Ezt a mait muszáj két idézettel kezdenem azon túl, hogy ma ugye nem is voltam a Mammán negyedszer:) Legalábbis hivatalosan nem. Arról nem is beszélve, hogy hazafelé toltam neki min.130-cal ránéztem egy táblára Győr 66km, jócsomó idő után újra ránéztem egyre Győr 60km.. Nem akart közelebb jönni a város:))) Így maradjon ki az ember egy éjszakát…
“Ha valaki nem használja a vágyait, az érzéseit és a szükségleteiből fakadó indíttatásait, akkor ugyan miből van életereje? Miből indul el valahova? Hogy tud valamit megcsinálni? A legmélyebb vágyaink természete olyan, hogy ha valaki időzik a legmélyebb vágyaiban, még ha abból még semmi nem is teljesedett be, már jól lesz. Pusztán azáltal, hogy engedi, hogy a legmélyebb vágyai eltöltsék. Megélem azt, hogy ember vagyok. Hogy mire is vágyom én. Mi az, amivel nem fogok megelégedni. Mi az, ami előttem áll, amiért érdemes élni.”
Erről azt gondolom, hogy én ezt teszem. Használom a vágyaimat, az ebből fakadó erő az, ami miatt annyira jó nekem. Hagyom, hogy elöntsenek. Na ilyenkor a környezetemnek nem könnyű, mert képes vagyok végigszenvedni egész napokat épp az aktuális kedvencem hiányától, de miután megráztam magam, és ugyanebből a vágyból kifolyólag újra látom, akkor tudom, hogy megérte. Sokan nem értenek. A családom főleg… Soha nem éltek meg olyan magasságokat, mint én szoktam. Ma ahogy Krisztát hallgattam esküszöm még a lelkem is táncolt. Pedig egyedül voltam, ami szintén sokaknak fura. De én a darabot nézni mentem:) Krisztát főleg, mert:
“Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben.
Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.”-Müller Péter
A mi, (Kriszta és én) találkozásunk is pont ilyen számomra. Ez az érzés eddig egyetlen egy emberre volt igaz, Horgas Eszti, akivel nagyon rövid idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Ő már rég nem egy a híres emberek közül, aki ismer:) Barát. Összejárós barát. Spontán karácsonyi vásározós barát. Egymásnak főzős barát. És csak úgy együtt koncertre menős barát. Ami új, hogy Krisztával kapcsolatban tiszta deja vu:) ajjjajjj pont ugyanazt érzem 🙂 de tényleg. Az, ahogy Ő belépett az életembe, totál földöntúli, tervezni sem lehetett volna ennyire jól. Az elmúlt négy napban, míg szó szerint szenvedtem a hiányától, volt időm gondolkodni. Folyton az járt a fejemben, ahogy az első alkalommal láttam. Ugye már írtam, hogy totál ismeretlen volt, és ebből a pozícióból, hát hogy mondjam, eddig még soha senki nem tudott betörni a világomba. Még a Botos is hátránnyal indult 🙂 De már erről is írtam. Szóval menet közben változott a véleményem, na jó, aztán erősen változott:) De az első Mammán mikor szünetben kimentünk, annyit tudtam mondani, hogy marha jó a Nő. Ok, nem voltam ilyen finomkodó:) Számomra is döbbenetes, hogy egy tényleg sosem hallott név tud ilyet bennem. Hogy lehet, hogy nem hallottam róla??? Nyilván úgy, hogy ez is egy folyamat, fel kellett építeni bennem a lépcsőket, ahonnan még van feljebb, mert ha Krisztával indítottam volna, akkor az van, hogy ő van a csúcson és nincs tovább. Már akkor nyilvánvaló volt, nem lehet, hogy nem ismer meg:) De mivel a privát dolgokról soha nem írok, a részleteket most is megtartom magunknak. Mert az csak a miénk. Annyit súgok csak az előzmények folytatásaként, hogy nagyon bátor voltam 🙂
Ma próbáltam minden mp-ét magamba szívni a darabnak, mert Szegedig nincs több Mamma, legalább is számomra. 17.sor viszont a legközepe. Jó is meg rossz is. Rálátni az egészre, ami az első sorhoz képest annyiban jobb, hogy nem a fejünk felett játszanak el. Rosszabb viszont, hogy nem látom közelről őket. Ez úgy kb. 5-8. sorból lehet igazán jó, de onnan meg ugye nem lehet egykönnyen táncolni menni:) Apropó tánc. Most, hogy egyedül voltam, végre láttam is, hogy néz ki a show végi buli, mert eddig mindig valamelyikünk a színpadon volt. De tényleg tök jól néz ki, mikor tömve a színpad nézőkkel. Jó volt látni azt is, hogy a nézőtér egy része állva táncolja a koreográfiát a sorokban. Akik ülve maradtak azokban is nyert a ritmus és táncoltak:)
Van pár (ok, nagyon sok) nagyon apró momentuma a darabnak, amiket különösen kedvelek. Ilyen pl. amikor Kriszta farmerban, amcsimintás cipőben a Dancing Queen dal előtt könyököl, fekszik nekünk háttal és az egekbe emeli a lábát és ahogy aztán ül az ágyon, nagyon vagány (nagyon bírom, mikor az amúgy elegáns stílusú nők így átváltoznak, általában nekik áll a legjobban), vagy mikor az I do I do, ban jön a Hááááát….. jó hát jó… hatásszünet, dobbant jobbra, imádom; a Money money-ban mikor ráadják a csillogó kesztyűt; aztán a Slipping-ben meg ahogy a lányával készül, abban benne van, hogy pont ilyen szuper anya lehet; vagy mikor a Mamma előtt még zene nélkül énekel részletet a Moneyból, mert zenével bárki tudhat. Vagy mikor Őt a magasba emelik. Vagy amikor az álomban piros cuccban játszik… meg még sok. És erre jön a gyerek, aki azt mondja, hogy anya, Kriszta annyira cukin mondja az E betűt..és még azt hittem én vesztem el a részletekben.
