AVAGY MAMMA MIA RÉSZLETEK ÉS PIAF
Most abba ne menjünk bele, hogy ki mit gondol a vírusról, a karanténról, a jelenségről egyáltalán, a lényeg, hogy vannak intézkedések/szabályok, amik miatt ugye a színházaknak harangoztak egy jó időre. Mivel mi sokat jártunk, bár mostanában kisebb hévvel, eléggé megéreztük, hogy nem szabad. Mert ugye az más, ha nem szabad. Akkor azért is akarsz menni. Na én meg.. Akkor meg nagyon is fájt, mikor végre újranéztük volna a Függöny fel-t, de persze azt sem lehetett. Egy barátnőmet akartam a Farkas után vígjátékra cipelni, hogy Básti után Botost is lássa, ha már a legjobbakat nézzük mindig. Majd máskor.
Aztán a lazítás után egyszer csak jön a hír, hogy Madách tetőterasz, Színház Szerelem, mini koncert sorozat 2-2 színésszel. Musical részletek és saját dalok. És ugye ki az egyik páros? Naná, hogy a Kováts Kriszta Sasi 🙂 jegyek kosárba, vacilálás, nem mégsem megyek, kibírom, mindent is hallottam már. Erre 2nap múlva kaptam 2jegyet, hát menni kell.
Nem bántam meg, eszméletlenül jól esett, nem is az, hogy koncert, sokkal inkább maga a tény, hogy bemegyünk egy színházba, majdnem mint a káosz előtt egy átlagos estén. Jó, kicsit morbid volt a zsilipezés, a kötelező kézfertőtlenítés, a maszk használata, de persze a színház megtett és meg is kellett tennie mindent, amit jelen helyzetben lehet. Az már más kérdés és egy picit vicces, ahogy az eleredő esőt kezelték.
Ebben a 3+1 napos etapban csak a mi, természetesen utolsó napunkon esett. Felmentünk szépen, még szerencsések voltunk mert a szakmai jeggyel pont egy rendes tető alatt kaptunk helyet, de az amúgy eső ellen kitalált ponyva? hát nem tudom. Az pont arra volt elég, hogy ha azon összegyűlik a víz, amit amúgy kétlek, hogy nem ereszt át, de legyen, akkor pontosan a kevésbé szerencsés vendégek nyakába ömlik egy lazább szellő hatására. Mivel a tető tele volt elég hosszú magas fém rudakkal, ezért a villámlást nem kockáztatták, betereltek mindenkit egyszerre!! a folyosóra. Félve megkérdeztem egy nézőtéri munkatársat, hogy most akkor nem számít a maszk, amit ugye teljesen érthető módon levettek a szórakozni vágyók a tetőn, mert hát ugye szabadtér..a válasz simán egyszerűen, jó, de legalább nem áznak.. hát igen, ez tényleg a legfontosabb.. 🙂 de lapozzunk. Kis várakozás és sűrű viharfelhő lesés után kinyilvánították, hogy kezdünk, ugyan cseppnyi csúszással és kevesebb átkötő szöveggel, ami pedig nekem a kedvencem, de mégsem esőnap lesz, amelyen esélytelen lett volna a megjelenésünk. Na meg kifejezetten rosszul esett volna a lelkemnek, ha a semmiért autóztam volna fel Pest..még a sofőr is én voltam, így a szokásos pezsgőért maximum csak nyavalyoghattam… Szerencsére a barátnőm jól tűri 🙂 Persze a büfés néni nem tudta, hogy küzdök, ezért végigkínálta a teljes repertoárt a pálinkától a narancsléig. Kv persze nem volt..
NADE Aztán kezdtek. Imádom őket. Sasit külön jó volt látni, hallgatni, annyira kellett már ilyen férfi erő a színpadon, mostanában inkább női darabokat néztünk. Mamma mia meg már régen volt. Majdnem jól válogatta össze a saját dalait is, volt amivel én nagyon nem értettem egyet, de ez tök szubjektív. De hozta a szerelmes dalokat, és ahogy ezeket énekli..
Azt gondolom, hogy a színháznak, vagy a koncerten a daloknak az a dolga, hogy érzéseket keltsen. Egy nyáresti koncerten igenis szerelmes dalokat akarok, és szerintem a közönség nagyon nagy hányada szintén, mert ez az az érzés, amivel mindenki tud azonosulni. Mert most éppen nagyon szerelmes, vagy szakított és nagyon szomorú, vagy nevet vagy sír, de az adott dal emlékezteti valakire. És itt a lényeg. Ezt a nagyon fincsi érzést kell megragadni és arról énekelni, ami azt az igazi gyomor bizsergetést vált ki, ahol nem pillangók, hanem az egész rohadt állatkert ott szaladgál. Szerintem.
Kriszta ismét, mint mindig gyönyörűen énekelt. Nála is majdnem egyetértettem a dalválasztásaival. Ami viszont meglepett, hogy a Mamma dalok így előadva nem hozzák ugyanazt az érzést, mint a darab közben, mikor végigéled a szereplőkkel az egészet, még akkor is ha csak egy helyes kis limonádé az egész. Ez persze semmit nem vesz el a két színész teljesítményéből, csak máshogy hat az emberre, hogy kiragadva hallja a dalokat. Ettől még a Winner takes it all csontvelőig hatol.. 🙂
Mindennel együtt fantasztik este volt.
Nemsokkal később rákérdeztem véletlenül nem lesz-e Piaf valahogy valamikor. Hát nem pont lett? De. Ugyanezen barátnőmmel és a 11 évessel nekivágtunk Gödöllőnek, ahova szintén nem lehetett venni jegyet, kénytelen voltam kapni :)) Esett.. mint mindig, ha mi a barátnőmmel nekiindulunk. Vagy ha nekem kell vezetni. Mert ide is én sofőrködtem el a társaságot, pedig sokáig és hevesen lobbiztam az ellenkezőjéért. Akkor el lehet képzelni, mikor elhangzik az a mondat a darabban, hogy “a pezsgő hideg”.. összenéztünk, nagyon voltam sajnálva..de persze pezsgőt nem kaptam:)
Régen láttam a darabot, de akármennyiszer meg tudnám nézni. A Botost ősidőktől imádom, még sok-sok évvel az országos imádat előtt, Nagy-Kálózyt pedig mindig csodáltam mennyire fantasztikus. Hűvös eleganciával, alázattal játsza a szerepet, folyamatosan emelve Botos játékát. Láttam videón a Kútvölgyi-Hernádi és Vári Éva Piafját is, jó tudom más a színpad, de nekem akkor is Botos a legjobb. Olyan Piaf, amilyen Piaf sem volt. Végig libabőr. Sírás, nevetés, szorongás, drukk és még egy rakat érzelem, amit ki bír váltani ebben a 2 órában. Csoda előadás volt, amit azért is akartam mindenképp látni, mert elképzeltem, hogy ha a karantén előtt is azt mondta Éva, hogy ebben a szerepben rendesen kifacsarja magát, akkor milyen lehet az, amikor hat hónapig nem lép színpadra, nem találkozik a közönséggel, ami gondolom egy színésznek lételem, akkor mekkora energiákat mozgósíthat és mekkorát robban a színpadon mindez. Robbant. Nem kicsit. Gödöllő közönsége baromira szerencsés, hogy ezt láthatta. Meg mi is. Fantasztikus színésznő, aki úgy énekel, mint kevesek. Aznap a dalok is lassabbak voltak egy pindurkát, hagyott neki időt a zongorisa (akiről kiderült, hogy Toncsi bandájának a zongoristája), imádtam, ahogy játsza Piafot. Ezt mindenkinek látnia kellene.
ÉN megyek a következőre is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: