Az elmúlt időszakban nem írtam, ennek több oka volt, nem igazán volt időm színházba járni, Pestre költözés, majd vissza, munkahely váltás, egyszóval volt ezer más, ami vitte a pénzt:) Hol van már az a legendás 2014/15ös évad, amiben heti 3x Pesten voltam színházban, vagy Nyíregyen, vagy akárhol IS…Nem állítom, hogy azóta egyszer sem voltam, de a blog valahogy elmaradt, pedig azért volt benne egy-két gyöngyszem, mint pl Botosnak a Láncra vert szavak, Andai Katit is néztem, de a címe nem jut eszembe. Aztán van/volt egy csomó, amit néznék, de kimaradt. Aztán azóta volt még pár Mamma mia is:) Aztán gondolom ez mindenkit meglep 🙂 És igazából ez az apropója annak is, hogy ma újra írok. Visszapörgettem a régi bejegyzéseimet, és szembejött a legelső írásom a darabról, ami ugye fenekestől forgatta fel az addigi életem. Ez majdnem pontosan 3 éve volt.
Tegnap pedig újra, immáron huszonegyedszer láttam. NEM! Nem unom. Nem lehet.
Legalábbis Krisztával nem. Minden más létező karaktert láttam minden szereplővel, még azokat is, akiknek egyáltalán nem kellene az adott szerepben lennie, egyetlen kivétel van ezalól, Donna. Ő egész egyszerűen nem lehet más, mint Kriszta. Tehát mind a 21ben ő játszotta Donnát, és remekel benne minden alkalommal. Talán a 20. volt az, amikor az utolsó hiányzó emberke is pont bekerült a szereposztásba, ha jól emlékszem Nagy Balázs abban volt Kriszta partnere. Hát jah…vagyis nem. Aki olvasott régen tudja, hogy Balázs nem a kedvencem, nekem ez a nyálas szépfiúforma pasi nem jön be. Nem kicsit volt vicces őszesre színezett hajjal..kémia egyáltalán nem volt köztük Krisztával. Legalábbis számomra. Van egy barátnőm, akinek pedig pont ez lenne az álompárosa, sajna ő még nem futott így bele. Igaz nem is gyakori az ő kettősük. Nekem volt hozzá balszerencsém.
Az első gondolatom, ami változott az első írásom óta, hogy Angelika szerepe teljesen más helyet kapott bennem. De ennek az az oka, hogy sem Bogi, sem Enikő nem mozgattak meg. És egyszer csak jött Tóth Angelika. Hűha volt elsőre. Emlékszem, mikor legelőször láttam, nem is tudtam hogy ő lesz, nem néztem szereposztást, de azonnal lenyűgözött. Imádtam minden pillanatát. És összességében a legkedvencebb dalom lenyúlta Krisztától. Pont Szerednyey játszotta Billt, na ő a másik, akiről totál megváltozott a látatlanban alkotott véleményem. Vele asszem Szegeden láttam először, de egyenlőre vissza Sophiehoz. Szóval az ő duett daluk lett a top1 dalom. Name of the game. Angolul sosem volt a kedvencem, de a magyar szöveggel, Angelika nagyon finom énekével beleszerettem. Isteni lágyan kezdi, aztán mikor ki kell ereszteni, apám..hogy lehet így énekelni? aztán megint finoman. Remekül csinálja. Engem elvarázsolt:) de ehhez kell Szerednyey szintén élvezhető finomsága. Sokkal visszafogottabban játsza a szerepét, mint Steve, aki nekem túl sok. Emiatt tegnap már majdnem megvolt a kedvenc szereposztásom.
Pásztor Ádám nagyon cuki Sky, sokkal jobb választás, mint a többiek. Semmi baj velük sem, de Ádám telitalálat. Igazából csak két kedvencem hiányzott, Balogh Anna és Weil Robi. Nekem ők jobbak, mint Sáfár Móni és Molnár Laci. Ladineket imádom, de Balogh Annával jobban csípem, ha összekerülnek.
ÉS a végére hagytam a görög Istennőt 🙂
Mondjam, vagy úgyis tudjátok? Imádom. A Money moneynál kezdődik, mikor először kell úgy igazán a dalban hosszan kitartani vmit, és ez addig tart míg a végén a közönség felmegy táncolni. Az, ahogy énekel csontvelőig hatol. Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogyan bírtam ki az előző etaptól idáig anélkül, hogy énekelt volna nekem:) Azt sem értem, hogy nyár óta hogy éltem idáig élő Krisztaének nélkül. (De tényleg..hogy lehet így énekelni???) Előtte könnyebb volt, volt életműkoncert, ami szintén, első sorból élvezve leírhatatlanul pazar volt. Még jó, hogy van “pár” cd-m tőle:) A darabban az összes dal azért olyan, amilyen, mert ő úgy énekli el, ahogy. Angelikával a duett alatt, de a darab alatt végig is nagyon jó volt a kémiájuk. Most már csak ebben a párosításban vagyok hajlandó megnézni. De így még fogom látni, az tuti..na és Sasi is kell a teljes boldogságomhoz. Ránézve az jut eszembe, hogy egy ilyen pasi mellett bármilyen nő totális biztonságban érezheti magát, és azért valljuk, be ez nem mindennapi. Kapott is két puszit a darab után a régnemlátás örömére:)
Tegnap, tőlem egyáltalán nem megszokott módon tök józanul néztem végig, mivel én voltam a sofőr. Eszembe jutott, hogy az első is így indult, mert megcsúsztunk. És tegnap pont ugyanúgy mászott a lelkembe az energia, amit Kriszta közvetít a színpadról, mint három éve. Három éve nagyon szerencsés voltam, hogy úgy alakult, ahogy, mert azóta nemcsak 21x láttam ebben a darabban, nemcsak számalan egyéb koncertjét nézhettem, fotózhattam, vagy volt olyan, amit asszisztálhattam végig, hanem egy csodás barátot is kaptam. Ő nekem egy hatalmas ajándék. Minden tekintetben.