És akkor a másik oldalon meg végig ott volt bennem a kérdés, szintén egy pillanat hozta ki, mikor az esküvő után elandalognak a színről, hogy egy ilyen kaliberű színésznő miért nincs olyan szinten foglalkoztatva, mint ahogy azt Ő megérdemelné. Nem is tudom, olyan méltóságteljesen ment ki, azt éreztem, hogy igen, egy igazi színésznő, akit én még nagyon nagyon sok darabban szeretnék látni. A rendezőknek kéne verekedni utána. Nagyon fura világot élünk. A celebek elöntik az emberek agyát, és az értékrend totál felborulva sokakban.. Legalábbis olvasgatva a véleményeket ez látszik. Persze szubjektív műfaj én mondom mindig, de az arányok nagyon kezdenek átbillenni, ami kár. De helyesek a nézők, hallgattam miket mondtak a darab közben, után. Két idősebb hölgy megvitatta, hogy Te, ez a K.K. 4nap múlva 60 éves és milyen jól izeg-mozog, hol voltunk mi ilyenek ennyi idősen:) És ezek olyan aranyosak. De ami viszont nem aranyos, hogy felnőtt emberek nejlon zacskóból chipset esznek, isznak úgy hogy már megy a darab. Hát törném el a kezét. Ez nem mozi ember. Itt kőkemény meló folyik odafent. Némi tisztelet??? És mindehhez időről időre kommentálták a történéseket. Odanézz… Hát szted hova néz b+??? Pont oda. Mert hogy ezééé jött. ÉÉÉs a szünet után akkor jönnek be, mikor már megy a darab. Szóval egy dolog hogy voltunk színházban és ez tök jól hangzik. De a kultúrált viselkedést ez a tény nem fogja megalapozni. Óriási gondok vannak itt is…
A reiki mesterem szokta mondani, hogy nem jó, ha ekkora magasságokat élek meg érzelmileg, mert a hullám kiegyenlíti magát és baromi nagyot fogok zuhanni. Ez mindig be is jön, de még a legmélyebb gödör is bőven megéri azokat a magasságokat, amiket sok ember nemhogy átélni, de elképzelni sem tud. Én imádok fönt. És mivel ezerrel égek, már ha ki tudok szabadulni a való világból, akkor az nagyon jól tud esni. Általában ez úgy zajlik, hogy kiszállok a kocsimból Pesten, átváltok gyerekbe, és ez egészen addig tart, míg újra vissza nem ülök. Aztán hazaautózom a való világba és általában ilyenkor jön a zuhanás része. Szóval a színház lett a drog az életemben. Az a fajta eufória, ami nem káros az egészségre:) A gond csak az, hogy a Botos óta folyamatosan csökken az idő, amit kibírok normális emberként a való világban. Régen Básti idejében 3-4 havonta megnéztük egy-egy új darabot, Botos után már ez felerősödött havi 1-re, ezt próbálom tartani, de már nála sem ment, most meg csak a Mammát 5x nézem pár hónap alatt. 3x 1 hónapon belül.. Nóóómális?? Az, csak kevesen értik 🙂 Szenvedélyesen rajongok ezért a világért. Valamelyik Kútvölgyi darab után írtam, hogy nem értem miért nem várják rajongók százai ea. után. Most sem értem. Ha nem lenne színész, aki így hat rám, egész egyszerűen nem járnék színházba. Persze ez csak én vagyok, de ez vagyok én.
Na másszunk vissza picit a darabba. Túl sok újat nem fogok tudni mondani, mert hát elég rövid idő alatt néztük meg sokszor. De mai Rosie nekem annyira nem jött be, neveket nem tudok:) Steve öreg söröslovas mondatánál ütni tudnék, azt annyira utálom, sehogy nem illik bele nekem a szövegbe. Tánya Ladinek Judit ismét, én nagyon örülök, hogy 4/3 az arányunk vele. Szerintem nagyon jó. A mai Sky sokkal helyesebb pasi, 4/2nél tartunk. Sophie ismét Bogi, abszolút nézhető, de szerintem a legutóbbi kiscsaj viszi a prímet. Sasi 4/3. Amit most írok az fura lesz, Kriszta Stohl mellett volt a legjobb ebből a négyből. Nem tudom, hogy azért, mert Stohl ennyire rossz és rá kell tennie még egy lapáttal, vagy csak mert azokat a jegyeket Tőle kaptam és borzasztó különlegesnek éreztem magam emiatt aznap este. Tényleg nem tudom. De ami a lényeg, Kriszta 4/4. Mással ezt nem lehet elképzelni. Nekem. A könnyem folyt amikor énekelt, olyan hangja van. Nem bírom megunni. Hát igen, velem ez szokott lenni, ha vki megjön, akkor az megjött… Kriszta jött, átszakította a célvonalat, és ment mégegy kört:) Nagyon kíváncsi vagyok viszont, hogy csak a darab és Kriszta kettőse miatt szerettem bele ennyire, vagy amúgy is tök jóban leszünk, ezért vasárnap lemezbemutató koncert. Játékok és szerelmek. Fincsi cím. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy a company nem az lesz, akinek lennie kéne. De legalább a gyerek is kap egy kicsit újra Krisztát. Talán, mondom talán most vagyok annyira feltöltve vele, hogy kibírom Szegedig nélküle 🙂 Két hónap van addig… Persze, ha szembe jönne egy kósza jegy a 3 maradék Krisztás előadásra… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: