Kicsi -tőlem nem megszokott- szünet után újra színház. Egészen pontosan három hét telt el az utolsó Pesten töltött színház óta, ami nevezetesen Piaf volt 4x, de valahogy amióta a Broadway-nek végleg vége a kedvem is elment kicsit. Nem is írtam róla újra egy sort sem és nem azért mert nem volt jó, sőt, szuper volt, most először voltam Liza nélkül, galád módon nem is tudja, hogy nélküle mertem elmenni Botos Évát nézni, sokkal inkább azért mert nem volt kedvem:( Az Algernon óta most jobban esik más színészeket nézni, más színházba menni és különben is haragszom a Centrálra, amiért levették! 🙂 Na jó azért Básti és Botos nélkül hónapokat úgysem bírok ki, de most jól esik kicsit duzzogni és szenvedni.
Szuper nap volt, színház előtt találkoztam egy rég nem látott ismerőssel, akinek nagyon-nagyon sok mindent köszönhetek. Az ő iskolájában tanultam természetgyógyászatot két évig. Gyakorlatilag ő rángatott ki a saját sötétségemből tizenegynéhány éve és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma az vagyok aki.
És akkor lássuk mi jött ezután:
Óz. Mindenki látta, mindenki olvasta, mindenki ismeri. Én is, de még Judy Garland sem tudta velem megszerettetni a filmet. Viszont éppen ezért nem féltem megnézni a darabot, mondván rosszabb úgysem lehet. Az első és második sorban ültünk egymás mögött, mert hát erre jegyet vadászni…de azért csak sikerült. Itt is megbeszéltem magammal- még jó, hogy jóban vagyunk- hogy nem lett volna érdemes messzebbről nézni. A vicces, hogy a darabban Kútvölgyi Erzsi, aki miatt végülis megnéztük- ismét egy karnyújtásnyira volt tőlem, (pont mint a Halál Hotelben) mert lent is játszott a nézők között. Nagyon élveztem. Annyira csodálatosan formálja a szavakat, bármeddig hallgatnám. Valami olyasmit is el tudnék tőle képzelni, mint Pogány Judit egyszermélyes meséje: A sötétben látó tündér. Én tuti vevő lennék rá pedig én aztán nem szeretem a gyerek darabokat. De az Óz tetszett. Ismerősöm mondta, hogy neki azt mondták, hogy nem jó.. Nekem viszont komolyan tetszett. Egy jó erős gyerekdarab. A felnőttel vitatkoznék, de ez nem tisztem. Ja és persze az első sokk akkor ért, mikor próbáltunk parkolni és a színház előtt egy kb. 30 fős gyerekcsapat ment át a zebrán. Akkor rájöttem valószínű nem ők az egyedüli gyerkekek 🙂 Nem voltam erre felkészülve. Az elmúlt másfél évben hozzászoktam, hogy Liza nem kér a gyerekdarabokból és mindig inkább a (környezete szerint) neki nem való darabokra mentünk, ahol nem sok gyerek van finoman szólva. Itt viszont sokként ért. Amúgy sem kicsi a nézőtér és ennyi gyerek..viszont pozitívum, hogy egy hangjuk nem volt. Legalább is olyan nem, ami engem szokott zavarni. Persze mikor Csenge kijön egy cuki yorkshire terrierrel, akkor azért felbolydult a kölyök sereg, de ez érthető.
A színház gyönyörű, hatalmas. Úgy rémlett jártam már itt, de most elbizonytalanodtam. Az első sorból is élvezhető a látvány, igaz ahogy forog a színpad fentről nyilván többet látni. De még így is a pro van fölényben a kontrával szemben, amiért érdemes előre ülni.
Csenge határozottan tetszett. Amennyire nem fogott meg a Centrálban, most annál inkább. Már írtam, de tartom, hogy szerintem jót tesz neki a Vígszínház. Lizának külön jó volt, mert ismerte már több darabból, így volt legalább egy nem ismeretlen arc számára is. Azért én hazudnék, ha azt írnám, hogy nem jutott eszembe az a mondat, hogy: “Messi, bárkit megölnék érted, ha kell” Furi volt, ahogy a gyilkos karakter utat tört magának a kék ruhás kislány álarca mögül, én jót nevettem:) Jó energiákkal mozgott a színpadon, hozta a megszokott színvonalat, abszolút főszerepre való csaj.
Két “nagy öreg” is volt, akiket még nem láttam, vagy nem emlékszem, hogy láttam volna színpadon: Hegyi Barbara és Tahi Tóth László. Ahogy már írtam, a Vidám kísértet óta félek a nagy öregektől, mert többször csalódás, mint nem. Itt viszont felüdülés volt nézni őket. Hegyi Barbi hangja régi emlékeket idéz..jó jóó jóóó tudom. Tahi Tóth László is aranyos volt a szerepben.
A díszlet fantasztikus volt. Minden gyerek örülhet, mert mi ennél láttunk már sokkal rosszabbakat. Helyesek voltak a bábok, a törpék, a fák gólyalábon, a három karakter (madárijesztő, oroszlán, bádogember) is tök jó jelmezben, de számomra a pasi színészek nem igazán mondanak semmit úgy általában. Na jó akad azért kivétel 🙂 Szuper ahogy forog a színpad a történetben. Na és Óz, vagyis Óz bábuja sem volt rossz. Nem kis dolgokat kell mozgatniuk a háttérben dolgozóknak.
De a legjobb Kútvölgyi Erzsi lila jelmezei, a sminkje, a zöld rúzsa, a pók a fején, a sárga rikító csizmája még Miss Gultch-ként. És ismét, ahogy a szövegét mondja, egy fél betűt nem téveszt, pedig vannak kacifántos mondatai. Csodáltam. És ahogy énekel..ajjajj. Rezeg ott minden, aminek kell pedig “csak” egy gyerekdarab, amit végülis csak és kizárólag azért láttunk, mert Lizának mindenképpen meg akartam mutatni K.Erzsit, mert ilyet nem lát az ember gyereke mindenhol.
Összességében nekem egyszer nézős, Liza persze menne újra. De ma is úgy jöttem ki, hogy Kútvölgyi Erzsit újra akarom…Valami felnőtt főszerepben. Valamiben, amiben le sem megy a színről a tapsrendig, mert egész egyszerűen annyira jól esik a lelkemnek nézni Őt 🙂 Google search is on…
P.S.: már csak egy közös kép hiányzik a teljes boldogságomhoz 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: