Nem szoktam ennyit késlekedni, mire megírom a látottakat, de most vártam, hogy összeálljon a fejemben. Március utolsó előadása a Csoda, ismét Győrben. Régóta vártam, kedves barátom Koppány Zoli hívott meg, és Őt imádom nézni. Egy nagy mackó, nagyon jó ember, nagyon szeretem. Nem utolsó sorban remek színész. Imádtam kocsmárosként, nem nagy szerep, de bőven kihozta a maximumot vagy még annál is többet belőle 🙂 Ahogy a legyet nézi… eszembe jutottak a régi mesék, amiket hónapról hónapra mindig néztünk vele. Hiányzik, de ez egy másik sztori…
Ez a délután egy érdekes élmény volt. 17 órai kezdésen még sosem voltam. Inni korán van, utána vacsizni meg késő, ha a gyerek elalvásánál jelen szeretnék lenni:) Szóval ebből inkább egy ilyen könnyed szórakozás lett. Mondjam, hogy minden sarkon vki? Várakoztam a színház előtt, balra nézek ismerős, jobbra fordultam rokon… Én ennél sokkal jobban szeretem az exkluzívabb élményeket. Amik “csak” az enyémek. Pestre menni egy esemény számomra. Na de ez csak az én agyrémem. Ami még furább, hogy több gyerek volt. Persze pont én mondom ezt, mikor a 7 évest beengedtem a 18+-os darabra. Zoli bácsit kérdeztem gyerek vagy barátnő? Határozottan barátnő volt a válasz, megfogadtam. Bíztam benne. Nem bántam meg. Egyáltalán nem értette volna. Lehet, hogy nevetett volna mikor szegény vak ember átesik a lábasokon, de a sztori szerintem abszolút nem gyereknek való. Még nekem is más élmény volt nézni, mint az idősebb korosztálynak, ők benne éltek ebben a rendszerben, én gyerekként nem sokra emlékszem, sőt. Nem úgy érintett meg, mint akik ezt át is élték keményen. A darab után nehéz eldönteni, hogy vicces, hogy nevetünk a saját nyomorunkon, vagy inkább sírnunk kellene. A mellettünk ülő hölgy pont olyan munkát végzett anno, amit a darabban kifiguráznak. Ő nagyon nevetett:) Jobban, mint más, gondolom ez érthető. Igaz voltak olyan pontok, ahol én is már-már kínosan nevettem, de aztán voltak olyan pontok is ahol szenvedtem. Nekem hullámzó volt a darab. Volt ahol pörögtek az események, de több helyen leült, és mondtam, hogy ok, de lépjünk tovább. Például mikor harmadszorra ugrik ki a végén az ablakon és utána jön rá hogy az a gang…Nem nagy dolgok ezek tényleg, de érzésem szerint pár jelenetben a kelleténél többet akarnak mutatni, mint ami abban igazából van. De ezek egyike sem a kocsmában játszódik.
Több általam kedvelt színész feltűnik a darabban. A legjobb (természetesen Zoli bácsi után) Ungvári István. A “gond” az, hogy van egy kollégám, aki mind fizikailag, mind mimikailag, hangilag, beszédstílusilag stb. megszólalásig hasonlít rá, ugyanilyen “hülye”, mint a karakter, és mivel a kollégát is kedvelem, így még nagyobb élmény volt nézni, mintha ő lett volna a színpadon. Remek alakítás volt.
Mézes Violetta szintén a kedveltek között. Halálosan jókat bírok nevetni a játékán. Az első felvonásban különösen tetszett, a másodikban sablonosabbá vált. Az elején nagyon bírtam, a nagyszájú takarítónő szerepében, azt ott megfogta, a szerelmes szeretőt már nem sikerült ennyire tökéletesen, de azzal sem volt semmi baj.
Posonyit az Illatszertárban láttam, abban nagyon tetszett, itt sem okozott csalódást. Maszlayt is nagyon szeretem. Van benne valami speckó. A többiek kerekké tették a történetet, de mély nyomokat nem hagytak bennem. Igaz ez nem is dolga mindenkinek. Ennyi nyom el sem férne bennem:))) Ennek ellenére jó kis csapatot alkottak a darabban, mindenki a helyén volt.
Aztán most lehet, hogy nem igazán leszek népszerű, de a két főszereplő nem tetszett. Sárközit az Illatszertárban sem szerettem igazán. De itt talán még kevésbé. Mihályi Orsi sem mozgatott meg. Egész különlegesen beszél. Viszont, ha nincs energia köztünk, akkor nincs. Erről egyikünk sem tehet. Vagy tetszik vagy nem. Ettől még remek színészek lehetnek csak belőlem nem lesz rajongó.
Lehetett az is a baj, hogy elolvasva miről is fog szólni a darab a fejemben összeállt hogyan is fog ez kinézni. Aztán valahogy tök máshogy volt. Elvárásokkal mentem a rendezéssel kapcsolatban. Azzal a képpel kapcsolatban, amit majd látni fogunk. Aztán persze egyáltalán nem biztos, hogy amit én képzeltem az kivitelezhető lett volna, csak emiatt fura volt. Összességében viszont jól szórakoztunk. Örömteli volt látni, hogy abban az időben még elképzelhető volt, hogy a brigád összefog egy társukért egy mindenki számára nyilvánvalóan halott ügyben, nevezetesen, hogy vak emberként nyomdai szedő munkakörben dolgozzon. Kijátszák a rendszert, vállalják a lehetséges következményeket, egy emberként (Ungvári személyében:)) segítik. Aztán persze jön a másik oldal Áts Gyula személyében, aki le akarja rántani a leplet a csalásról. Ilyen mindig is volt. A baj az, hogy most viszont csak ilyen van. Nincs összetartás, nehezen tudom elképzelni, hogy ma van ilyen munkahely, ahol dacolva mindennel és mindenkivel ennyire sokat számítana a csapat. Szeretőt hazudnak neki, hogy leplezzék miért is nem nézte a feltűnően csinos mindennap feltűnő hölgy fenekét. Illegálisan jogosítványt szereznek, mert ugye a Trabantot is sikerült soron kívül kiutaltatni neki, hátha belebukik, de nem. A csapat ezen is áttolta. Na ilyen ma nincs.. És itt felmerül a kérdés, megéri? Megéri mindenkin átgázolva teperni felfelé? Nem hiszem. Ilyen és ehhez hasonló dolgokon lehet elgondolkodni végignézve a darabot. Könnyed szórakozás, ha úgy nézzük, és kőkemény társadalomkritika, ha meg mélyebben akarunk belemélyedni. Én a könnyed szórakozás mellett döntöttem. Aznap épp arra volt szükségem. Annak tökéletes volt, feledtette pár órára a nyűgeimet. Így belegondolva 3 órás kezdéshez túl mély, 7 óráshoz túl könnyed, mégiscsak jó ez az 5órai kezdés. Valamit azért tudhatnak ott:)))
4 darabból 3 új volt márciusban. Áprilisban szintén 3 új darab egy ismétlés, és ma bejött még két Mamma jegy az ablakon 🙂 Aznapra, mikor este fél8kor színházban leszek, délután hármas jegyeket kaptam. Ami nagggyon gondolkodóba ejt, hogy Stohl-t kéne néznem benne, emiatt még nem tudom.. Van még pár hetem eldönteni. A következő nagyon várt esemény Kean a színész Szervét Tibivel, másnap Grönholm-módszer Botossal, pár napra rá Szalay Kriszta-Maradjunk annyibanja, és a hónap lezárásaként jelen állás szerint MAmma mia délután Krisztával (és Stohllal..), este Április Párizsban ismétlés Botossal 🙂 Ja hogy megint két Botos egy hónap? Szu/
Kommentek