék emögött egy fotel, na ebben elég sok minden történik:) Pontosabban valamelyikük általában a fotelben ül. Akik előre siettek, emiatt vagy forogtak mondatonként előre hátra, vagy csak azt nézték ami az egyik irányban történik. Valljuk be azért ez nem annyira nyerő. Akik meg a magaslatot választották, a fotelben épp játszó színésznek csak a hátát látták. MI pedig premier plánban kaptuk az egészet. Mintha mi is a részesei lettünk volna. Ezt viszont nagyon csípem:) Az egész darab remek, végig lehet azonosulni akár mindkét nézőponttal is. Kár, hogy Oszi nem tudja Győrbe hozni ezt, mert ez az egyetlen amiben megegyezik a véleményünk. Ez jó.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: