Az élet csak Rock and Roll… és tényleg. Nem pont úgy volt tervezve, hogy ma ketten nézzük Lizával, de aztán végül négyen néztük, tök spontán:) A “going with the flow” egy jó taktika mostanában. Elég ritkán jutok el színházba most, ez szeptemberig még tuti, hogy így is lesz, de ezen a héten két Kriszta azért kicsit kárpótol a többi időért. Debrecen óta nem néztem Mammában. Néha azért ezt a darabot meg kell nézni. Főleg ilyen időkben. És főleg, ha Kriszta az adott napon Donna. Mondjuk azért az is tény, hogy ennyi megtekintés után, már a darab kezd nagyon közömbös lenni és azok a dalok, amiket nem Ő énekel már nem igazán érdekel. Na jó ez így nem teljesen igaz, de azért a fénypontok mindig azok, amikor Ő úgy igazán odateszi. És odateszi. Ma különösen jó volt, jó volt a közönség is. Előttünk egy olyan házaspár ült, akik nem látták a filmet és tök jó volt látni végre vkit, aki nem elvárásokkal ül be, hanem szimplán élvezi amit lát. Mert ugye két tábor van, akik látták és imádják ezt is, meg akik látták és ezt pedig húzzák le. Bár ma mi is vittünk olyan kiskamaszt, aki nem látta a filmet.
Nekem ma ismét nagyon kellett Kriszta energiája. Az elejétől a végéig imádtam. És bármilyen hihetetlen még most is láttam olyat, amit eddig soha, rákérdeztem Lizánál hogy ez volt-e eddig is és ő simán kiröhögött, hogy ezt eddig hogy nem láttam..hát úgy, hogy én Krisztát nézem, vagy mint ma is sokszor hallgatom csukott szemmel. A Húsz esztendő alatt kifolyt a könnyem, pedig nem szokott. Talán ennyire rég láttam, talán ennyire fáradt voltam, talán ennyire nagyon hatott rám ma is a görög Istennő.. Mondjuk már a Money alatt éreztem, hogy baj lesz. Így hogy lehet??? Ezt a hangot én még mindig nem tudom feldolgozni. Nem értem, hogy, honnan… Igaz, a Money alatt pont azon agyaltam, hogy ilyen hangja van, ennyire csúcs, és a barátom. Ezt hogy? Hogy lehet egy ennyire csúcs Valaki az én barátom?:) Aztán jött a Voulez Vous..na azt a göncöt imádom, meg a koreográfiát, ennél talán csak az amcsis cipőt tudom értékelni.:) Szünet után a rémálom dalt is nagyon, de az legyen Angelika, meg az apa lánya dal is legyen ő, meg amúgy is legyen ő. És aztán jöttek a csukott szemes dalok. A sírós dalok. A Winner utáni kivonulásnál ismét éreztem azt a magabiztos kivonulást, hogy na tessék..megcsináltam..mint mikor Cher azt mondta a koncerten Follow this you bitches..hát Ő is ennyire csúcs viszont messze nem ennyire szerénytelen. De én akkor is ezt érzem. Vicces volt hallgatni ki milyen szereposztást szeret, vár, ebből akad rendesen, még az ültető néniknek is megvan a maga kedvence, ahogy ma elcsíptük.
A szereposztás alakulhatott volna egy picivel jobban is, Szerednyei hiányzott és Angelika is Sophie kellett volna, hogy legyen, de Lisaként is remekelt, egy picit sem volt érezhető rajta, hogy derogáló lenne újra visszalépést jelentő szerepet játszania, nagyon profi volt, sokkal jobb, mint a váltók. Weil Robi nekem nagggyon hiányzott, viszont a csajok Balogh-Ladinek, a kedvenc párosom volt:) Sky egyike sem villanyoz fel túlzottan, de hát ugye pasik…
Ami viszont minősíthetetlen volt ma az a hangosítás. Több előadás kapcsán láttam kiírást a kék csodán, és nem hittem mert az eddigi sok Madáchos zenés darabnál ezt sosem tapasztaltuk, de ma valami borzalom volt. Hangerő ugrál halk és hangos között, mikrofonok hangereje szintén..hát…na és a paraván..miazhogynemlehetfotótcsinálni?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: