Mostanában folyton olyan dolgokat csinálok, amit addig nem. Ez a nap is olyan volt. Nem elég, hogy a POSzT miatt függölegesen végigszeltük az országot júniusban, most megtettük ezt vízszintesen is, elmentünk egészen Nyíregyházáig. Vicces, hogy ugyanazért a darabért. A Pesten egy órát a dugóban araszolás, a 20 perccel a kezdés előtt beesés és izgulás és a hajnali fél ötre való hazaérkezés ellenére is azt mondom minden pillanata megérte. Mindkétszer. Mert, hogy nem szimplán elmentünk Nyíregyházára megnézni hatodszor! a darabot, elmentünk Nyíregyházára megnézni hatodszor és hetedszer (egymás után kétszer) a darabot. Azt kell mondanom gyakrabban kellene ilyet csinálni. Én sem tudtam, hogy fogom bírni, bár bíztam magamban és a hat színészben, hogy nem lesz ez kérdés. Nem is volt. Kíváncsi voltam miben fog különbözni a zsűri által is megtekintett a másiktól. Az első volt a “tét nélküli”. Már az annyira jó volt, hogy arra gondoltam a 10 órás biztos rosszabb lesz, mert majd, mint Pécsen is, túlságosan rágörcsölnek, túlságosan oda akarják tenni magukat. Szerencsére, bár elképzelni nem tudom hogyan, a későbbi mégjobbra sikerült, mint az első. Fogalmam sincs, hogy hangilag hogy bírták a színészek, de hát ők a legjobb hatos. Simán néztem volna harmadszor is. Feltételezem ők kevésbé lelkesen álltak volna neki újra:) Igazi profik lévén a színpadon a fáradtság legkisebb jele sem volt kivehető. Számomra viszont a második annyira gyorsan eltelt, el sem akartam hinni, hogy már vége az első résznek, majd nagyon gyorsan a másodiknak is.
A pécsi közönséghez képest itt remek volt a társaság, még az idősebb generáció is nevetve jött ki a szünetre és számolgatták vajon hányadik hullánál tartunk. – Roppant szimpatikus város volt, nem utolsó sorban azért mert 400,- egy kürtöskalács:) A kettő között volt egy kis időnk a belvárosban sétálni, nagyon tetszett a hely. Még Quimby-t is hallgattunk picit. – A második csapat a szakmaiság miatt mégtöbbet nevetett, mint az első és végre én is nevethettem hangosan az összes poénon, és nem kellett hülyének éreznem magam amiért nekem az egész darab végig vicces.
A legelső és szembetűnő változás az eddigi öthöz képest, hogy Csenge -bár eddig sem énekelt csúnyán- most sokkal szebben énekelt, illetve talán jobban használta a hangját, nem volt olyan nyers mint eddig, nekem nagyon tetszett. Bálint és Papp Jani hozta a szokásosat, én csípem a “srácokat”:)
Borbás Gabit imádom, ő ízig-végig színésznő. Minden porcikája. Nyíregyen minden megmozdulását jó volt nézni. Érdekes volt megfigyelni, hogy a két előadás alatt miket mond másképp, ez mikor három hónap telik el két megtekintés között nem marad meg, de így ezt is lehetőségem volt figyelni. A hangja is baromi jó, de ahogy játszik… látszik rajta, hogy imád a színpadon. Én is azt mondom, hogy még még még.
Tóni az Isten továbbra is! Ha nem tudnám, hogy minden vicces karakter ő, akkor simán elhinném, hogy az ügyelő, a nyomozó, és Cynthia más és más szereplő. Ezer arca van, imádom. A legjobb a lelkemnek mégis az volt, hogy a hat órás végén észrevett a nézőtéren:) Rám mosolygott. Látta, hogy ott vagyok és ez olyan édes gesztus volt Tőle! Persze lehet, hogy a tízes végén is észrevett, ugyanott ültem mindkétszer, de akkor már a kedvencemet figyeltem, mert tudtam, hogy nemsokára vége, és még az utolsó pillanatokat szerettem volna magammal vinni.
És akkor meg is érkeztünk.
Ha Tóni az Isten, akkor kétség kívül Botos Éva az Istennő! A Piaf kapcsán is már leírtam Róla mindent, amit érzek, látok, tapasztalok, amikor ő áll színpadon. Abban is imádom, de a Broadway valami egészen más. Valami rendkívüli, megismétetelhetetlen, szokatlan, abszurd és mérhetetlenül vicces. A dalok, amiket énekel néha sírásig nevettet, néha csontig hatol. Imádom, ahogy létezik a színpadon. Eggyé válik vele. Senki nem képes erre így. Páratlan és utánozhatatlan.
Ő az igazi DÍVA!
Kommentek