Újra a Városmajorban. Szeretek ott. Különösen, ha ilyen szuper élmény, amit látunk. Piaf harmadszor. Van úgy, hogy egyszerűen nem lehet megunni bizonyos darabokat. Főleg azért, mert Éva egy csoda. Nemcsak ahogy énekel, hanem mert akkora energia löketet ad át a jelenlétével, hogy befogadni sem egyszerű. Tegnap különösen nagy siker volt a szereplése, még úgy is, hogy a hangzás teljesen más zárt térben, mint itt. Engem az első rész maximumig töltött, a második rész már olyan volt, hogy nem tudom hol fér még el bennem:) Ahogy vége volt, bírtam volna újra és újra és újra előről megnézni, végighallgatni. A legfélelmetesebb az egészben az, hogy Éva úgy énekel, hogy aki nézi azt hiszi, ennél egyszerűbb dolog a világon nincs. Pedig nem sok emberből jön ki ilyen hang. Főleg nem ekkora szenvedéllyel.
Nagy-Kálózy Eszternek is nagyon jól áll a szerep még mindig. Szuperül kiegészítik egymást. Végig hullámzok a darab hangulatával együtt. Mikor Piaf összeomlik, én is összeomlok, mikor szerelmes, én is, mikor ujjong a siker miatt, én is. Mikor Piaf először látja Marlenet és közli, hogy nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen művész eszik, na ezt is át tudom érezni. Mikor Marlene közli Piaffal, hogy meghalt a szerelme, pontosan tudom milyen állapotban van. Sőt, mikor Marcel megismerkedik Piaffal, azt a csodálatot is értem. Soha nem voltam még olyan darabon, ahol a történet minden pillanatát együtt éltem volna végig a színészekkel.
Valamiért mindhárom alkalommal úgy alakult, hogy a nagymamám is jött velünk. Tegnap például spontán találta ki, hogy eljönne és ő is azt mondta már a szünetben, hogy nem azért borsózik, mert fázik, hanem mert idézem: “marha jó a csaj, micsoda hangja van…”. Liza rendesen beleválasztott, megtalálta a ma élő legjobbat és ennek mérhetetlenül örülök. Sokkal szegényebbek lennénk lelkileg, érzelmileg és mindenhogyan, ha nem tudnánk, hogy Ő VAN!
Most már csak a pont hiányzik az I-re. A többi győrinek is meg kell mutatni, hogy Ő mekkora CSODA!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: