Ez nagyon kellett. Muszáj volt újra Sasival látni Krisztát. Újra a nyerő párost:) Harmadszorra mégjobban tetszett, de még rövidebbnek tűnt. Ez mindig így van, ha elkap egy-egy darab iránt a láz. És most mondhatjuk, hogy ez elkapott. De kezdjük az elején. Pár napja szereztem jegyet harmadikára. Korábban gondosan kiírtam a napokat, amik egyáltalán szóba jöhetnek, így maradtak csak a Krisztás időpontok. Arra egy jegyet vettem, néha kell az énidő, amikor nincs más. Erre egy nagyon nagy lehetőség jött szembe, 1.sor közepe, hát nincs semmi, ami ennél jobban kellett volna nekem jelenleg. Az, hogy ezt a Nőt fél méterről lehet csodálni minden pénzt megér. Szóval nagyon szeretnek az égiek, mert minden várakozásomat felülmúlta, amikor én lehettem a kiválasztott a jegyekre, pedig nem is számítottam rá, hogy lehet ekkora mázlim. De az tuti, hogy én örültem neki a legjobban. Erre tudtam, hogy nem akarom a gyereket vinni, kicsit dédinek is akartam kedveskedni, igaz szülinapra megkapta az Opera jegyeket júniusra, de ez meg a kedvenc filmje. Csütörtökön hívtam, hogy szombat színház. Még szerencse, hogy a 80 évét meghazudtoló lelkesedéssel ugrik egy ilyen lehetőségre. Én meg szeretek adni. A megbeszélt találkozó összejött, még sokkal jobban is, mint vártam, így innen is köszönöm a hölgynek, hogy ilyen szuperül sikerült a napom. Szóval meglett a jegy, irány a színház. Mondanom sem kell, hogy előtte parkoltam. Elsétáltunk az Operáig, megmutattam hogy hova viszem júniusban. Látni kéne, hogy hogy tud örülni. Visszaséta, kicsit korán értünk kb.13:45kor a színházba. Bementünk a pénztárnál és ki jön be az ajtón? A férfi. Sasvári Sándor. Köszöntünk, majd mindenki ment a dolgára. Na de azért kettőkor már Sasival indítani.. Annyira nem vagyok bátor pedig az ilyen szitukban, hogy az már gyerekes, de mivel ő köszönt rám, annyi lélekjelenlétem volt, hogy visszaköszönjek. Éreztem, hogy ez egy szuper nap. Dédi kávézott, én meg fotóztam, hogy tudjon dicsekedni a nyugdíjas klubban.
És aztán bemehettünk. Előre:) Nem ám a 17. sorba, mint legelőször. Nem a 10.-be, mint másodszor. Legelőre. Középre. Ahol az én helyem van:) Utálok hátrébb ülni, nem látok. Nem látom a mimikákat, a ki nem csorduló könnycseppeket, azt amit én annyira imádok a színészekben megfigyelni, mert van, aki tudja ezt és van, aki nem. És én kíváncsi vagyok ki tudja:) Zárójelben jegyzem meg, én is játszottam két darabban amatőr szinten, én nem tudom. Sasi tudja. Kriszta Istennő közelről is, vagy úgy méginkább:) És közelről azt is látom, hogy mennyire könnyedén énekelnek ki olyan hangokat, amikről még mindig nem hiszem el, hogy evilági. Sasi kijön, és bár én a nőket sokkal jobban preferálom, de még rám is úgy hat, hogy jaj. Az a férfias energia, ami belőle jön, na azzal elhiszem, hogy bármilyen nőt meg tudna hódítani. Talán még engem is. És ami a lényeg, hogy elhittem, hogy örök idők óta szerelmesek. Ahogy a végén az esküvőn összeadták őket, azt amit a szemükben láttam, na ez az, amit nem tud mindenki. Elhittem. Minden másodpercét. Abban az összenézésben benne volt az egész eddigi 20 év, mármint a sztori szerint, meg gondolom az ő civil múltjuk kollégaként is, de a lényeg, hogy ezt nem látom hátulról és ezért külön nagyon élveztem. Ezt a pillanatot látni.. Most nem a Slipping..dalon sírtam, ezen a pillanaton sírtam.. Végem volt. Benne volt az életem. CSak kicsit máshogy… Dédinek annyira tetszett Kriszta, hogy szünetben csak erről beszélt, mondta hogy beleborsózik, gyönyörű a hangja, és sokkal jobb, mint Meryl a filmben. Asszem pont ezt írtam én is a múltkor. Pedig nem adtam a szájába, kíváncsi voltam mit gondol. De imádta Krisztát. Sasvárit nem kevésbé. Én voltam a legjobban meglepődve, de mikor Sasi énekei véget értek, hujjogott neki mindig. Egyik után Sasi lekacsintott rá. Hát kell ennél nagyobb élmény? Folytak a könnyei örömében, annyira tetszett neki, pedig vittem magammal már párszor. Nem győzte köszönni, hogy ide is vittem. Arra azért már nem volt vevő, hogy Kriszát megvárjuk, pedig sokkal jobban örültem volna, mert azért párban sokkal bátrabb vagyok. Én annyira nagyon tisztelem a színészeket, hogy nagyon nehezen szánom rá magam, hogy megszólítsam őket, sőt mindig van velem egy nálam bátrabb, aki vállalkozik erre, aki még azt is tudja, hogy ez nekem mekkora dopping. Én nem gondolom, hogy zavarhatom őket. Nekem ők mindig is egy megközelíthetetlen réteg, de szerencsére van egy-két színész barátom, akik időről-időre rácáfolnak erre a gondolatomra. Illetve győzködnek, hogy a színész is ember. Na de majd szerdán. Akkor aztán annyira bátor leszek.. Talán:) Mert, hogy szerdán újra. Itt jön az, hogy nem vagyok normális, legalább is mások szerint. Mert ugye 3x megnézni valamit sem normális, főleg Győrből feljárkálni, de aztán még és még… mert ugye Szegedre meg rég megvan a jegyem. De mivel én mindig színészeket nézek és nem darabokat, és ha jön egy új érzelmi hullám, amit meg kell lovagolni, akkor azt teszem, mert egyrészt elmúlhat, másrészt mert egész egyszerűen ez esik jól. És ez most nagyon jól esik. Meg lassan elfogynak a mozgósítható emberek. mert én színházba is mindig úgy megyek, hogy én akarok, aztán találok vkit, aki rávehető. Vagy nem, de az sem baj. Most jól fog esni egyedül. Amúgy szerintem Botos külön örül most, hogy picit hagyom lélegzethez jutni, mert most Kriszta a Nr.1. De hát mit tehetek én róla. Ő az, aki annyira baromi jó, hogy muszáj halálosan beleszeretni, szóval ez az Ő hibája 🙂 És nem, továbbra sem értem, hogy miért kell a másik két nő. Ok, biztos nem könnyű ezt így végigénekelni és este lehet, hogy már nehezebb lenne újra, nem tudom mert én, mint már montam nem tudok énekelni:) De csukott szemmel hallgattam, imádtam. Most már majdnem tudom a dalszövegeket is. Csak énekelni nem tudok, de ez legyen annak a baja, aki esetleg meghallja:)))
Ezen a ponton elárulom, hogy mivel most is! én voltam a sofőr a pezsgő felejtős, de itthon pótoltam, a harmadik pohárnál járok és még csak 9 óra.. Jó lenne ezt a két élményt összehozni:) Mármint, hogy nincs gyerek, kikapcs van és nem vagyok sofőr. De lesz még vidéki turné is, szóval hajrá GYőr. Hajrá Kriszta 🙂
Szereposztás. Sky érdekes, mikor kit nézek, ő tetszik jobban, de mivel ffi így különösebben nem hat rám. Sophie ma új volt, írtam már a véleményem a másik kettőről, de ma színészileg és hangilag együtt nekem ő (nem tudom a nevét, tök ciki..de nálam a megjegyzendő nő 40-nél kezdődik) tetszett eddig a legjobban. Ladinek Judit tényleg sokkal jobb Tánya szerintem, Rosie nekem mindkét nőcivel nagyon tetszik, szerintem az egy hálás szerep. Steve nagyon cuki, de még az Istenért nem tudom megszokni fordítva:) A pasi, aki tök úgy néz ki mint a filmben a másik..hát ez így totál képzavar. De Szirtes Tamás azért nagyon tudja mit csinál, baromi jó a rendezés. A kivetítők, a táncosok, a díszlet. Most is figyeltem Krisztát, hát igen csak Ő létezett számomra ma, főleg ilyen közelről, még a lassított táncoknál is Őt kerestem, de végig izgultam mi lesz a végén. Írtam már többször, hogy mekkora élmény lenne, ha Ő vinne fel a színpadra, de elvárásként sem akartam, hogy ez ott lebegjen akár benne akár bennem. Mire eljutottam oda, hogy a telefonon bekapcsolta a kamerát, Ő már túl volt az invitáláson, így Sasi nyújtotta a kezét… Van nő, aki erre nemet mond??? HÁt naná, hogy megyek, amúgy is fel akartam menni bulizni. Ezzel tartoztam magamnak. Meg hát ha Sasi hív… Aztán miután az első dalt végigtáncoltam a Madách Színház szípadán, ÉRTITEK??? Sasvári Sándorral, utána azért megkerestem ŐT! Krisztával és Sasival is fotózkodtunk, mert az annyira jó:) Pici emlék, ami miatt én holnap meg holnapután meg azután is hülyén vigyorgok ki a fejemből és a környezetem azt hiszi nem vagyok normális. De én tudom, hogy ez azért van, mert olyan élmény részese voltam, aminek kevesen. Szegeden nagyon szeretnék majd egy olyan képet, amin a nyerő páros közé beállhatok. Ilyen vágyam legutóbb pár éve Keszhelyen volt, a Botos meg a Básti közé állhattam:) A Botos az örök, Básti a szívem csücske, Kriszta meg, hát, Ő az aki legújabb nőként be bírt törni a világomba. Ő a harmadik. Több nem fér be:) Na szóval idénre meg ez a tervem. Aztán majd alakul. Fogalmam sincs, hogy működnek ők ott éjfél körüli időpontban, a 8 évest sem tudom, hogy fogja bírni, bár ha színházról van szó, szerintem nincs az az erő, ami elfárasztaná…
Mivel nem is árultam el hova megyek miért és kivel, nem tudhatta, hogy ma tök jó fotók fognak készülni. Mit kaptam mikor hazaértem és látta a képeket? Bezzeg Kriszta hozzám nem jött oda.. Mondtam neki, hogy hahó..én tettem ám ezért a képért, én mentem oda. Bátor voltam:))) És innen üzenem mindenkinek: Ez a világ legeslegeslegjobb és legszebb foglalkozása:) Azt a mennyiségű nevetést, persze a kőkemény munka mellett nem lehet máshol megkapni. Ez egy olyan csodás és misztikus világ, aminek baromi jó lenne a részesének lenni.
Szuper élmény volt harmadszorra is. Negyedszerre 4 nap múlva. Ötödszörre Szegeden. De csak mert én annyira imádom, hogy ez a hobbim. Örökké hálás leszek Mácsainak, mert ha nem olyan baromi jó Lucifer 20 évvel ezelőtt, mint amilyen, akkor soha nem szeretek bele ebbe a műfajba. Ha Básti nem annyira jó Peggy Bundy, mint amennyire, akkor nem kezdek el 2000-ben Keszthelyre járni… És sorolhatnám. Hiszem, hogy mindenki akkor jön el az életembe, amikor arra én kész vagyok. Ha nincs a Básti, nincs a Botos 3 éven keresztül ennyire intenzíven jelen, akkor ma nem állnék készen Krisztára. De készen állok. Remélem Ő is készen áll rám 🙂
Szerdán folyt. köv.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: