Üdv Mindenkinek!
Első körben arról írnék mi is lesz ez.
Több barátom ír blogot, eleinte nem értettem miért. Később elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy én is írok. Ez ok, de miről? Sokféle blog ötletem volt már, sütés-főzés, ( a legelső és legvadabb a Julie és Julia film kapcsán, hogy én is végigfőzöm a könyvet, amit Ebay-ről be is szereztem, persze ez már a gondolat megszületésekor elbukott) utazás, (erről egy barátnőm ír, így őt látom el tippekkel, ha kéri) , aztán láttam egy jó kihívást: 1 év alatt 50 könyv ( ez még tetszett is, de szintén elbukott a születés pillanatában).
Aztán rájöttem! Mit csinálok legszívesebben? Hol töltöm a szabadidőm nagy részét? Hát persze, hogy a színházban! Gyakorlatilag amikor csak tehetem megyek. Mivel vidéken élek, a lehetőségeim nem olyanok, mint annak aki Pesten él, de azért nem panaszkodom.
Előre szólok, hogy elfogult leszek néhány színházzal és színésszel/színésznővel jó és rossz irányban egyaránt. Ez szerintem egy nagyon szubjektív dolog, kinek ki és mi tetszik, én azt írom le ahogy engem megérintett egy-egy darab, vagy színészi játék. Vagy nem. Mert olyan is van.
Kb 20 éve szippantott be ez a világ. Mindenre emlékszem. Arra is, hogy mennyire utáltam a gondolatát is annak, hogy az osztályfőnököm az általános iskola utolsó évében kitalálta, hogy fel kell minket vinnie Pestre az Ember Tragédiájára. Nem jártam nagyon színházban előtte, szóval nem örültem túlzottan. Viszont Pestre szerettem menni. Kaland volt. Gondoltam így talán kibírható lesz. Aztán valami történt. Nem tudom mi. Felérve a színházba csodálkoztam, hogy mennyire tetszik ott. A darabtól még mindig tartottam. Utólag tudom, nem kellett volna. Mácsai Pál olyan Lucifer volt, hogy teljesen megváltozott a színházról és a színészetről alkotott képem. Kijöttünk a színházból és minden más volt. A fények, a szagok, maga Pest egy teljesen új oldalát mutatta nekem. Büszkén sétáltam vissza a buszhoz, mindenkinek el akartam mondani, hogy most jöttem a Madáchból, és ÉN csak ezért jöttem fel. (persze semmi közöm nem volt hozzá)
Itt kezdődött. Azóta eltelt majd’ 20 év. Sok-sok előadást láttam, többet kétszer sőt háromszor is. Négyszer még semmit nem néztem meg, de ez változhat a jövőben. Megvan a megfelelő darab hozzá.
Az előadások amikről írok, mind a saját, SZUBJEKTÍV, általam akkor és ott megélt valóságot tartalmazzák. Szíve joga bárkinek nem egyetérteni velem. Időrendben biztos, hogy csapongó leszek, mert arról fogok írni amit épp látok, ill. ha épp nem megyek, akkor a korábbiak egyikéről ami eszembe jut.
Egyenlőre ennyi. Jelentkezem hamarosan az első beszámolóval.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: